Re: nincs cím

Nagyon nehéz erre mit írni.

A következőt mondanám rá, a probléma az, hogy a gondok nem most keletkeztek, hanem akkor ( http://www.stocklandyard.hu/blog/show/2496, "Bűnvád az elmúlt nyócévért"), amikor még úgy nézett ki, hogy minden rendben van.

BELE volt kódolva a rendszerbe ez a bukás.

Mesélek valami érdekeset, ha elhiszed elhiszed, ha nem nem, de ettől még igaz marad, amit most leírok, és amit valószínűleg senki sem fog elhinni.

2006-ban a választásokon Gyurcsány mellett érveltem.

Az érvelés lényege a következő volt: "Mindent kiprivatizáltunk, már nem lehet tovább hazudni, muszáj rendbetenni a költségvetést, NINCS IDŐ ARRA, hogy valaki más megint elhúzza az időt, muszáj újra megválasztani, hogy végre elinduljon a rendbetétel. Igen, ezt én írtam, és a mai napig úgy gondolom, hogy 2006-ban nem lett volna szabad kormányt váltani, ugyanis az akkori váltás katasztrófa is lehetett volna, egyszerűen azért, mert iszonyatos katasztrófa szélén állt az ország.

HA AKKOR váltás van, akkor az új kormánynak egy éve sem lett volna a hatalmon maradásra, mert őszre mindenképpen forradalmi hangulat lett volna, és lett is. Még furcsábbat fogok most írni: Azt írtam akkoriban, hogy rendnek kell lennie és az utcán rendet kell tartani. Nem értettem egyet azzal, hogy az Andrássy úton álljon a tömeg, "mert az nekik jár", és be voltam ijedve, amikor a többszázezres tömeg megindult a Parlament felé Orbán szavára a vekkerekkel.

Ugyanakkor, Orbán különleges képessége ott nyilvánult meg igazán: Haza tudta küldeni az embereket. Mert ez a nagy szám: Nem utcára vinni, hazaküldeni. A lényeg az, hogy 2008-ig még csak-csak elvoltam az előző kormánnyal is, mert akkor is meg tudtam IDŐNKÉNT találni azt, hogy mi lehet jó az embereknek, és még az IMF+EU+WB hitelszerződés megkötését (de nem a lehívását!) is támogatni tudtam azért, HOGY VÉGRE TEGYENEK RENDET.

Én egészen 2008-ig megadtam a lehetőséget az előző kormányoknak arra, hogy rendet tegyenek az országban, de 2008 után elfogyott a türelmem, mert egyértelművé vált, hogy csak az ország tönkretételére törnek, faji és etnikai összeütközéseket generálnak és képzelt ellenségekkel démonizálnak. Bár a Jobbikkal semmiféle formában nem értek egyet, de amikor az Erzsébet téren felszedték őket az ülésből, akkor úgy voltam, hogy odamegyek és közéjük ülök, mert elfogadhatatlan az a fajta rendőrállam, amely a békés üldögélést is rendszerellenes tevékenységnek tartja, mert ebből a Kádár rendszerben is elég volt, nem kell újra kezdeni.

Amikor pedig megjelent a bájgúnár és lúdmilla, onnantól egyértelművé vált a haragom, hiszen minden egyes lépésük az uzsoramaffia érdekét szolgálta az egyoldalú banki szerződésmódosításoktól kezdve az uzsorások kitömésén át a magyar vállalkozások és magyar emberek kifosztásának nyilt politikai céllá tétele mellett, 2010-re pedig oda jutottam, hogy azoknak, akik "elvárt ágazati adót" akarnak kivetni a magyar KKV-kre, azok, akik "ingatlanadót" kívánnak kivetni azért, hogy a manyupon keresztül kifizethessék a haverokat, azoknak pusztulnia kell.

Én szinte egészen a választásokig az MDF-re kívántam szavazni, mert tetszett Bokros elképzelése és az, ahogy szembenálltak a másik két nagy párttal, tetszett a filozófia. Mellesleg, tetszett pár elképzelés a Jobbik programjából is, de értelemszerűen csak egy dolog mozgatott: A marxistának takarodnia kell a hatalomból.

