„A vezetés szempontjából a kilencvenes évek végének és a kétezres évek elejének autói verhetetlenek, ha az adrenalint és a vezetési képességeket nézzük. Akkor könnyűek voltak az autók, az volt a Forma–1 igazi hangja, és akkoriban kockázatosabb volt. Vehettél padlógázzal egy kanyart, alig használtad a gázpedált, és érezted az autót, vagyis versenyzőként kockáztattál. Ma nincs már szükség kockáztatásra, helyette csak az energiával kell spórolnod.”
„Bahreinben a tizenkettes kanyar nehéz volt. Csökkentened kellett a leszorítóerőt, amíg padlógázzal tudtad venni. Ma ötven kilométer/órával lassabban mész át rajta, mert nem akarsz energiát pazarolni, mivel szükséged lehet rá az egyenesben. A tizenkettes kanyart kétszázzal vesszük a lehetséges kétszázhatvan helyett. Egy szakács is be tudja venni azt a kanyart ilyen tempóval! Megértem Max véleményét, mert versenyzőként szeretnéd, ha te jelenthetnéd a különbséget” – szúrt oda az új rendszernek Alonso.
https://m4sport.hu/cikk/2026/02/14/ilyen-tempoval-...
Akkor ennyit az izgalmakról...





