Teljesen őszintén, remélem, nem sértődsz meg, bár már írtam ilyet...

Összességében jó srácnak tartalak. Mármint inkább értelmesnek. Amit nem bírok elviselni:

a). Ha valami egyszerű dolgot sokáig fejtegetnek, mert elsőre is megértem.

b). A politikai dolgokban azt, amit eddig csináltál, tök mindegy, mi volt, te hurráoptimista voltál. Ez nem baj, csak engem nem érdekelt.

Én látom, mi megy ebben az országban, és mint gondolom kiderült, nem mai gyerek vagyok. Láttam már sokfélét, hallottam sokfélét. Ezért engem már igencsak nehéz megetetni sikerpropagandával. Jah, és mint említettem, utazom sokat, és látok sokfelé sokmindent, és így van összehasonlítási alapom is.

"Apám oldaláról mi baromi gazdagok voltunk, rengeteg ingatlannal, amit aztán állambácsi elvett, és rá 40 évre meg odaadta azoknak fillérekért, akik éppen akkor laktak benne."

Egyébként ez is igaz, ezt valóban kifelejtettem, sokszor a családi karma és törénelem is belejátszik a döntésekbe. Nálunk például pont fordítva volt, nálunk nem ingatlan volt, hanem megtakarítás, ami teljesen elértéktelenedett. Sőt mi több, mivel ez volt a jellemzőbb, valószínűleg ezért sem rajonganak ma Magyarországon az emberek a kockázatosabb befektetések miatt, azért sokakban él még a "békekölcsön" meg a hiperinfláció emléke is. Ugyanakkor bennem lehet még az is, hogy a "vállalkozási rész" az még valamicske kárpótlást is hozott, mert például a cséplőgép és a földek elvétele miatt kaptunk valamennyi kárpótlási jegyet is, azaz az nem zéróra íródott le.

Mindamellett én úgy vélem, mindegyik esetre igaz az, hogy valójában az az akkor élő rokonaink nem ismerték fel a realitást, azt, hogy ilyen extrém esetben minden belföldi instrumentumtól szabadulni kell és Svájcba, vagy Amerikába kell allokálni a vagyont - de legalábbis nagyobb részben, mert ebből nem szabad érzelmi kérdést csinálni, avagy azt, hogy "ráérünk arra még".

Egyébként, tényleg az a helyzet, hogy ma alakul ki egy olyan új generáció, aminek ez már tényleg a múlt távoli ködébe vész és már csak "legenda", ami nem ismétlődhet meg.

"Képzeld, nagyrészt végigolvastam :D"

Meg is lepett és örülök is neki :)

Mindenben igazat adok neked, ha elfelejtek 1 dolgot...

Apám oldaláról mi baromi gazdagok voltunk, rengeteg ingatlannal, amit aztán állambácsi elvett, és rá 40 évre meg odaadta azoknak fillérekért, akik éppen akkor laktak benne.

Lehet, ezért is vagyok olyan, amilyen, apámtól bőven hallottam ezt a storyt. Én most úgy élek, legyen meg a napi betevőm, a többit elszórakozom. Utazok nagyrészt, mert nekem az a szórakozás. A tőzsdén a tőkémet évente az infláció duplájával növelem (nyereségből), a többit meg felélem.

Jah, és amit a tőzsdéről írtál, az sem teljesen igaz. Igaz lehet mondjuk cfd-re, meg egyéb származtatott termékekre, mert ha veszek mondjuk olajat, az az enyém, nem csak papíron van meg, ha kivárom a kifutását, az USA-ban átvehető.

Képzeld, nagyrészt végigolvastam :D

Én alapvetően a következőket látom gondnak az ingatlannal kapcsolatban:

- nem elég virtuális a mai generációnak, túlzottan materiális,

- és az itt jelenlévők többsége nem tud elszakadni attól a gondolattól, hogy az ingatlan az, amiben lakik,

- az ingatlannal nem lehet tőkepénzest játszani,

- nem lehet vele naponta ügyeskedni,

- valójában nem igényel materiális munkavégzést a virtuális dolgokkal való kereskedés, könnyű pénz, ahogy szokták mondani - ha nem még könnyebb bukás lesz belőle,