A választások után egyáltalán nem voltam boldog, sem elégedett, nem tetszett Tarlós megválasztása az előzmények alapján, az intézkedések sem, elvégre azt csinálták volna tovább, amit előtte csináltak (persze elsőre eltörölve az ország kivéreztetését), de amikor végre nyiltan megfordultak, szembementek a maffiával, akkortól kezdtek szimpatikusak lenni az intézkedések, mert végre konzisztens rendszer alakult ki, végre a költségvetés rendberakása lett az elsődleges feladat és egy olyan adórendszer, amiben a profit van terhelve és a fogyasztás, és nem a jövedelmek.

Ebből következett az, hogy az ország érdekét nézve számomra tetszetős irány alakult ki, hiszen a Fidesz valójában felvette az MDF politikai irányvonalát, belevette a programjába a Jobbik elképzeléseit, de igazából az egy szem EVA betámadásától kezdve békénhagyta az egyébként egyetlen jó és a mai napig létező szocialista adónemet. Talán sokan emlékeznek, hogy az EVA miatt mennyire ki voltam akadva, nehogy már azt higgye valaki, hogy egyetértettem vele.

Innentől kezdve azt hiszem egyértelműbb, hogy engem nem az érdekel, hogy ki csinál valamit, hanem az, hogy mit csinál. Az elmúlt tíz év nagyon keveseknek jöhetett be, egyszerűen azért, mert aki hitelt vett fel, annak azért nem jött be, hanem nagyon kegyetlenül érintette, aki pedig olyan ágazatokban tevékenykedett, amely a hitel miatt futott fel, azt nagyon kegyetlenül érintett azt, amikor az ágazata összeomlott és kilátástalanságot hagyott maga után.

Ugyanakkor csak azt tudom neked is mondani, hogy olvassad el a hivatkozott blogon található PHD értekezést, ha nem is az én kommentjeimmel, hanem egyben, ugyanis abból pont azt láthatod meg, hogy ami most történik, az VALÓBAN CSAK EGY KÖVETKEZMÉNY, nem most, nem ebben a két évben történik más, hanem ebben a két évben fut ki az, amit előtte kavartak. És ezt nem lehet megúszni, mert az lehetetlen.

Tehát amiben talán félreértesz az az, hogy én nem szépnek festem le az életet, hanem kegyetlennek, és borzalmasan rossznak. Ha figyeltél korábban, akkor sokszor írtam, hogy talán most már megfogtuk a mélypontot amit meg kellett fogni, mert innen indulhat óvatosan előre a javulás. NEM volt más megoldás, egyszerűen nem lehetett másképpen kivédenni azt a pofáraesést, amit a korábbi elhibázott gazdaságpolitika okozott. Csak tompítani lehetett, de ez nem vígasz azoknak, akiknek nem sikerült a tompítás.

Nem titkolom el, hogy milyen rossz a közhangulat, mert az. 80% az elégedetlenség, de én ehhez mindig hozzáteszem: A korábbi időszakkal ellentétben (előzőnyócév), amikor MINDIG nálunk voltak a legelégedetlenebbek az emberek, most nagyon nem így van, minden látszat ellére a 80% még hízelgő is mondjuk a görög 98%(!)-hoz képest. EZ van EGÉSZ Európában, egy 1930-s évekhez hasonló válság, csak most NEM ANNYIRA érződik az országon, leginkább csak a közhangulat borzalmas, de nem akkora a dráma, ami akkoriban volt, vagyis nem látszik az, hogy az egész világ hogy omlik össze.

EZÉRT szoktam azt bemutatni, hogy az, ami körülveszi az országot, az ezúttal nem a tejjel-mézzel folyó Kánaán, hanem bizony a kőkemény probléma, és amikor azt látom, hogy a korábbi "bezzegországokban" 25-30%-os munkanélküliségek vannak, akkor én azt mondom, becsüljük meg azt, hogy nálunk még fele ekkora sincs, mert ez MANAPSÁG óriási dolog.

EZ NEM VIGASZ azok számára, akiknek nincs munkája, összedőlt az élete, egzisztenciális problémája van, hanem annak a felismerésnek a bemutatása, hogy ez most KIVÉTELESEN nem magyar sajátosság, nem a mi hibánk, hanem még mindig mi teljesítünk az egyik legjobban, ami brutális különbség a korábbi időszakok szégyenpad legaljához képest.

