Katéter

Hát lehet, hogy ezt megbánom, hogy kérdésedre válaszolok, de nem vagyok 40 közelében. 16 éves vagyok és anyai ágon mindenkinek van valami szar a szívével. Ezért is mennek olyan lassan a vizsgálatok, mert mindenki rámondja azonnal, hogy pánikbetegség mert még nem vagyok olyan idős... Kb. 4 éve elviselhetetlenek a mindennapjaim, de az előtt sem voltam valami boldog. Ehhez ugye jön a családi hajlam és ennyi úgy tűnik elég is volt. A doki azt mondta biztiosan van valami, valószínűleg koszorúér és a tünetek is erre utalnak, eléggé komolyan, stb.... Viszont a nagyapámnak valóban 38 évesen volt infarktusa.

Sajnos mivel ugye bár nem vagyok nagykorú, ezért nincs szavam jóformán sehol, otthon is leállítják a politizálást (ezért is regisztráltam), az "oktatási intézményben" pedig nincs helye másnak, mint a liberális, sőt néha a neo-bolsevista vélemény nyílvánításnak a tanárok részéről, ha éppen úgy adódik. Ellenvélemény esetén megtorlás. Osztálytársak az meg még egy lapát a halomra... Tudom, tudom ilyen korban ez nem megszokott, meg tűnhet sima "kamaszkori nyafogásnak" meg még van erre pár sokat használt jelző, de ez most pszicháter meg pszichológus által bizonyítva nem az.... Na mindegy.

Lényeg az végigviszem ezeket a vizsgálatokat, aztán kiderül mivan és annak megfelelően kapom majd a gyógyszert vagy valami ilyesmi...

Viszont most, hogy ki kellett mondanom az életkoromat, ha lehet ez ne befolyásoljon abban, hogy a jövőben mennyire veszed komolyan a pl. migránsok témában írt dolgaimat. Mert nem az a tipikus "szarok mindenre, szarok a műveltségre, nem érdekel a jövőm, meg a mának élek" típus vagyok. Ezt a típust eléggé gyűlölöm is... Na de ennyit magamról.