- és itt jön be a virtualitás: Egy bukást valójában egészen másképpen él meg az ember, ha virtuálisnak érzi, mint ha valóságosnak,

- ami például meglátszik abban is, ahogy mondjuk a lakások kényszer árverezéséshez állnak a materiális vagyonnal nem rendelkezők, illetve a tőke védelmét sem értik, mert a profitot értik a tőke alatt,

- és általában a világnézetük is olyan, amiben leginkább a Mátrixban szeretnének élni, amiben ők írják Neo módra a szabályokat. Ha pedig ez nem sikerül, akkor legalább elhitetik magukkal, hogy ők írják a tőzsdén a grafikonokat és a trendeket :)

És ami még fontosabb:

- messze nincs akkora tőkéje errefelé az embereknek, hogy ez a kérdés igazán komolyan szóbakerüljön, sőt mi több, a többség annyira távol áll tőle, hogy még azt sem tudja elképzelni, hogy már 100 millió alatt sem megengedhető az, hogy kizárólag virtuális instrumentumokban álljon a vagyon.

- mondhatni, a többség valójában a likvid eszközeivel tőzsdést játszik, de valójában egyáltalán nincs vagyona, amely tőkeként funkcionálva, tőkésként való gondolkodást eredményezne.

Ha ezeket figyelembevesszük, akkor máris előjön a lényegi különbség a gondolkodásmódban:

Egy tőkés számára az elsődleges feladat a tőkéjének a szavatolása. Egy megélhetési tőzsdés számára meg az életszínvonal biztosításához az állandó nyereség biztosítása. Ezért fordít le mindent számokra, ezért százalékolgat és ezért nem is érti a lényegi különbséget sem egy tényleges tőkés, avagy vállalkozó, illetve tőkefelhalmozó között.

Mert akinek már VAN tőkéje amit nem kényszerül állandóan munkára fogni a megélhetése érdekében, az már érti, hogy ennek a tőkének a biztonságba helyezése és megőrzése lényegesen fontosabb, mint az azon esetleg elérhető profit.

És így érdemes például megnézni azt, ahogy "a nagy emberek" vállalkozásokba fognak (pedig a tőkejövedelemből is bőségesen megélnének még az ükunoka hegyeik is), mert tudják, mert pontosan tudják, hogy erre nem lehet VAGYONT ÉS TŐKÉT építeni. Minden, ami a tőzsdén forog és virtuális, az valójában NEM VAGYON és egyebekben pontosan azért, mert az valójában nem materializálható, az valójában "játékpénz".

Ezért is fontos elkülöníteni a magánvagyont és a játékpénzt. Na ez az, aminek errefelé az átalában a kérdésben megszólalók között nyoma sincs, ugyanis valójában MINDEN PÉNZÜK JÁTÉKPÉNZ, és szerencsejátékosként abból élnek:

És valójában minden pénzüket a játékra is kell használni, mert csak az biztosítja számukra az élethez szükséges elegendő jövedelmet, és mivel ezt a jövedelmet fel is élik - ezért valójában nem halmoznak fel, és valójában nincs vagyonuk, és ezért nem engedhetik meg a gondolatát sem annak, hogy kevesebb profitot termeljenek mint amennyit a tőzsdén "profi pókerjátékosként" össze tudnak szedni (tananyag: Pókerarcok), és amiből meg tudnak élni.

Ennek következtében valójában a potom havi 1-2 milliós nettó jövedelmet sem képesek felfogni sem, ami valójában bagatell tétel, ha igazán komolyan akarunk tőkéről, vagyonról beszélgetni. Mert én úgy vélem, hogy aki ezt REÁLISAN fel tudja fogni, az felfogja azt is, hogy van egy olyan szint, amikor már a havi jövedelem növelése - értelmetlen, és ahelyett a havi jövedelem minél nagyobb garantálása a lényeges - egyebekben a tőke védelmével együtt.

Ehhez pedig nem vitatéma, nem kérdés, hanem szükségesek is az ingatlanok. Amit én látok az az, hogy valami alapvető tévedés van egy ingatlanPORTFOLIO esetében azzal, hogy mikor kell vele foglalkozni és mikor nem. Így például a közkeletű tévedéssel ellentétben vannak cégek, amelyek a tulajdonodban álló ingatlanokat adják bérbe A NEVEDBEN ÉS HELYEDBEN, vagyis valójában ugyanúgy kezelhető az egész kérdéskör, mint amikor egy alapkezelő kezeli a vagyonodat.

