védelem tragédia

Be lehet és kell vállalni a kockázatot a gyengébb csapatok ellen (mint Lettország Feröer vagy Andorra).

Viszont ki-ki meccsbe belemenni olyan csapat ellen, akik egyénileg technikásabb, képzettebb, kombinatívabb, gyorsabb játékosokból állnak, az nem kockázat, hanem vakmerőség.

Portugálok ellen tét nélkül, azt mondom az okés volt. De Svájc ellen a Dárdai féle sündisznó taktika tudott volna biztosabban működni. Persze, ha Stieber pontosabban passzol Némethnek a végén, akkor nincs miről beszélni, mindenki gyönyörű győzelemnek könyvelte el volna a meccset, de a végén megintcsak a jobb csapat nyert és az nem a magyar volt.

Hétvégén kispályán játszunk évek óta egymás ellen barátok, mindkét csapat nagyjából fix 4-4 ellen. Most hétvégén az egyik srác elhozta 12-13 év körüli gyermekét és megbeszéltük, hogy megszakítjuk az évtizedes hagyományt és az ellenfél öt fővel játszik a gyerekkel a soraiban, aztán majd kiáll ha már nem bírja.

Volt egy csere, az is a másik csapathoz osztottuk be.

Kiegyenlített játék szokott lenni mindig 1-2 gól dönt általában egy kb. 15-25 gólos meccsen.

Négyen voltunk (létszámhiány), és cserénk sem olt (kondi hiány). Megbeszéltük a többiekkel, hogy nagyon fegyelmezetten védekezünk, nagyon beszűkítjük a területet, szigorúan a kapu előtt blokkolunk mindent, nem kolbászolunk ki a szélekre és ha megvan a laszti (sehol sincs kint, mert fal van mindenhol) akkor villámgyors kontratámadásokból veszélyeztetünk.

35 perc után 7-1 volt nekünk az állás... Utána elfáradtunk fizikailag , szellemileg és feljött az ellenfél, de végül 9-7 -re (75 perc) magabiztosan nyertünk, a végén még egy-két ziccert ki is hagytunk és úgy is simán megvolt...

Szóval nem rossz az a Dárdai féle biztos védekezés taktika, főleg ha az ellenfél valamilyen szempontból túlerőben van. És ha egy kontra során betalálunk, akkor az ellenfél annál könnyebben nyílik ki, ha élesek maradunk akkor simán még nehezebb helyzetbe lehet hozni egy újabb kontrával...