Hozzászólás

Magyarország gratulációt érdemel: Interjú

http://makronom.mandiner.hu/cikk/20171128_ozlem_on...

"Ha a dolgozók részesedése növekszik, és ennek eredményeként az aggregált kereslet, majd emiatt a gazdasági növekedés is magasabb lesz, akkor nevezzük a gazdaságot bérvezérelt gazdaságnak. Ezzel ellentétben, ha a bérarány alacsonyabb, azaz a tőketulajdonosok kapnak nagyobb szeletet, és ez magasabb gazdasági növekedéshez vezet, akkor a gazdaság profit- vagy tőkevezérelt. Ha annak ellenére folytatunk a tőkét támogató politikát, hogy a gazdaságunk bérvezérelt, akkor a bérarány csökkenése, majd a gazdasági növekedés látja kárát gazdaságpolitikánknak.

Ha úgy vesszük, a neoklasszikus közgazdászok éppen azt feltételezik amikor tanácsot adnak a döntéshozóknak, hogy a világ minden gazdasága profitvezérelt.

E feltételezés szerint a magasabb profithányad magasabb gazdasági növekedést hoz magával.

És mi a valóság?

Az európai gazdaság bérvezérelt gazdaság; ezért ha több jövedelmet és termelést akarunk elérni, akkor Európának meg kell fordítania a bérarány elmúlt három évtizedes csökkenését.

De ha a tőke teremti a munkahelyeket, akkor a tőke érdekeinek előtérbe helyezése segít a gazdaságnak gyarapodni. Ezért van szükség arra, hogy a tőke felé billenjen a szakpolitikai támogatás mérlege, létrehozva a tőkét előtérbe helyező jövedelempolitikát.

A főáramú, neoklasszikus közgazdaságtan szerint a bérek egyszerűen egy költségelemnek tekinthetők. De a mi megközelítésünk kiemeli, hogy a bérnek kettős szerepe van: a kereslet forrása is amellett, hogy költségelem. Empirikus kutatásaink megmutatták, hogy amikor a bérek részesedése a nemzeti jövedelemből csökken, akkor három dolog történik. Először, a fogyasztás csökken, mivel a dolgozók jövedelmükhöz viszonyítva többet fogyasztanak, mint a magasabb jövedelműek, akiknek tőkejövedelmei vannak. Ezért, amikor a bérektől a tőke felé csoportosítjuk át a jövedelmet, akkor a hazai fogyasztás egyértelműen csökken. Másodszor, bár a magánberuházásokat részben ösztönözheti, hogy magasabbak lettek a profitok, ez a növekedés elégtelen arra, hogy a fogyasztás visszaesését ellensúlyozza. Harmadszor, a bérarány csökkenésének hatására a nettó export (az export mínusz az import) növekszik, hiszen csökkent a munkaköltség.

De a legtöbb gazdaságban, különösen a nagy, viszonylag zárt gazdaságokban ez a növekmény nem elegendő, hogy ellensúlyozza a hazai kereslet csökkenését. A bérarány, azaz a dolgozók nemzeti jövedelemből való részesedésének csökkenése összességében kedvezőtlen hatású.

Ha a vállalkozóknak, azaz a tőkének túl alacsony részesedés jut a nemzeti jövedelemből, akkor a beruházások és a termelékenység látja kárát – érvelnek a neoklasszikus gondolkodók. Kevesebb profitból kevesebbet ruháznak be.

A magánvállalatok nem csak a profitrátájukkal törődnek, hanem az eladásokkal és a piaci kilátásokkal is. A kutatásunk éppen azt mutatja, hogy a legtöbb esetben a profitarány sokkal érzékenyebb a keresletre, mint a profitabilitásra. Sőt, a legtöbb európai országban

amikor csökken a bérarány, akkor a magánberuházások is csökkennek a negatív keresleti hatásoknak köszönhetően, még annak ellenére is, ha éppen a profit növekvőben van. "