Hozzászólás

Én alapvetően a következőket látom gondnak az ingatlannal kapcsolatban:

- nem elég virtuális a mai generációnak, túlzottan materiális,

- és az itt jelenlévők többsége nem tud elszakadni attól a gondolattól, hogy az ingatlan az, amiben lakik,

- az ingatlannal nem lehet tőkepénzest játszani,

- nem lehet vele naponta ügyeskedni,

- valójában nem igényel materiális munkavégzést a virtuális dolgokkal való kereskedés, könnyű pénz, ahogy szokták mondani - ha nem még könnyebb bukás lesz belőle,

- és itt jön be a virtualitás: Egy bukást valójában egészen másképpen él meg az ember, ha virtuálisnak érzi, mint ha valóságosnak,

- ami például meglátszik abban is, ahogy mondjuk a lakások kényszer árverezéséshez állnak a materiális vagyonnal nem rendelkezők, illetve a tőke védelmét sem értik, mert a profitot értik a tőke alatt,

- és általában a világnézetük is olyan, amiben leginkább a Mátrixban szeretnének élni, amiben ők írják Neo módra a szabályokat. Ha pedig ez nem sikerül, akkor legalább elhitetik magukkal, hogy ők írják a tőzsdén a grafikonokat és a trendeket :)

És ami még fontosabb:

- messze nincs akkora tőkéje errefelé az embereknek, hogy ez a kérdés igazán komolyan szóbakerüljön, sőt mi több, a többség annyira távol áll tőle, hogy még azt sem tudja elképzelni, hogy már 100 millió alatt sem megengedhető az, hogy kizárólag virtuális instrumentumokban álljon a vagyon.

- mondhatni, a többség valójában a likvid eszközeivel tőzsdést játszik, de valójában egyáltalán nincs vagyona, amely tőkeként funkcionálva, tőkésként való gondolkodást eredményezne.

Ha ezeket figyelembevesszük, akkor máris előjön a lényegi különbség a gondolkodásmódban:

Egy tőkés számára az elsődleges feladat a tőkéjének a szavatolása. Egy megélhetési tőzsdés számára meg az életszínvonal biztosításához az állandó nyereség biztosítása. Ezért fordít le mindent számokra, ezért százalékolgat és ezért nem is érti a lényegi különbséget sem egy tényleges tőkés, avagy vállalkozó, illetve tőkefelhalmozó között.

Mert akinek már VAN tőkéje amit nem kényszerül állandóan munkára fogni a megélhetése érdekében, az már érti, hogy ennek a tőkének a biztonságba helyezése és megőrzése lényegesen fontosabb, mint az azon esetleg elérhető profit.

És így érdemes például megnézni azt, ahogy "a nagy emberek" vállalkozásokba fognak (pedig a tőkejövedelemből is bőségesen megélnének még az ükunoka hegyeik is), mert tudják, mert pontosan tudják, hogy erre nem lehet VAGYONT ÉS TŐKÉT építeni. Minden, ami a tőzsdén forog és virtuális, az valójában NEM VAGYON és egyebekben pontosan azért, mert az valójában nem materializálható, az valójában "játékpénz".

Ezért is fontos elkülöníteni a magánvagyont és a játékpénzt. Na ez az, aminek errefelé az átalában a kérdésben megszólalók között nyoma sincs, ugyanis valójában MINDEN PÉNZÜK JÁTÉKPÉNZ, és szerencsejátékosként abból élnek:

És valójában minden pénzüket a játékra is kell használni, mert csak az biztosítja számukra az élethez szükséges elegendő jövedelmet, és mivel ezt a jövedelmet fel is élik - ezért valójában nem halmoznak fel, és valójában nincs vagyonuk, és ezért nem engedhetik meg a gondolatát sem annak, hogy kevesebb profitot termeljenek mint amennyit a tőzsdén "profi pókerjátékosként" össze tudnak szedni (tananyag: Pókerarcok), és amiből meg tudnak élni.

