Re: nincs cím

Az a baj, hogy te a forrásokból csak azt olvasod ki, ami az eredeti prekoncepciódat alátámasztja... Nem véletlenül írtam a fekete-fehér világképedről :)

Én jóval árnyaltabb képet látok: egy mélyen vallásos értelmiségi, harcos antifasiszta és ludovikás tiszt, majd a kommunista, akinek azért még 1954-ben is belefért egy titkos egyházi esküvő egy püspök celebrálásában, majd kegyvesztett és mellőzött tiszt, a forradalmi kormányhoz csatlkozó katona, aki a még harcoló felkelőkkel is kész volt leszámolni, naív és tehetetlen kormánytag, majd kivégzett forradalmi vezető. Bár valóban a kivégzése az ami sokak szemében hőssé emelte, de hiba lenne a komcsik belső leszámolásihoz hasonlítani ezt, Rajkék soha nem mentek el eddig sem, ők hitű pártkatonaként mentek a halálba, Maléter a forradalmi kormány mellé állt.

És ha már hiányoltad, ez is ér annyit, mint az általad ismert öreg "részeg Maléteres" történetei: "A Kiliánt a külföldi újságírók felé magát Ács ezredesnek nevező Maléter Pál védi. Egy szemtanú így írja le az ostrom hangulatát: „Ránk szakadt a pokol. A szovjet most már nem a régi típusú T-34-eseket, hanem a lapostornyú, nehezebb páncélzatú T-52-eseket, a J. Sztálin-típusú tankokat vetette be. Az órák összefolytak, délelőttök, délutánok, éjszakák váltották egymást, és mi csak akkor aludtunk, ettünk és ittunk, amikor egy-egy támadó hullám elvonult, vagy örökké elhallgattatva roncsként hirdette a szabadságharc elszántságát... A szovjet túlnyomórészt a Petőfi-híd felől, a Körúton támadott, de mindannyiszor vissza kellett vonulnia, hiába lőtte össze a környező épületeket, hiába használt foszforos lövedéket, minden támadása megtört a Kilián-Corvin csomóponton. Ebben az időben terjedt el az az anekdota, hogy ha a szovjet páncélosoknak azt mondják: Corvin-Kino — inkább a Dunának hajtottak... A védelmet Maléter vezette, aki mindig ott volt, ahol kellett, s nyugodt hangja s még a legveszélyesebb percekben is magabiztos viselkedése hallatlan önbizalmat adott a katonáknak. E napokban a laktanyát kb. 100—150 honvéd védte, a híres „csepeli század” tagjai, s 15—20 tiszt és tiszthelyettes..."

http://betiltva.com/files/csonka_forradalom_oknyomozo_tortenete10.php

Folyamatosan kérdezed milyen pozítívum van Maléterről, ez csak egy, de érdekes, hogy ahhoz képest, hogy nem fekete-fehér a képed róla, az általam linkelt forrásokban ezek a részek nem tűntek fel:

„a Práter utcai felkelők hangoztatták, hogy Maléter igazi hazafi, aki elsőnek szállt szembe a szovjetekkel. Ezért főparancsnoknak ismerik el.”

Kapros Béla, a laktanya gondnoka így látta: „Nagy volt a megdöbbenés, mikor azt hallottuk, hogy Maléter tárgyalni ment át a Corvinba a felkelőkkel […] közölte, hogy fegyverszünet van és az ellenforradalmárok is bejöhetnek az épületbe, csupán csak fegyvereiket kell letenniük a kapuőrségen. Nyomába tódultak a Corvin forradalmárok, éltetve mint honvédelmi minisztert. Mindezeket látva Tajti főtörzsőrmester, Szabó tiszthelyettes elhagyták csendben a laktanyát.”

"Maléter megállapodott a civil vezetéssel, hogy egymásra többet nem tüzelnek, csak a szovjet egységekre, ha nem vonulnak ki.[10]

Maléter javasolta, hogy a felkelők a harckocsijukat állítsák a Kisfaludy utca és az Üllői út sarkára, ágyújával a Nagyvárad tér felé – mivel a Kilián kapujában lévő páncélos csöve a körút felé irányul –, így mindkét irányból biztosítani tudják egymást. Felajánlott segítségül egy szakavatott tüzértisztet is, aki megtanítja a nehézfegyver kezelését. Sőt műszakiakat is átküldött, hogy a Corvin telefonkészülékét, illetőleg a páncélosaik rádióit megjavítsák." "

Az október 30-ára virradó éjszakán, a fegyverátadási tárgyalás alatt tovább javult a kapcsolat. Maléter valósággal el volt ragadtatva a fiatalok harci teljesítményétől.[11] Ekkor Maléter a Honvédelmi Minisztérium küldötteivel is többször szembehelyezkedve a felkelők pártjára állt."

"A Corvin közi felkelők nagy része – mint ahogy az a forradalom leverése után bebizonyosodott – szinte feltétel nélküli híve volt Maléternek. Több konspiráció, „népi demokrácia elleni összeesküvés” indult azzal a (tév)hittel, hogy csatlakozhatnak Maléter hegyekben harcoló csapatához, mások pedig – akik tudták, hogy a minisztert letartóztatták – a kiszabadítását tervezték.[28]"

Te a "magyarellenes aljas gazember" képet alátámasztó állításokat vagy hajlandó akár csak észrevenni is, egy történésznek azonban a másik oldalt is meg kell vizsgálnia, hogy egy megfelelően árnyalt és legalább részben pontos képet kapjon, hogy mit fogad el, az már a forrásfelhasználás és -kritika terepe, ami a legnehezebb az egész szakmában, nem csoda, hogy az amatőrök és önjelölt történetírók annyiszor belebuknak, és nem csak ők hanem a szakmabeliek is.