Re: "Horthy nem tekinthető államférfinak" – hamis legendák, elfeledett történetek a kormányzóról

Kész tanulmányt írtál, alapvetően egyet is értek a leírtakkal, de azért néhány megjegyzés ill. hibajavítás: :)

SZU már nagyhatalom volt, de a nagyahatalmi lét egyik alapfeltétele - hogy ezzel a világ is tisztában legyen - még valóban nem állt fenn.

Franciákkal szemben voltak területi követeléseik a németeknek, ne feledkezz meg "Paris almájáról", azaz a már kétszer gazdát cserélt Elzász-Lotharingiáról... De valóban, H. nem számított Lo. kapcsán fr-brit hadüzenetre, próbálta is valahogy mérsékelni a konflikust az első 2-3 hónapban, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy komolyan gondolják, akkor már ő is a leszámolásra törekedett, mármint a nyugati fronton...

Kárpátalja nem volt a SZU része, CsSz-hoz tartozott Trianon óta, amíg 1939-ben fegyveresen el nem foglaljuk Hitler engedélyével... És igen, ha áttételesen is, de Trianon revíziója miatt harcoltunk a Donnál, egyszerűen meg kellett fizetni a német "támogatás" árát a revíziók kapcsán, ill. fenn kellett tartani a jóindulatukat az Erdély-kérdés végleges rendezése kapcsán, hiszen a románok teljes mellszélességgel kiáltak a németek mellett SZU ellenében...

Viszont a németek támogatása kapcsán téves az a "legenda", hogy ők fegyvereztek fel minket, sőt mindvégig utolsók voltunk e téren a szövetségeseik között, de ez a téma egy külön hsz-t érdemelne...

Mindkettőtöknél felbukkant a "finn kudarc" legendája... Pedig a puszta tények alapján jóval árnyaltabb a kép. Mindössze a leningrádi katonai körzet csapataival, téli harcra - ráadásul gyakran sarkvidéki körülmények között - kiképzetlen csapatokkal, a lehető legnehezebb körülményeket teremtő időszakban '39-40 telén!!! - indítottak támadást ellenük, és bár elsőre az orrukra koppintottak, az orosz medve megrázta magát és minden külföldi támogatás ellenére a finnek alig több mint 3 hónap ellenállás után feladják... Ezzel nem a valóban hősies harcukat akarom leszólni, de túlbecsülni sem kell a teljesítményüket...

A szovjet-német katonai együttműködés leépül H. hatalomra jutása után, majd csak a M-R paktum hatására éled fel újra egy rövid időszakra...

Gyarmatokat a vesztesek is bebukták - olaszok,japánok - de a fő ok valóban a vh, de ez is hosszú kifejtést érdemelne...

Nem volt eldöntött tény a trianoni határok visszaállítása, pont román-magyar viszonylatban voltak mind a szovjetek, mind az angolszászok nyitottak a határok átrendezésére - a másik két ország mint szövetséges nem veszíthetett területeket egy ellenséges országgal szemben... - a végső döntést Sztálin mondta ki, aki egyrészt megjutalmazta a románokat az átállásért, másrészt kárpótolta őket az újra elcsatolt Besszarábiáért, harmadrészt bejön a "kit becsült jobban" faktor is, csak nem úgy ahogy felvázoltad korábban... Nem az döntött ki állt ellen ill. ki kapitulált azonnal, hanem hogy kinek volt oka hadat üzenni a SZU-nak. A románoktól 1940-ben SZU elveszi Besszarábiát, ezért Sztálint nem lepi meg a '41-es hadüzenetük, sőt "jogosnak" tartotta, ellenben nekünk semmi okunk nem volt az ő nézete szerint a hadüzenetre, ráadásul a legpiszkosabb munkát - megszállás - végeztük, ezért a szemében nagyon mélyre süllyedtünk... A 3 indok együttesen elég volt, hogy végül Románia kapja meg a trianoni területek egészét...