Máshogy közelíteném. Van egy olyan jelenség a politikában, hogy idővel leamortizálódik a legnépszerűbb államférfi is, nem politikus hanem államférfi. Itt most nem egy Orbán féle kisstílű kaliberre gondolnék. Hanem olyanokra akik nagy történelmi pillanatokban irányítottak országokat és azt nagy népszerűséggel nemzetet összefogva tették. Adenauer, Churchill, De Gaulle, Roosevelt. Még ezeknek a népszerűségét is az idő leamortizálta egy demokráciában. A változás igénye, a világ változása , megunták , megkopott a fénye stb.
Másik szerintem fontos dolog egy egy politikus, politikai irányzat mozgástere ebben a globalizált világban a demokratikus keretek között igen szűk . Ez ahhoz vezetett, hogy semmiféle érdemi különbség nincs egy magát jobb és baloldalinak nevező között. Sőt egyáltalán ezek a fogalmak kiüresedtek mára. Ezért nem tud egyik sem megfogalmazni egy programot. Sőt mellőzi ezt. Mert ha komolyan tenné akkor kb ugyanaz lenne a programja mint a politikai ellenfelének. Persze feltételezve azt, hogy mindkettő normális.
Konkrétan ez Mo-ra vetítve a rendszerváltó pártok totálisan leamortizálódtak , vezetőikkel az élen. Az egymással vívott politikai harc pedig arra a nívóra esett éppen ennek a fenti két szerintem fontos folyamatnak a következtében ami vagy abból áll, hogy egy egy vita helyett a másik anyázása zajlik. Vagy ha bármilyen vitaféleség kibontakozna az olyan történet mintha a 60 iq-jú embert egy gumikalapáccsal fejbe vágnád ráadásképpen. Ez következménye a fentieknek. Ami nyilván tovább gerjeszti a kiüresedést és egy egy régi motoros leamortizálódását. Lásd Gyurcsány, lásd Orbán, lásd szdsz sorsát , lásd mdf sorsát , lásd Fodor Gábort, lásd Mszp már nem tud egy miniszterelnök jelöltet kiállítani másik pártból kell importálni mert az összes saját ember leamortizálódott a rendszerváltás óta stb stb.
Ez csak a bevezető volt. :)
