Re: "Horthy nem tekinthető államférfinak" – hamis legendák, elfeledett történetek a kormányzóról

"Scipio: Gyanús ez a nagy egyetértés :)"

Nem hiszem én azt :)

"Senkit nem annektáltak 1945 után a szovjetek azok közül akiki nem voltak a birodalom részei már korábban is, nem gondolom, hogy pont velünk tettek volna kivételt, akkor sem ha harc nélkül behódolunk..."

De ezt csak utólag lehet tudni, 1945-ben egyáltalán nem lehetett tudni, sőt, pontosan azt lehetett akkoriban biztosan tudni, hogy a Szovjetúnio annektálja a megszállt országokat (Balti államok) és területeket (Finnország, Lengyelország) és hogy még ezek a területek sem képeznek tárgyalási alapot a háború után, hiszen a Balti államok függetlensége akkoriban például fel sem merült, "teljesen természetes" volt a dicső nyugaton, hogy amit Sztálin el tud foglalni, azt meg is tarthatja - és Lengyelország esetében sem volt kérdés, hogy "no problemo" a nyugatra eltolása, mint egy papírgalacsinnak.

Abban az időszakban tehát pont fordított volt a gondolatmenet: Éppen az volt, hogy miért pont velünk tettek volna kivételt ezen országok sorában, ha azoknak se kegyelmeztek, akik nem ártottak nekik?

"Szövetséges, behódoló és ellenfél ugyanazt az elbánást kapta tőlük a háború után, hogy mit hozott ki belőle az meg a helyi emberek ügyességén múlott..."

És pont ez az, amit előre nem lehetett látni. A románok például eleve érdekből ugrottak át, hogy akkor majd nekik jobb lesz - hát nem lett. De ezt előre nem tudhatta senki sem, az I. Vh és Trianon tapasztalatával a háta mögött pedig egyáltalán nem gondolhatta senki biztosan, hogy nem lesz különbségtétel.

"A másik az átállás. Mutatóban ledobott néhány szövetséges katona nem változtat a helyzeten, mert mi van ha megadjuk magunkat nekik?"

Abban az esetben Magyarország ténylegesen befejezte volna a háborút, és ebből a szempontból az, hogy magyar területen harcok folynak, az érdektelen, ahogy az is, hogy ha egy csapat bűnöző a kezébe kaparintja a hatalmat. Jogilag teljesen más a helyzet.

"A németek sokkal könnyebben idedobnak 50-100 ezer embert, aztán vége is a kiugrásnak, a szövik mennek fogolynak a magyarok meg kivégezve ill. koncentrációs táborba."

Ide is dobtak annyit a szövetség ellenére, vége is lett a kigurásnak, a magyarok meg kicsit később, viszont sokkal nagyobb számban mentek kivégzésre és Szibériába. Ugyanakkor az előbbi esetben Magyarország ma akkora lenne, mint a háború előtt és gyakoralatilag nem létezne a külhoni magyarság problémaköre.

"Ha a Honvédség nem próbálja meg elérni a Dél-Kárpátokat, majd ennek kudarca után nem tartja a Észak-Erdélyi területeket ill. a Keleti-Kárpátokat akkor menetből elesik minimum a Tiszáig minden, de közben már összeomlott a balkáni német ellenállás is, így délről a D-T köze is nyitott volt Bp. felé, szedett-vedett magyar csapatok lassították a szovjet előretörést..."

Szerintem itt picit elfelejtkezel arról, hogy nem a mai Magyarország területéről beszélünk, hanem az AKKORI magyar határokról. A Honvédség fenti hadműveletei semmi mást nem jelentettek, mint honvédelmet, azt, hogy nem adjuk ingyen az országot, megpróbájuk megvédeni annak a határainál. Mégis mit kellett volna tennie a magyar honvédségnek? Ha ellenséggé tesszük a németeket, amikor a pont azoknak a szedett-vedett csapatoknak kellett volna egyszer a visszavonuló német csapatoknak ellenállni, meg románoknak, meg a szovjeteknek is. No chance. Nomeg, ha mindezek ellenére mégis sikerült időt nyerni, akkor mégsem voltunk annyira szedett-vedettek, vagy hogy is van ez ;)

Én abból indulok ki, hogy mi egyszerűen hont védtünk, és ebben nyilván olyan teljesítményre képes valaki, amire egyébként nem. Ha nem tesszük, akkor összecsapnak a fejünk felett a hullámok.

"Összefoglalva hiába nem volt német szándék Mo. feladására, 1944 aug-szept.-ben nem volt érdemben bevethető haderejük a szovjetek megállítására, nekünk kellett időt nyernünk amíg átdobnak csapatokat, mi megtettük, így sikerült végül a Dunántúlon és Bp-n megvetni a lábukat, nélkülünk mindez lehetetlen lett volna..."

Hááát, azért Budapest esetében elég nyilvánvaló volt, hogy a láb megvetés azt jelentette, hogy Sztálingrádot csinálnak a városból, csak ellenkező felállással, ez pedig mindenképpen megtörtént volna. Egyébként a Dunán túlon (mármint Duna túloldalán) sem volt számottevő ellenállás, ezt bizonyítja, hogy a szovjetek gyakorlatilag ellenállás nélkül átkeltek a Dunán és bekerítették a várost, ennek ellenére nem győztek elég követet és ajánlatot küldeni, hogy húzzanak már ki onnan a németek szabad elvonulás lehetősége mellett, mert nem akartak ostromolni. Ez ideológiai kérdés volt, egyszerűen beáldozták Budapestet. Ez pedig nem létszám kérdése volt, hiszen tényleges védelem nem létezett a városon belül, egy pár hősies és meglepő védelmi vonalon kívül semmi sem állt a szovjetek útjában. És bár voltak a Balaton északi partján, meg a Bakonyban komoly ütközetek, igazából ezek már csak olyan lefutott meccsek voltak, nem komoly akadályok mondjuk Budapest elfoglalásához képest.

"Kevesebb kár emberben és anyagiakban"

Nem tartom valószínűnek, hogy a szovjetek kevesebb embert vittek volna malenkij robotra, vagy kevesebb lett volna a bosszúállás meg a felesleges pusztítás. Ahol végigvonult a szovjet, ott szinte soha nem az elsőlépcsős kemény és fegyelmezett alakulatokkal volt a baj, mert azok tényleg harcoltak, de még csak nem is a másdoik csaszűgyűjtővel, hanem az utána jövő hordákkal. Ezt meg nem lehetett volna kivédeni, csak akkor, ha nem is jönnek, mert mondjuk elfogadják, hogy kiléptünk a háborúból és vége a harcoknak,azaz megállnak ott, ahol vannak.

"de érdemben ez sem hozott volna sokat..."

Ami annyit tesz, hogy muszáj volt védekezni, muszáj volt megpróbálni, mert nem volt más reális lehetőségünk, illetve, hülyén hangzik, de ez volt a kisebbik rossz, amit választhattunk.