Re: nincs cím

ezeket fiatalon lehetett volna kezelned..

nekem volt ilyen .. gyerekkoromban sebesen bringáztam az erdőben az ösvényen.. gyönyörű fények..egyszer csak belementem egy pókhálóba..közepén egy hatalmas pók..pont a pofámba a hálóval együtt..be a nyakamba.. időbe telt amig megálltam..lett egy fóbiám a póktól..de elötte a nagyfiúk már raktak kaszáspókot a nyakamba a suliban.. szóval nem szerettem.. frusztrált a helyzet és nem fogadtam el ezt.. a telkünk mellett volt egy elhagyott telek..tele nagy keresztespókokkal.. a hideg veriték vert..de kényszeritettem magam hetekig egyre közelebb menjek a legnagyobb pókhoz.. amikor már arcomtól 10cm-re elviseltem halálfélelem nélkül.. akkor meg akartam érinteni...a végén simán meglöktem a pókot..

Utána mindig ez volt ha valamitől tartottam akkor kényszeritettem magam "lejátszam" a meccseket..néha szószerint.. mert bunyókkal is igy volt.. utána elkezdtem kűzdősportokat..utána már nem volt gond.. 13éves koromtól én intéztem a dolgaim.

Most nem arról beszélek mekkora nagy ember vagyok..csak példa kell egy önfejlesztés.. elöször tét nélkül és egyre nagyobb téttel.

Igen ez alkati kérdés..ha a feladat 60-70%át tudom hogy oldom meg akkor már elvállalom..mert tudom fel tudok nőni a feladathoz vagy tudom meg fogom oldani...amibe 10éve beleizzadtam abból ma 3at megoldok rutinból.

100% biztonság nincs. Semmi nem fekete-fehér...ne te legyél a saját korlátod.

Ha bezárkózol akkor épited a falat magad köré..ha csak otthol érzed jól magad akkor az gond..de sokan vannak igy.. csak fülhallgatóval hajlandóak a tömegbe menni.. olvastam ha elveszik tőlük a fülest akkor 100fölé megy a pulzusuk..