Re: nincs cím

nem tudom milyen vagyok, nem nézem magam kívülről....vannak számomra vállalható helyzetek és állapotok, és vannak olyanok, melyek nem azok....a munka világától teljesen független témában pl. számomra egy patchwork család elfogadhatatlan lenne....nem tudnám tolerálni, jó arcot vágni hozzá, esetleg őszintén résztvenni benne...az én gyerekem , te gyereked, ő gyereke, volt házastársam, mostani házastársam, leendő házastársam stb. világa számomra érthetetlen, és nem is tudnék benne mozogni...ugyanilyen érzések kavarognak bennem egy egyszerű bolti bevásárlástól egy szállodai tartózkodástól kezdve sokmindenen át az életben.....igyekszem a számomra "not confident" helyzeteket elkerülni....ezt a mondást egy angliai menedzsertanfolyamon tanultam, ahol a többhetes tréning során volt lehetőség arra, hogy ezt adukártyát használjuk bizonyos helyzetekben....máig emlékszem rá, hogy mivel terepi tréning is volt, tudtam, hogy egy mozgó gumiszalagra is fel kell ugrani, mivel az egyik helyszín csak azzal vagy rengeteg gyaloglással volt elérhető....páni félelem volt bennem a mozgó szalagtól, ezért be is mondtam a jelszót....szerencsére megkínéltek a hosszú gyaloglástól, megállították a szalagot és így már én is fel mertem szállni...ez 24 éves koromban volt....akkor se voltam bátor, azóta csak még gyávább lettem. Korábban, amíg nem jártam kórházban, a kórháztól, a műtéttől sem fértem....mióta megjártam, páni félelem van bennem minden stacionárius otttartózkodástól, műtéttel járó beavatkozástól....