Azt a vagyont, AMI nem csak papíron, nem csak bizonyos határig, nem feltételekkel, hanem feltétel nélkül TŐKEVÉDETT.

És itt jön be az, hogy jelen esetben az ingatlan értékének "részvényekre" és "pénzre" konvertálása értelmetlen, mert ezekben az esetekben valójában VÁLLALKOZÓI szemmel kell nézni az ingatlanokat, amelyek egyrészről védik a tőkét, másrészt jövedelmet IS termelnek. Ennek okán azok értékének napi figyelése teljességgel értelmetlen. Ugyanakkor - eltekintve az extrém szituációktól - valójában az ingatlanok ára nagyon lassan mozog, ergo ha olyan folyamat indul el, amely valószínűsíti azt, hogy az ingatlan értéke számottevően csökkenhet, akkor időben el lehet adni az ingatlant és lehet helyette másikat venni. Ez ingatlanPORTFOLIO, ebben az esetben - ellentétben egy saját ingatlannal - teljesen értelmetlen érzelmekről, kötődésről beszélni.

Más szavakkal: Egy ingatlanportfolio valójában RENDKÍVÜL KEVÉS MUNKÁVAL tudja az értékét tartani, mert nagyon ritkán kell vele foglalkozni ebből a szempontból és SOHA nem kell a fenntartásával, bérlőivel foglalkozni, mert arra ott van az, aki ezzel foglalkozik. Kellő mennyiségű ingatlan esetében erre akár fel is lehet venni embert, avagy embereket is.

Ha pedig ezek után marad jövedelem, annak az az érdekessége, hogy az:

maradéktalanul felélhető és semmifelé bohóckodással, inflációval, reálértékkel, meg egyebekkel nem kell foglalkozni, vagyis egy ilyen jellegű befektetés, egy OLYAN jellegű portfolio esetében, amely jövedelmet termel, abban valójában még a "nyugdíjnak és öregkornak" sincs értelme a szónak abban az értelmében, hogy "akkor majd miből fog élni" valaki.

Mert itt jön be az drága barátaim, felebarátaim és ti többiek, hogy ahogy öregszik az ember, úgy kezd el a biztonságra törekedni (kivéve azokat, aki már korán kezdi ezt a sportágat is és akik későn sem), egyszerűen azért, hiszen az esetleges veszteség pótlására már nem lenne elegendő ideje.

Nomeg, tőzsdézőként sem fog már akkora kockázatokat vállani és egyebekben sem lesz már olyan egyszerű a "lazaság" és "a veszteség kit érdekel" gondolatiság fenntartása.

És itt fog előjönni az, hogy egyszercsak felnéz az egyszeri tőzsdés és arra jön rá, hogy az a pénze, amivel rendelkezik, az nem elég az éltere. És ekkor áll elő az a paradoxon, hogy az egyszeri tőzsdés egészen komolyan elkezd "nyugdíjról" és "manyup"-ról értekezni mint megélhetési forrásról.

Hiszen valójában NINCS jövedelme és biztos megélhetése. Ha pedig ezt is fel akarná építeni az élete során, akkor bizony messze nem élhetne úgy, ahogy hiszi és messze nem lenne annyi jövedelemként realizálható jövedelme, mint amit ennek hiányában tud létrehozni.

Én úgy vélem, a fentiek alapján bárki számára egyértelmű lehet, hogy például az állampapírok, értékpapírok esetében a mondjuk 20 éven át tartó értéktartás biztosítása mellett olyan kevés jövedelem jelentkezik, ami valójában semmire sem elég, bizonyos pénzmennyiség felett pedig nem lehet QFD-ben és hasonlókban gondolkodni sem, de bizonyos életkor felett különösen nem lehet abban gondolkodni, egyszerűen azért, mert nem lehet a tőkét kockáztatni.

Amikor pedig reálhozamon 1-2%-ról lehet értekezni befektetések esetében, akkor mindjárt más színezetet kap egy ingatlanon elérhető 3-5% hozamszint.