Ennek következtében valójában a potom havi 1-2 milliós nettó jövedelmet sem képesek felfogni sem, ami valójában bagatell tétel, ha igazán komolyan akarunk tőkéről, vagyonról beszélgetni. Mert én úgy vélem, hogy aki ezt REÁLISAN fel tudja fogni, az felfogja azt is, hogy van egy olyan szint, amikor már a havi jövedelem növelése - értelmetlen, és ahelyett a havi jövedelem minél nagyobb garantálása a lényeges - egyebekben a tőke védelmével együtt.

Ehhez pedig nem vitatéma, nem kérdés, hanem szükségesek is az ingatlanok. Amit én látok az az, hogy valami alapvető tévedés van egy ingatlanPORTFOLIO esetében azzal, hogy mikor kell vele foglalkozni és mikor nem. Így például a közkeletű tévedéssel ellentétben vannak cégek, amelyek a tulajdonodban álló ingatlanokat adják bérbe A NEVEDBEN ÉS HELYEDBEN, vagyis valójában ugyanúgy kezelhető az egész kérdéskör, mint amikor egy alapkezelő kezeli a vagyonodat.

Azt a vagyont, AMI nem csak papíron, nem csak bizonyos határig, nem feltételekkel, hanem feltétel nélkül TŐKEVÉDETT.

És itt jön be az, hogy jelen esetben az ingatlan értékének "részvényekre" és "pénzre" konvertálása értelmetlen, mert ezekben az esetekben valójában VÁLLALKOZÓI szemmel kell nézni az ingatlanokat, amelyek egyrészről védik a tőkét, másrészt jövedelmet IS termelnek. Ennek okán azok értékének napi figyelése teljességgel értelmetlen. Ugyanakkor - eltekintve az extrém szituációktól - valójában az ingatlanok ára nagyon lassan mozog, ergo ha olyan folyamat indul el, amely valószínűsíti azt, hogy az ingatlan értéke számottevően csökkenhet, akkor időben el lehet adni az ingatlant és lehet helyette másikat venni. Ez ingatlanPORTFOLIO, ebben az esetben - ellentétben egy saját ingatlannal - teljesen értelmetlen érzelmekről, kötődésről beszélni.

Más szavakkal: Egy ingatlanportfolio valójában RENDKÍVÜL KEVÉS MUNKÁVAL tudja az értékét tartani, mert nagyon ritkán kell vele foglalkozni ebből a szempontból és SOHA nem kell a fenntartásával, bérlőivel foglalkozni, mert arra ott van az, aki ezzel foglalkozik. Kellő mennyiségű ingatlan esetében erre akár fel is lehet venni embert, avagy embereket is.

Ha pedig ezek után marad jövedelem, annak az az érdekessége, hogy az:

maradéktalanul felélhető és semmifelé bohóckodással, inflációval, reálértékkel, meg egyebekkel nem kell foglalkozni, vagyis egy ilyen jellegű befektetés, egy OLYAN jellegű portfolio esetében, amely jövedelmet termel, abban valójában még a "nyugdíjnak és öregkornak" sincs értelme a szónak abban az értelmében, hogy "akkor majd miből fog élni" valaki.

Mert itt jön be az drága barátaim, felebarátaim és ti többiek, hogy ahogy öregszik az ember, úgy kezd el a biztonságra törekedni (kivéve azokat, aki már korán kezdi ezt a sportágat is és akik későn sem), egyszerűen azért, hiszen az esetleges veszteség pótlására már nem lenne elegendő ideje.

Nomeg, tőzsdézőként sem fog már akkora kockázatokat vállani és egyebekben sem lesz már olyan egyszerű a "lazaság" és "a veszteség kit érdekel" gondolatiság fenntartása.

És itt fog előjönni az, hogy egyszercsak felnéz az egyszeri tőzsdés és arra jön rá, hogy az a pénze, amivel rendelkezik, az nem elég az éltere. És ekkor áll elő az a paradoxon, hogy az egyszeri tőzsdés egészen komolyan elkezd "nyugdíjról" és "manyup"-ról értekezni mint megélhetési forrásról.

