Hozzászólás

Egy USA-ból hazatelepült magyar véleménye arról, hogy milyen Magyarországon élni

http://hataratkelo.blog.hu/2013/02/04/nem_ertem_miert_ne_lennek_magyar#comments

"Nekem kint azt mondták a szüleim, hogy én magyar vagyok, csak Amerikában élek. Itthon azt mondjak, hogy én amerikai vagyok, csak itt élek vagy hogy magyar származású amerikai. Semmiképpen sem magyar, ezt nem értem. Szívemben mindig is ez az ország élt, rosszat sosem mondanék rá, mert innen származom, vagy ide származom.

A város, ahol élek, nagyon szép, az embereket már nem értem. Noha mindent értek, amit mondanak nekem, beszélni még nem tökéletesen tudok, de a megfogalmazott gondolataik furcsák. Semmit nem vállalnak magukra, mindenért a politikát hibáztatják.

Volt, hogy ültem egy asztalnál egy étteremben, és hallgattam, hogy hangosan szidják a mellettem lévő asztalnál az országot, és szóltam, hogy elnézést, de ezt nem kéne, mert ez az ő és a mi országunk, és azt kéne nézni, mivel segíthetik.

"Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazádért" - szól a mondás. Ezt a legtöbb amerikai, francia, osztrák is így gondolja! A cseheknél sem hallottam soha, hogy valaki szidja a hazáját!

Elfelejtettek harcolni

Persze minden országban akarnak változtatni, vagy megvetnek pár politikust, de ott az emberek a saját képességeik hiányát nem keverik össze az ORSZÁGGAL! Tudom, mindenért a szocializmus a hibás, amit én nem érthetek. Viszont látom Európán, mennyire megviseli a társadalmat a túl sok ingyen juttatás, mert az emberek elfelejtenek harcolni magukért, hogy a társadalom tagjai lehessenek.

Generációk kellenek még ahhoz, hogy az emberek a kezükbe vegyék a sorsuk, és felemeljék a hazájukat, Magyarországot! Ameddig bármit mástól várnak, addig gúzsba vannak kötve.

Nem szeretném, hogy félreértsétek, amit írok, mert nem bántani szeretnék vele, és senkit sem akarok lebeszélni a külföldre utazásról, csak tiszteletet kérek Magyarországnak. Látom a neten is, hogy támadjak az itt született magyarok az országot.

Köszönöm, hogy elolvastátok, ez volt a leghosszabb szöveg, amit magyarul eddig megírtam.

Remélem nem lett nagyon rossz, mert nem szeretném megsérteni a nyelvet, sem senkit. Nagyon nehéz, hogy mindent sokféleképpen lehet elmondani, bár nekem már voltak alapjaim. Németül jobban megtanultam, pedig ott nem voltak alapjaim, csak az egyszerűbb nekem.

Kívánok nektek erőt az álmaitok eléréséhez! Azt kérem, ne feledjétek, bárhová mentek, minden rajtatok múlik. Nem kívülről jön az áldás, hanem belülről."

Ez írás egy tanulmány arról, hogyan tesszük saját magunk számára elviselhetetlenné az életet Magyarországon! Hogyan húzzuk le egymást a mocsárba, ahelyett, hogy felemelni igyekeznénk egymást.