Mind 1910 tájt, mind most egy-egy globalizációs hullám tetején vagyunk.
Ez leépíti a személyiséget és a csoportnormákat, piedesztálra emeli az individuumot (Mert megérdemled!), háttérbe szorítja az önálló döntéshozatalt. (Sőt álcázza!)
Amikor a globalizált nagyvállalatok már nem tudják, honnan nyerik majd el a profit következő hullámát, felerősödik a fegyverkezési verseny, nő a háborús veszély.
Ez annál markánsabb, mert a globalizáció nyertesekre és vesztesekre osztja a világot.
Az 1950-es években lecsengett a két nagy háború, amely tarvágást csinált a társadalmakban. Ezen az úton az emberek visszatértek a Maslow piramis alsóbb szintjeire, élelem és biztonság olyan értékek, amelyek áthidalnak olyan szakadékokat, amelyeket a Maslow piramis felsőbb szintjein megjelenő értékek nem képesek.
Hogy az agglegények számával mi történt, azt föl nem fogom:
"A családi összetartás, a társadalmi bizalom és szolidaritás, a szomszédokkal való kapcsolatok mértéke, a civil szervezeti tagság és az agglegények száma közel megegyező görbét rajzol, ami a 19. század végén nagyon alacsony szinten áll, majd a második világháború során, a baby boom idején tetőzik, hogy a 21. század elejére visszatérjen a 125 évvel korábbi szintre."
Reméljük, hogy a társadalmak nem ugyanazt az utat járják be, mint az előző globalizációs hullámcsúcs után.