Itt pedig arra fontos visszaultani, hogy Magyarország pont azon extremitás helyszíne volt, ahol olyan magas kamat és hozamszintek voltak, amelyek KOMOLY REÁLJÖVEDELMET termeltek, olyan komolyat, amely nem egyszerűen összehasonlítható volt a vállalkozásból kivehető jövedelemmel, hanem extrém módon valójában lényegesen meg is haladta azokat, valójában még tőkefelhalmozásra is alkalmas volt egy kockázatmentes bankbetét. Ez azonban teljességgel nonszensz, éppen ezért teljességgel hibás Magyarország esetben az elmult 20 évből a jövőre bármiféle gondolatmenetet levezetni, ugyanis ezen időszakra semmi sem volt igaz, amit valaha és valamikor komoly orthodox közgazdaságtan esetében leírtak.

Ha tehát előrenézünk, akkor mi tudható?

- a bankbetétek nem fognak reálhozamot adni, azok még az inflációt sem fogják fedezni,

- a kozkázatos tőzsdei ügyletek, részvénye reálértéken 6%-os hozama extrém jónak fog számítani,

- aki pedig tartósan 10-15%-ot tud majd csinálni, abból nemzetközi tőzsdeguru és alapkezelő lesz.

Ezek a folyamatok már megkezdődtek, a 3%-os banki kamatszint megérkezett, ezen már jövedelmet elérni nem lehet. Elég megnézni a QFD-t és társait, valójában már azok is 8-9% körüli értéket hoznak, és ezek már kockázatosak - de ezek sem fognak ennyit hozni rövid időn belül, hiszen ezek is inkább 7-8%-on fognak forogni az év végén.

A régi szép kamatozású hosszútávú állampapírok pedig elérhetetlenek lesznek, mert senki sem lesz hülye eladni őket, de ha véletlenül lenne belőle eladó, azt sem a tőzsdére dobnák fel, hanem tőzsdén kívül adnák-vennék, hiszen feltételezésem szerint minden brokernél hosszú lista van azokról, akik vennének belőle, ha lenne.

Szóval, ha előre gondolkodunk, akkor én úgy látom, hogy a munka nélküli tőzsdézgetésből való jó életnek a többség számára vége van, egy-két profi játékos fog megmaradni, akik ebből tényleg jól tudnak majd élni, de a többség számára valójában nem fog valós eredményt hozni ez a szerencsejáték.

Ráadásul egy-két kipukkanó lufi is lesz még, ami igen komoly tizedelést fog a játékpénzek világában okozni, vagyis hosszú távon a szerencsejátékosok többsége el fogja a pénzét veszíteni. És bár akkora másképpen fogják látni az ingatlanokon esetleg rossz esetben elérhető 2-3% nettó jövedelmet is, de nem lesz tőkéjük, amivel erre átnyergeljenek, annak pedig tényleg semmi értelme nincs, hogy egy szerencsejátékos a teljes zsetonkészletét egy ingatlanba kösse le.

Ugyanakkor szerintem az, aki ezt még időben felismeri, az készülhet gondolatilag arra, hogy pontosan miből is fog élni akkor, amikor a szerencsejákokból már nem fog tudni megélni.

http://www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/25-nyugdijas/3349-a-megtakaritasi-eletpalyaprogram-halala

Érdekes hírbe futottam bele a minap, ami kapcsolódik a témához, amiről beszélgettünk nemrégiben:

http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-564904

"Sokkoló tények a nőkről

Negyven százalékban a nők tartják el azokat az amerikai családokat, amelyekben gyerekek is élnek - ezt a meglepő eredményt hozta egy friss felmérés. Ez az arány 1960-ban még csak 11 százalék volt. A közelmúlt gazdasági átalakulása is erősíti a nők kenyérkereső szerepét."

Ez ügyben pedig érdemes megfigyelni azt, hogy a nők általában kevesebbet keresnek és ha egyedülállóan nevelik a gyereküket, akkor még kiszolgáltatottabbak is. Vagyis ez az eltorzulás inkább csak kihangsúlyozza a problémák gyökerét:

Azt, hogy valójában sokkal több munkavállaló van a munkaerőpiacon, mint korábban.

