Re: nincs cím

Szerintem, van egy óriási különbség a magyar kamatcsökkentés és az amerikai illetve japán kamatcsökkentés között, mégpedig az, hogy Magyarország ezzel párhuzamosan nem növelte meg a kibocsátott pénzmennyiséget, szemben az USA-val pl., azaz mesterségesen nem gerjesztett "saját" inflációt a pénzkibocsátás révén - legalábbis az elmúlt időszakban, hiszen az adósság csökkent, tehát éppen pénzkivonás zajlik az országból.

USA pedig igen, amit aztán exportálnak, hiszen a kibocsátott pénzmennyiség felpörgette nemcsak a tőzsdei részvények, hanem a nyersanyagok árait is. Tehát a kérdésem, hogy ez ellen mit lehet tenni szerinted - hiszen ezek tartalékvaluták - azaz nem értékelődnek le bármennyit nyomtatnak belőlük, ugyanakkor a pénznyomtatásuk a reáljavak árait felhajtja, amit aztán mi importálunk mindaddig, amíg az importot nem tudjuk helyettesíteni saját termeléssel.

Tehát ez a logika abban téved, hogy az importot állandónak tételezi fel, holott az importot egy bizonyos árfolyamnál megéri helyettesíteni saját termeléssel és akkor máris nem importálod azt az inflációt, amit ezek az országok a pénznyomtatáson keresztül elértek, csak annyiban amennyiben rá vagy szorulva a külföldi nyersanyagokra (olaj, gáz stb.). Mondjuk ez Magyarország esetében jelentős vsz, mivel nem vagyunk nyersanyagokban gazdag ország.

Ugyanakkor ha egy bizonyos árfolyamnál megéri beindítani a hazai termelést a belföldi kereslet kielégítésére (mondjuk az exportáló multiknak már megéri itthon előállíttatni az alkatrészeket is, nem pedig behozni), akkor az a jövedelem már nem hagyja el az országot, sőt bekerül a belföldi gazdaság vérkeringésébe.

Tehát az árfolyamgyengüléssel drágábbá teszed az importot, olcsóbbá az exportot, tehát a kereslet/kínálat törvényei szerint a gazdaságnak alkalmazkodnia kellene kapacitások kiépítésével az import helyettesítésére

Tehát szerintem teljesen legitim út lenne egy jelentős forintgyengítés, de a magyar helyzet ezt mégsem teszi lehetővé, mivel a lakosság 90%-ban devizában az állam fele részben devizában adósodott el. Ezáltal nem tudjuk gyengíteni a kívánatos szintre a devizánkat, ami miatt az importot kiváltó kapacitások kiépítése elmaradt. Tehát a jelentős forintgyengítést a kormány nem vállalta.

Ugyanakkor a másik utat sem választottuk, ami a lett út lett volna :-), azaz a munkabérek és jövedelmek egyszeri 20-30%-os csökkentése a forint 20-30%-os leértékelődése helyett.

Tehát amit végülis a kormány választott a lassú növekedés illetve stagnáló gazdaság sokkszerű, fájdalmas intézkedések nélkül, megvárni amíg a devizahitelek és adósságok leépülnek, és aztán be lehet indítani a növekedést.