Ha úgy tetszi, igyekszem a mostani világot olyannak lefesteni, amilyen, és azt megmutatni, hogy EHHEZ KÉPEST mennyire nem akkora a gond országosan, mint ahogy sokan ezt érzik, vélelmezik, hiszik. És hogy ha más jön, akkor sem tud csodát tenni, hiszen ebben a világgazdaságban, aki hitelből akar növekedést elérni, arról bizonyosan tudható, hogy hazudik. Ha más nem, ez biztosan. Más meg nincs a jelentkezők között.

Tehát nem arról van szó, hogy annyira jó lenne, amit csinálnak, hanem egyszerűen az, hogy végre mászunk ki a pöcegödörből és már időnként kapunk levegőt is és látszik a part. Büdös van, mocsok van, rossz a közérzet, de már nem süllyedünk.

EZT azonban az, akinek nincs munkája, nem így fogja érezni. És én ezt értem. De ha nem látja meg azt, hogy most már nem megyünk lejjebb, hanem vannak apró jelek arra nézve, hogy most már tényleg jó lesz és ez nem ígéret, hanem valóság, akkor még reménye sem lesz, és a reménytelenségnél rosszabb állapot nem létezik a Földön.

Ha tehát így nézed, akkor igyekszem reményt adni, hogy nem olyan rossza a helyzet, van kilátás valami kevésbé rosszra, és ez olyan újdonság, amit sokan nem hisznek el, hiszen évtizedek óta hallja, hogy "jövőre már jobb lesz" és ezt a fásultság okán már meg sem akarja hallani. Én csak annyit tudok erre mondani, hogy hallja meg, hogy van remény, mert látszanak az eredmények.

Kicsit sárga, kicsit savanyú, de ezek már végre a mieinkek, saját erőből, amit már nem vehetnek el tőlünk. És én ezt az érzést szeretném átadni, azt, hogy van miben reménykedni.

És egyébként, mindig fel szoktam tenni a költői kérdést: Mit változtatna meg bárki, mit csinálna vissza az elmúltkétévből? Mi az, amit inkább visszavarázsolna, mi az, amitől jobban érezné magát, ha az nem úgy valósult volna meg, mi az, ami szerinte ha nem így történik, attól ma jobb lehetne?

És mindig jusson eszébe ilyenkor az, hogy még ingatlandó is lenne a feje felett, végleg Damoklész kardjaként lebegve, hogy még a házát, a hazát is elveszik a feje felől, mert ez a másik alternatíva, mert ez lett volna, ha nem zavarja el a gazembereket az ország.

EZÉRT mondom: Ennek a pártokhoz semmi köze nincs. Amit én írok, azt MINDIG az ország irányából nézve mondom, és nem érdekel, hogy ki van hatalmon, de ha úgy látom, hogy jót tesz az országnak, akkor támogatni fogom, ha azt, hogy rosszat, akkor ellenezni. Mert ez nem pártról szól.

Ez Magyarország szeretetéről, és a Magyarország felemelkedésébe vetett rendíthetetlen hitből fakadó szerény lelkesítési próbálkozás, és még szerényebb remény adási próbálkozás. Én ennyit tudok tenni azok érdekében, akik rosszul érzik magukat, ennyit tudok azok érdekében tenni, akik MÁST is akarnak hallani, nem csak az orthodox marxista médiát, és a kormánypárti médiát olvasni. Egy más szemlélettel nézni a híreket, azzal a szemlélettel, hogy lehet bizony reménykedni is. Nem sok, de szerintem ha elég sokan kezdenek reménykedni, akkor az önbeteljesítő jóslatként fogja beindítani az országot akkor, amikor erre végre lehetőségünk lesz. Mert én hiszek abban hogy lesz.

És akkor azok, akik reménykednek, azok előnyben lesznek azokkal szemben, akik már minden reményről lemondtak. Én azért csinálom, amit csinálok, mert szerintem ez fontos, vagy legalábbis, számomra fontos, hogy ezt megtegyem.