Re: nincs cím

"Nem tudom, hány éves vagy, de a mi korosztályunk még élt az átkosban. ahol vállalkozni csak rafinériával lehetett."

Ez ebben a formában nem igaz. Önmagában a válalkozásnak számos formája volt a TSZ melléküzemágtól a GMK-ig, de megemlíthetném egyébként Rubikot is, és a kifejezetten magánvállalkozó építészeket, kivitelezőket(!), fogorvosokat, Zimmer Feriseket és még sorolhatnám őket napestig. Valójában tehát egyáltaltalán nem igaz, amit írsz.

Tulajdonképpen a kereskedelem és egyéb területeken volt nehéz labdába rúgni, mert az kvázi monopolizálva volt, de a piacok akkor is működtek, a maszekokkal Dunát lehetett rekeszteni, igazából TÁRSAS VÁLLALKOZNI nem lehetett akkoriban, valójában ha jobban belegondolsz, igazából az 1990-es törvények az önálló GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK és TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK létrehozását tették lehetővé. Csak ennyi változott tulajdonképpen.

A rafinéria is másért kellett, többnyire azért, mert igazából a kivetett adók rendszerében jó elvtárskodni is kellett, de valójában attól, hogy nem volt konkurrencia, tulajdonképpen minden létező vállalkozás egészen jól működhetett (butikosok, zöldségesek), amelyek nem mentek keresztbe az állampártnak. Ugyanakkor ez az oka annak, hogy sokan éppen ezért nem tudtak a rendszerváltás után váltani, hiszen hozzászoktak a "védettséghez", ahhoz, hogy igazából nincs konkurrencia és minden sz*rt el lehet adni. Ez különösen a Zimmer Feriékre igaz, de nagyon sok más helyen is látható az, hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni az új rendszerrel. Azt hitték, hogy értenek hozzá, de valójában nem tudnak, tudtak váltani.

Egyik legsajnálatraméltóbb emlékem ezzel kapcsolatban az a kézzel írt tábla, ami egy kicsi órás Szent István kőrúti üres portáljára van talán még mindig kirakva, hogy "minden elemcseréhez ajándék csoki". Ennél sajnálatraméltóbb, ennél jobban a helyzetet és a változás brutalitását jelző, ahhoz alkalmazkodni nem tudó emberi próbálkozást keveset láttam.

Pont azok zuhannak nagyon össze, akik akartak tovább vállalkozni, akartak tovább létezni, megélni, de nem tudtak mit kezdeni a csillogó-villogó hatalmas csodapalotákkal, ahol ugyan hülyék vannak, de a birkákat mind odavonzza...

Tulajdonképpen sajnálom ezt a réteget, mert azt hiszi, hogy vállalkozik, hogy ért ehhez, de csak idő kérdése a lecsúszása, mert csak addig vannak talpon, amig egy tőkeerős nagy cég nem tarolja le a piacukat. És a magyar Vállalkozóknak EZZEL kell szembemenni és ezzel KELL tudni konkurrálni, és itt az ügyeskedés, meg a rafinéria nem működik. Itt kérlek csak a professzionalizmus, a hideg szakmaiság játszik, és semmi más. Az emberi kapcsolatokat leépítik amennyire csak lehet, ismeretlen emberek hoznak döntéseket Excel tábla mögött, itt az a logika, ami korábban működött, amivel jól lehetett élni, sőt, akár a Rózsadombon, vagy a Szabadsághegyen lehetett "palotákat" építeni, az semmire sem jó és egyáltalán nem működik.

Új generációs vállalkozások pedig pont emiatt nincsenek, ezért nem továbbadhatóak a régiek sem, hiszen azok valójában nem vállalkozások voltak. Üzleteltek, ügyeskedtek, jó kapcsolatok voltak, ezek pedig bezáródtak, helyette pedig csak nagyon kevesen építenek életképes és piacképes valamit. Ezek viszont annyira csírában vannak még akkor is, ha százmilliós, milliárdos forgalmúak, hogy nem lehet őket tőzsdére vinni (->RBBJ) IPO-t csinálni, mert ahhoz valójában hosszú ideje létező, erős cégeknek kellene lenni, amelyek átbillennek abba a fázisba, amiben már a tulajdonos és vállalkozó személyes közreműködése nélkül is teljességgel önjáróak, magyarán már nem vállalkozások, hanem NAGY cégek lesznek.