Jól jelzi a helyzet meg nem értését az is, hogy:

"A tengerentúli társadalom megosztott abban a kérdésben, hogy jó-e ha az anya válik a fő kenyérkeresővé. A megkérdezettek 79 százaléka elutasítja, hogy a nők visszatérjenek "hagyományos" szerepükhöz, ugyanakkor csak 21 százalék gondolja úgy: jó dolog, hogy egyre több kisgyermekes anya dolgozik az otthonon kívül."

Magyarán szólva teljes a képzavar, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy "bár a társadalom szerint egyáltalán nem jó hogy megszűnik az anyaszerep, mégsem fogják fel, hogy ennek az oka az emancipáció".

Más szavakkal, senki sem azt akarja mondani, hogy egy nő helye a tűzhely mögött van, de valójában erre vágynának. És mivel ezt nem mondják ki, ezért ennek a következménye az, hogy:

"Ezzel párhuzamosan drasztikusan visszaestek a házasságok. A gyerekek 40 százaléka házasságon kívül születik és egyre több az egyedülálló anyák által eltartott háztartások száma."

Vagyis az, amiről értekeztem korábban. Egyszerűen megváltozott az a felállás, hogy egy nőnek szüksége van egy férfira. Persze még messze nem tartunk ott, mint amit a klasszikus lengyel Szexmisszió c. film felvetett, de azért az már jól látható, hogy mennyire jellemző az egész világra a magyar társadalomban IS megtalálható probléma:

"A válság miatt sok munkahely szűnt meg a hagyományos "férfi ágazatokban", az építőiparban és a gyárakban. Emiatt a közepesen fizetett tanári, adminisztrátori és ápolói állások is hirtelen a jól fizetettek közé kerültek."

Vagyis arról szól az élet, hogy mára már régen nem az "egyenjogúságnál" tartunk, hanem ott, hogy teljesen felborult és kifordult az egyenlet és az egész emberiség eddig megszokott világképe. És most utalnék vissza arra, hogy sokan írták már, hogy három-négy gyerekre mennyi pénz is kell, ugye a 6-700eFt-ok csak úgy röpködtek - pedig ennyit messze nem ér el a magyar átlagkereset, és mégis vannak családok, amelyben több gyereket nevelnek fel tisztességesen.

Ugyanakkor most nem is ez jutott eszembe, hanem az, hogy mennyivel egyszerűbb az életet szingliként élni ennyi pénzből. Egyszerűen az a helyzet, hogy ma már a házasságnak - mint olyannak - nem túl sok haszna van, és mivel ma mindent a haszonelvűség ural, ézért nincs is értéke.

Ugyanakkor nagyon fontos odafigyelni ezekre a tendenciákra, hiszen ezek a jövőben csak erősödni fognak, ugyanis az úgynevezett hagyományos férfi munkakörök megszűnőben vannak(!), és ezen többé-kevésbé semmi sem fog változtatni - és egyre inkább igaz lesz az informatika és az automatizálás terjedésével az, hogy a nők egyre több munkakört tudnak majd ellátni.

Ezt pedig úgy lehetne nevezni, ahogy azt szerintem még senki sem mondta ki:

Az elmult évezredek katolicizmusra épített patriarchális társadalmai kezdenek átalakulni matriarchális társadalommá, és ezt még az iszlám és a szélsőséges iszlám által uralt országokban sem fogják tudni megakadályozni, Európában pedig az égvilágon semmi sem fogja megakadályozni.

Ezt pedig bizony az egzisztenciális életkép esetében is érdemes figyelembevenni, hiszen manapság egészen más életképe van egy nőnek, mint amilyenje akár csak húsz éve lehetett - és még az az életkép sincs köszönőviszonyban azzal, amilyen életképe mondjuk a 70-es, 80-as években lehetett.

Ez az identitásprobléma azonban még komoly problémákat fog okozni a nőknél, sokkal komolyabbat, mint azoknak a férfiaknak az esetében, akik nem fogják megtalálni a helyüket amiatt, hogy nem tudnak "családfők" lenni, de leginkább akkor lesznek majd problémák, amikor a nők már nem a nulláról indulnak meg az életbe, hanem öröklés okán például lesz már olyan egzisztenciájuk, ami az önálló életet is lehetővé teszi.

