Ebben az esetben én is ajánlom magamat ;)
És még valami: Én olyankor, amikor te ezt gondolod, akkor a következőre gondolok gyorsan: Arra, hogy mi lett volna a másik választás. És akkor rájövök arra, hogy a másik választás a hazaáruló visszatérése. Azt meg inkább ne. Aki egy év alatt nyiltan a teljes magyar lakosság és kisvállalkozás tönkretételét képes lenne elérni, azt még az országból is száműzni kellene, mert semmi keresnivalója nincs itt az engedély nélküli irodaháznak álcázott ingatlanával.
És máris ott tartok, hogy szeretem a Fideszt és még Matolcsyt is el tudom viselni :)
És tutod miért? Mert a nép szereti őket, nem gyújtja fel a városokat, nem lőnek az utcán. Morgolódás persze van, de a nép zabálja ezt a kommunikációt is, mert azt hiszi, hogy VÉGRE ÉRTI, és VÉGRE arról beszélnek, hogy NEM Ő VOLT A HÜLYE. És néha még úgy érzi, hogy foglalkoznak is vele, és nem hagyják magára.
És valahogy ettől én már önmagában én is jobban érzem magam. Ha a nép szereti a vezért, ha a nép nyugodtan van, ha a nép nem tiltakozik az ellen, ami egyeseknek nem jó, akkor ez számomra még bőven belefér, főleg, ha közben hagynak élni, ahhoz képest a gyalázathoz képest, amit a hazaáruló tervezett, a frontális támadással a MAGYAROK ELLEN. És én máris szebbnek látom a jövőt, ehhez képest a manyup aprópénz :)
Mert egy dolgot meg kell hagyni, azt, hogy amit a TÁRSADALOMMAL műveltek az elmúlt 20 évben, az tragédia. Most úgy ahogy, de végre elkezdett a végrehajtó hatalom úgy működni, hogy CSALÁD-TÁRSADALOM alapon elkezd valamit szervezni, aminek jól látható jelei vannak, sőt mi több, némileg még következetes is.
Én a következőt mondanám neked: MEG KELL NÉZNI a 2012-es költségvetést. Ott már nincs mese, ott nincs olyan, hogy "nem mondjuk meg", ott nincs elkölthető pénz, ott nem lesz más, csak a számok, azok a számok, amit az EU, az IMF, meg még tucatnyi szervezet fog véleményezni.
Ha az jó lesz, akkor minden rendben. És az egyébként - tekintettel arra, hogy szeptember van - úgysincs messze. Tehát meg kell várni :)
Ja és mégvalami: Nézz végig a településeken. A főutcákat Kossuthnak és nem Széchenyinek hívják, már persze, ha érted, hogy ezzel mit szeretnék mondani.