Re: közép/felsőosztály
lagwagoner Előzmény: #614265Mi az individualista szerintem:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Individualizmus
"Az ember moralitása az individuum szabadságának mértékétől függ, amely fokozható és a teljes szellemi szabadság is elérhető. Jelenleg az ember nem teljesen szabad, de amennyiben saját eszmei tartalma vezeti, annyiban máris szabadnak tekinthető. A szabadság kizárólag moralitással egyeztethető össze. Az önzésből fakadó cselekvések, amelyek látszólag szabadnak tűnnek, valójában nem szabadságból, hanem olyan befolyásból erednek, amelyek alól az egyén egyelőre nem tudja kivonni magág; még akkor is, ha - tévesen - szabadnak érzi cselekvését (szerk.: te pont azt kritizálod az individualizmusnál, hogy a látszatszabadság feljogosítása miatt lehet önző az egyén. Igen: ezért ez nem is valódi individualizmus). „A gonosztevő tettét és a tiszta intuíció megvalósulását csak akkor lehetne egyaránt az individualitás érvényesülésének mondani, ha a vak ösztönt is az emberi individualitáshoz tartozónak tekintenénk. A gonosztettre késztető vak ösztön azonban nem az intuícióból származik és nem az ember individuális oldalához tartozik, hanem ahhoz, ami a legáltalánosabb benne, ami minden individuumban egyaránt megvan, és amiből az ember éppen individuális volta révén igyekszik kiemelkedni.”[4] Lásd még: Tudatállapotok.
„A szabadságból származó cselekedet nem zárja ki, sőt magában foglalja az erkölcsi törvényeket is. Az ilyen cselekedet magasabb rendű, mint azok a cselekedetek, amelyeket az erkölcsi törvények kényszerítenek rám. Miért szolgálná kevésbé az általános jólétet a tett iránti szeretetből végrehajtott cselekedetem, mint ha csakis azért cselekednék valamit, mert kötelességemnek tartom az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalma kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individualitást, hanem azt követeli, hogy az egyén vesse alá magát valamely általános normának (szerk.: Igen, ezt is lehet káros ideologia alá vetni). A cselekvések valódi szabadsága csak az etikai individualizmus álláspontján állva képzelhető el.”[4]
„De csak ha a cél iránt érzett szeretetemet követem, akkor cselekszem én magam. A moralitásnak ezen a fokán nem azért cselekszem, mert elismerek magam fölött valamilyen hatalmat, valamilyen külső tekintélyt vagy egy úgynevezett belső hangot. Nem ismerek el cselekvésemre vonatkozóan semmilyen külső princípiumot, mert saját magamban találtam meg cselekvésem okát, vagyis a cselekvés iránti szeretetet. Nem vizsgálom értelmemmel, hogy cselekedetem jó-e vagy rossz, hanem végrehajtom, mert szeretem. „Jó” lesz akkor, ha szeretettel áthatott intuícióm helyes módon kapcsolódik az intuitíven átélendő világösszefüggéshez; „rossz”, ha nem helyesen. Azt sem kérdezem, hogyan cselekedne más az én helyemben, hanem úgy cselekszem, ahogyan én, ez az adott személy indíttatva érzem magam. Sem az általános szokás vagy erkölcs, sem valamely általános emberi elv vagy erkölcsi norma közvetlenül nem irányít, hanem csakis a tett iránti szeretetem. Nem érzek semmiféle kényszert, sem a természet kényszerét, amely ösztöneimet vezeti, sem az erkölcsi parancsok kényszerét, hanem egyszerűen végre akarom hajtani azt, ami belőlem fakad.”[4]"
Szóval az általad marxistáknak kikiáltott személyek, természetesen eltorzthatnak bizonyos életfelfogásokat (individualizmus), majd ezen torzított életfelfogást gonosznak beállítani, de érdemes megnézni, hogy amit mi annak hiszünk az valóban az-e vagy csak egy "megerőszakolt" változata.
"Az egoizmus nem szükségszerűen (sőt, valójában egyáltalán nem) áll szemben a családdal, egy egészséges egoizmus éppen annak a működését is segítheti, különösen ha a férfi egoista és ezt a pénzkeresésben hasznosítja."
Látod? Te is különbséget teszel egészséges és rossz egoizmus között.
Na de boncoljuk a szót: mi az individuum?
http://hu.wikipedia.org/wiki/Individuum
"
Descartes az öntudat evidenciájának bizonyításával határolja el az individuumot a külvilágtól. „Gondolkodom tehát vagyok” tétele úgy értelmezhető „Gondolkodom, tehát gondolkodó lényként létezem”, ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy rendelkezünk egy olyan tulajdonsággal amely segítségével behatárolhatjuk magunkat: ez az öntudat. Öntudatom meglétét világosan és elkülönítetten (clare et distincte) élem meg." (Szerk.: tehát gondolkodik)
"Schopenhauer szerint csak a megismerő individuum létezik, az őt körülvevő világ csak mint képzet adott. Az objektumok csak olyan módon adottak, ahogyan a szubjektum által feltételezettek: „A világ az én képzetem”." (Szer.: hoppá? ősmátrix elmélet :-)?)
"Nietzschenél az individuum az ember fölötti ember, vele szemben állnak a csordaemberek, melyet homogén masszaként képzelhetünk el. Az ember fölötti ember, az Übermensch a hagyományos értékekkel szembeni tökéletes szabadságával tűnik ki. " (Szer.: tehát nem uniformizálódik)
Tehát egy gondolkodó, öntudatos lény, aki összhangban a csoporttal ahol él nem uniformizálódik, (és pont hogy nem válik trendivé, hisz akkor már kollektivizálódik egy fölötte által kollektívum által). (és ez az általad vázolt marxizmus ellen van, hiszt ezt a marxizmus mint konkurenciát gyűlöli) Nekem ez az individualizmus, attól függetlenül, hogy mára már szitokszóvá degradálódott a jelentése.