Ezt ugyanis nagyon sokan elfelejtik, illetve bele sem gondolnak: Azzal, hogy az öngondoskodás előre lép a rangsorban, valahová az élre, azzal olyan vagyonok kezdenek felhalmozódni, amik ugye azt teszik lehetővé valakinek az életében, hogy abból megéljen (és a nyögdíjra ugye nem számítunk komolyan) - ami ugye triviálisan annyit tesz, hogy abból a halála után is megél valaki, hacsak nem a felélésre bazírozott.

Namármost, a csökkenő gyerekszám mellett ez egyben azzal is jár, hogy a vagyon koncentrálódik, tehát a következő felnövekvő generáció már olyan lesz jórészben, amely rendelkezik kellő forrásokkal, vagyis teljes önállóságot biztosíthat a nők számára is.

Ha pedig ez igaz lesz, akkor már végképp megkérdőjelezhetővé válik a családmodell, hiszen minek egy nőnek a férj, ha csak a baj van vele? :) És ha ezt tovább nézzük, tovább modellezzük, akkor bizony minél előbbre jutunk az időben, annál inkább ez fog látszódni, azaz az, hogy egyre inkább válnak generációkra előretekintve önállóvá a nők.

Vagyis ha úgy tetszik, akármilyen furcsa, valójában a család szerepének erősítése nem férfi sovinizmus, de még csak nem is valami nőt a tűzhelyhez ragasztani vágyó ideológia, hanem az, ami arról szól, hogy:

MI A LEGJOBB EGY GYEREKNEK.

Márpedig minden gyereknek az a jó, ha olyan családban nő fel, amiben APA és ANYA van - minden más csak olyan, amire jó a mastercard is. És pontosan ezért is fontos a család, mert csak az az, ami képes arra, hogy a szerepek is megmaradhassanak és mégis mindenki tudja a saját életét is élni.

Így sem lesz egyszerű, de ha ennek ellenében cselekszünk, akkor végképp széthullik a társadalom és igen komoly társadalmi feszültségek lesznek. Mert bár egy kielégítetlen, frusztrált nőnél kevesebb veszélyesebb van az Univerzumban, azért a tömegesen helyüket kereső és magukkal mit kezdeni nem tudó férfiak esetében se sokkal jobb a helyzet.

"Az ínyenc egy tollat használ a szeretkezéshez. A perverz egy egész csirkét" :)

http://www.penzcentrum.hu/hitel/a_ho_vegen_alig_marad_penze_a_legtobb_magyarnak.1036570.html?utm_source=hirkereso_es_kapu&utm_medium=penzcentrum_linkek&utm_campaign=hiraggregator

Csak nem. :-) Sosem bontom ki, dísz. Van egy kicsi is, azt vmi kemény bulira tartogatom.. :-)

Persze: a perverzitásnak is van határa :-)

Ez még nem is olyan brutál.

Egyszer szagoltál volna olyan szárított halat, amit csemegeként esznek. Na, annak olyan szaga van, hogy messziről érezni:)

Ez legalább nem bűzlik az üveg miatt.

Ez brutálabb, mint gondoltam :-O és nem málik szét idővel?

http://kepfeltoltes.hu/130527/Kigyo_j_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Gondoltam, hogy helyi kuriózum lehet. Nagyon LOL-ul nézhet ki.

Az nem copy, s skorpió is van a szájában.. :-)

Igen: a kígyópálinka eredetibb. Az nagyon cool, bazsy :-)

Nem, én annak se vennék hamisítványt. Az olyan "hamis" emlék lenne...

Abszolulte nem trollkodtál, nagyon jó témák azok, amiket felvetettél ;) Én csak annyit jegyeztem meg, hogy azért ne ennyire... izé... órákat mutassál már, hogy ciki-e ;)

Ez utóbbiban nem tévedsz. Én viszont ezt a karcórát nem azért vettem, h Breitlingént beadjam másnak, hiszen nem is hordom, s amikor az elmúlt 2 évben rajtam volt összesen kétszer baráti találkozón, ahol csak haverok, osztálytársak voltak, akkor is rögtön mondtam, h ez egy copy, emlék Ázsiából. Emléknek se vennél ilyet? Nekem ez ugyanaz, mint a kígyós pálinka a polcon.

Igen: a társaság középpontjára ez jellemző :-)