Hiszen valójában NINCS jövedelme és biztos megélhetése. Ha pedig ezt is fel akarná építeni az élete során, akkor bizony messze nem élhetne úgy, ahogy hiszi és messze nem lenne annyi jövedelemként realizálható jövedelme, mint amit ennek hiányában tud létrehozni.

Én úgy vélem, a fentiek alapján bárki számára egyértelmű lehet, hogy például az állampapírok, értékpapírok esetében a mondjuk 20 éven át tartó értéktartás biztosítása mellett olyan kevés jövedelem jelentkezik, ami valójában semmire sem elég, bizonyos pénzmennyiség felett pedig nem lehet QFD-ben és hasonlókban gondolkodni sem, de bizonyos életkor felett különösen nem lehet abban gondolkodni, egyszerűen azért, mert nem lehet a tőkét kockáztatni.

Amikor pedig reálhozamon 1-2%-ról lehet értekezni befektetések esetében, akkor mindjárt más színezetet kap egy ingatlanon elérhető 3-5% hozamszint.

Itt pedig arra fontos visszaultani, hogy Magyarország pont azon extremitás helyszíne volt, ahol olyan magas kamat és hozamszintek voltak, amelyek KOMOLY REÁLJÖVEDELMET termeltek, olyan komolyat, amely nem egyszerűen összehasonlítható volt a vállalkozásból kivehető jövedelemmel, hanem extrém módon valójában lényegesen meg is haladta azokat, valójában még tőkefelhalmozásra is alkalmas volt egy kockázatmentes bankbetét. Ez azonban teljességgel nonszensz, éppen ezért teljességgel hibás Magyarország esetben az elmult 20 évből a jövőre bármiféle gondolatmenetet levezetni, ugyanis ezen időszakra semmi sem volt igaz, amit valaha és valamikor komoly orthodox közgazdaságtan esetében leírtak.

Ha tehát előrenézünk, akkor mi tudható?

- a bankbetétek nem fognak reálhozamot adni, azok még az inflációt sem fogják fedezni,

- a kozkázatos tőzsdei ügyletek, részvénye reálértéken 6%-os hozama extrém jónak fog számítani,

- aki pedig tartósan 10-15%-ot tud majd csinálni, abból nemzetközi tőzsdeguru és alapkezelő lesz.

Ezek a folyamatok már megkezdődtek, a 3%-os banki kamatszint megérkezett, ezen már jövedelmet elérni nem lehet. Elég megnézni a QFD-t és társait, valójában már azok is 8-9% körüli értéket hoznak, és ezek már kockázatosak - de ezek sem fognak ennyit hozni rövid időn belül, hiszen ezek is inkább 7-8%-on fognak forogni az év végén.

A régi szép kamatozású hosszútávú állampapírok pedig elérhetetlenek lesznek, mert senki sem lesz hülye eladni őket, de ha véletlenül lenne belőle eladó, azt sem a tőzsdére dobnák fel, hanem tőzsdén kívül adnák-vennék, hiszen feltételezésem szerint minden brokernél hosszú lista van azokról, akik vennének belőle, ha lenne.

Szóval, ha előre gondolkodunk, akkor én úgy látom, hogy a munka nélküli tőzsdézgetésből való jó életnek a többség számára vége van, egy-két profi játékos fog megmaradni, akik ebből tényleg jól tudnak majd élni, de a többség számára valójában nem fog valós eredményt hozni ez a szerencsejáték.

Ráadásul egy-két kipukkanó lufi is lesz még, ami igen komoly tizedelést fog a játékpénzek világában okozni, vagyis hosszú távon a szerencsejátékosok többsége el fogja a pénzét veszíteni. És bár akkora másképpen fogják látni az ingatlanokon esetleg rossz esetben elérhető 2-3% nettó jövedelmet is, de nem lesz tőkéjük, amivel erre átnyergeljenek, annak pedig tényleg semmi értelme nincs, hogy egy szerencsejátékos a teljes zsetonkészletét egy ingatlanba kösse le.

Ugyanakkor szerintem az, aki ezt még időben felismeri, az készülhet gondolatilag arra, hogy pontosan miből is fog élni akkor, amikor a szerencsejákokból már nem fog tudni megélni.