Én pedig annak örülök, hogy sikerült végre kivágni a sok beképzelt majmot, aki megalázták a vizilabdát az Olimpián és nagy nagy gratula BENEDEK TIBOR szövetségi kapitánynak, aki az unott játékosok kidobása után képes volt megmutatni, hogy nem szabad "sztárokra" építkezni, csapatot kell építeni.
NODE MILYEN CSAPATOT! :)
Hiszen elég volt a döntőt megnézni, normál körülmények között, eddig, amikor az utolsó lövésünk nem talált, akkor szét szokott esni a csapat, kapkodás lesz. MOST örömmel és annál nagyobb bódóttággal láttam, hogy mennek tovább hidegen, profi módjára, mindenki teszi a dolgát, semmi kapkodás, semmi remegés, egyszerűen csak MINDENKI TETTE A DOLGÁT.
Na ilyet lát ritkán magyar csapattól az ember! Mindenki teszi a dolgát. És az utolsó pillanatig teszi a dolgát. Egyszerűen beleszugeráltuk az ellenfél agyába, hogy "itt ma nem nyerhet". Jók voltak, kegyetlenül jók voltak (maxima respect), de nagyon helyesen fogalmazta meg Benedek: Ők azt érezték, hogy ma csak ők nyerhetnek. ŐK AKARJÁK JOBBAN a győzelmet.
Hogy úgy mondjam, én nagyon örülnék annak, ha ezek után a sportvezetés rájönne, hogy VIZILABDÁT kellene a TV-ben közvetíteni, mert van mit, végre nem a lúzerek klubbját kellene erőltetni, hanem azt, amiben jók vagyunk.
És akkor megemlítem, hogy a Gyurta féle mezőny alázás, az azért nagyon ott volt a szeren, ahogy az is, hogy - ahogy a riporter is említette - végre először nekünk kedvezett az az egy század másodperc. Azért vannak változások, én sem vagyok már vészmadár, amikor bekapcsolódom egálnál - mert most már győzünk ilyenkor is.
Igaz, mint említettem, ÍGY már nem is annyira nehéz, egyszerűen csak tudni kell, hogy a mérkőzés addig tart, amig le nem fújják és hogy abból, hogy nem szerzünk gólt, abból nem az következik, hogy "végünk van".
