Statisztikában hinni? amit nem te hamisítsz? Magyarországon? :-) Amúgy nyilván a versenyszférában több a nő, az állami vízfejet most erősen meg is vágták, meg előtte is.
Nemzetközi tendenciák is erősen egyezőek a hazaival (a késleltetés-tologatás, egzisztenciális okok, beleértve a kényelmi okokat is, szkepticizmus stb) ebben is a nyugathoz húzunk, de erősebben.
Volt budapesti úm jó gimnáziumban érettségizett osztály, 38 fő, 26 lány, ma 30-31 évesek. A 26 lányból 1 lett anyuka a 20-as éveiben, 2 kisgyermeke van, a férje jól szituált családból jött. Egy másik lány külföldön, alig az orvosi praxisa beindítása után szült,ott. 24 lány máig sem anya, egy részük stabil párkapcsolatban él, de a párjukkal közös (értelmiségi) fizetésük is épp a megélhetésre elég. Multi se fizet jól, azért van itt. Vidékre, olcsó bérleménybe nem mehetnek, mert ott nincs közös nevezős, megpályázható munka. A bérleti díj és a rezsi után alig valami marad, szeretnének gyereket de még nem fér bele. Sok aki társtalan, visszajött a társkeresésbe a pénz keserű íze. Diplomás kis csóró nem pálya, a kitömött meg nem feltétlenül vonzó. Akaratlan súlyok nehezednek az elköteleződésre.
Anno a szülők nemzedékében még volt szolgálati lakás, volt biztos állás. Ma a CSOK-ban is csak a kétségek: bevállalok 2 gyereket, de ha nem jön össze? ha megszívat a bank mint a devizahiteleseket? ha megszívat Orbán? megyünk hajléktalannak akit begyűjtenek? És: „nem értek ehhez, mi ez az egész???” – kérdezi humán értelmiségi.
Hát olvtársak, így köszönt be nálunk a kapitalizmus, OV versus a magára hagyott, szaporodásában is visszafogott ember. /folytatom a következőben/