Ez azonban hihetetlenül nehéz egy olyan nyitottá és kiszolgáltatottá tett piacon, mint amilyen a magyar. Most már látszik, hogy változik az irány, most már látszik, hogy szeretnék, ha tényleg vállalkoznának az emberek, hogy elinduljon valami, csak kérdés, hogy nem lett-e már túl késő. Mindenesetre, meg kell próbálni, ahogy meg kell(ett) próbálni úgy alakítani az adórendszert, hogy (->ez itt a célzás helye!) hazajöjjenek a felvidéki cégek, és ne elmenjenek innen ([c] by El Qro).

"Aztán abban az átkosban az sem számított nagy problémának, ha valaki kicsit átcseszte az államot. Aztán van aki változott, van aki nem."

Ez pontosan így van, erre utaltam, hogy "van aki túl régen vállalkozik", mert ebben szocializálódott és azt hiszi, hogy ez most is működik. Pedig most már nem működik, legfeljebb ideig-óráig, vagy valójában VAGY csak nagyon kicsi méretekben, VAGY hatalmasban, lásd számlákkal seftelést és számlagyárakat.

"Amit te most mondtál, az idealizált világ, én nem ismerek (és el sem tudok képzelni) olyan vállalkozást, ami mindenben korrekt."

Nem is erről beszéltem. Én arról beszéltem, hogy a vállalkozás SZERINTEM nem az ügyeskedést jelenti, egy rendes vállalkozás éppen attól vállalkozás, hogy a törvényes keretek között is tartósan működőképes és megállja a helyét a piacon, és a saját talpára tud állni. Aki nem erről beszél, hanem ügyeskedésről, az nem vállalkozó, hanem ügyeskedő.

"Mert vagy nem fizet be minden adót, vagy pedig pofátlan árréssel dolgozik."

Vagy versenyképes és ki tudja termelni az adóját. ERRŐL SZÓL EGY VÁLLALKOZÁS. Minden mást legfeljebb úgy hívnak, de valójában ügyeskedésről van szó és köze nincs a vállalkozásnak, én legfeljebb magánzásnak hívnám.

"Nekem még azt tanították, a 20% már egy óriási haszonkulcs, a fölötte levő már pofátlan. Jelen magyarországi adórendszer mellett 20%-al nem lehet megélni. Minden adót, járulékot befizetve semmiképpen."

Az a baj, hogy keverednek a fejedben a fogalmak. Így például a 20% haszonkulcs valójában nem létezik. Van 20% árrés(!) és van 20% profit, de az általad említett fogalom valahol a kettőnek a kavarodása és a szocialista pénzügyi rendszer maradéka. Egy 20%-os árrés bagatell egy csomó helyen, de van, ahol a 3-4% is sok(!) mint árrés, például informatikai nagykereknél adott esetben. Ezzel szemben a 20% profit már nagyon jónak számít, hiszen a profit annyit tesz, hogy a teljes működési költségek felett (ebbe az ÖSSZES bért és jövedelmet, fenntartást, és fejlesztést is beleértve) keletkezik. Ebben a kontextusban az 1% is profit és a 20% is profit, azonban a profit CSAK ADÓDIK egy eredményként, azt az árba NEM LEHET beárazni, legfeljebb úgy, hogy terveket készítesz, hogy az árrés az üzleti eredményt erre a mértékre hozza ki.

Azonban 20% profitról beszélni még így sem egyszerű, mert azért nagyon nem mindegy az sem, hogy mekkora alapról beszélünk és mennyi nominálisan a profit, hiszen egy "ügyes húzással" bármikor csinálsz 100.000 Ft-on 20.000 Ft-ot tisztán, de egyáltalán nem biztos, hogy 1 milliárdon is olyan egyszerű lenne ugyanezt a 20%-ot megcsinálni.

"Én spec egy harmadik utat választottam, és kivittem a cégem szlovákiába. Ez is egy út, és még tán a legjobb megoldás."

Én spec azt választottam, hogy itt maradok és itt fizetek adót, még akkor is, ha tecsósabb lett volna a Felvidék. Én meg ilyen hülye vagyok :)

"Szóval, Ibizát szerintem kár elítélned."

Nem ítéltem el, harsányan kiröhögtem, hogy szerinte ez a vállalkozás, és felszabadultam, hogy nincs semmi közöm ehhez :)

"Bocsi, hogy olyanba ártottam magam, amihez végülis semmi közöm..."

Már hogyne lenne közöd hozzá? Itt beszéljük, te elolvasod, és engem például minen hasznos vélemény érdekel :)