Re: everlasting
Spade Előzmény: #112866"
Gámentzy Eduárd
Nagymamámnak ( Emlékül )
.
Nézlek, ott ülsz a fák alatt,
Kezedben tű meg cérna.
Előtted szétfoszlott napjaid
Rongyos maradéka.
.
Nézem,ahogyan férceled
És meggörbül a hátad,
De hiába, újra felhasad!
Gyengék már a szálak.
.
- Hogyan lesz ebből új kabát?
Hogy ne fázz majd a télen!
Amivel engem is betakarsz
Még ha nem is kérem.
.
- Kihez rohanjak ezután?
Ha vágynék menedékre!
- Kinek mondjam el bánatom?
Vigaszért cserébe.
.
A tű, a tűpárnán pihen,
A gyűszűd, égi fényed.
És én sírok, mint egy kisgyerek
-Nem miattam. Érted!"