Re: "Horthy nem tekinthető államférfinak" – hamis legendák, elfeledett történetek a kormányzóról

"Scipio: Már megint a szokásos... Sok kisebb-nagyobb tárgyi tévedés, de összességében reális a német-magyar-szövetséges viszonyról felvázolt kép..."

Ez így igaz. Számomra valóban ez a szokásos, azaz az, hogy legyen egy:

"összességében reális a német-magyar-szövetséges viszonyról felvázolt kép"-em :) A kisebb-nagyobb tárgyi tévedést a SZÓ JÓ ÉRTELMÉBEN meghagyom a történészeknek, akinek ez a szakmája, nem akarok én náluk a részletekhez jobban érteni.

"Elbánál április végén találkozik a két fél, nekünk akkor már mindegy volt, hogy megállnak-e vagy nem..."

Ezzel arra kívántam utalni, hogy betartották az Eclipse tervét, azaz hiába lettek volna képesek átkelni és nyilvánvalóan szinte menetből bevenni Berlint, hagyták, hogy azt a szovjetek foglalhassák el. Ez a döntés, ha úgy nézzük, valójában politikailag, katonailag, stratégiailag, meg úgy egyáltalán annak alapján amit a nácik műveltek a Szovjetúnióban teljesen érthető volt, azonban az is nyilvánvaló volt, hogy ezek után a magyarok hitegetése és a velük való tárgyalás egyszerűen nem lehetett komoly és ezt a magyar hadvezetés is felismerte. Ennek folyományaképpen kénytelenek voltak felfogni, hogy TÉNYLEG komolyan gondolják a szövetségesek, hogy minket el fog foglalni a Szovjetúnió, azaz, hogy a nyugat besz*pta a szovjet szándékokat és maradéktalanul kielégíti Sztálinnak a legvadabb elképzeléseit is, amivel a háborúba belement, illetve, amire készült a háború előtt.

Ha úgy tetszik, a magyar vezetés ekkor fogta fel, hogy valójában a Szovjetúnió agresszív terjeszkedése a szövetségeseknek semmiféle lelki, érzelmi, erkölcsi problémát nem okoz, és hogy valójában ezzel a terjeszkedéssel szemben már egyedül csak a birodalom áll és hogy sajnos Hitlernek semmiféle tévedése nem volt azzal kapcsolatban, hogy Sztálin miat akar tenni ezen a vidéken.

EBBEN a kontextusban pedig egyszerűen nem volt más lehetőségünk, csak az, hogy ne adjuk meg magunkat, mert akkor abból annetálás(!) is lehetett volna, hiszen az annyit tett volna, hogy elfogadjuk a szovjet megszállást. Egyszerűen nem legitimizálhattuk a szovjetek bevonulását, és ahogy a példák mutatják, ott sem jártak jobban az elkövetkező negyven évben, ahol így tettek, sőt, még talán mi jártunk a legjobban, ha nem is rövid távon, de hosszabb távon mindenképpen.

"Fr-ból a szövetségesek ráérős tempója miatt semmiképp sem érhettek volna a szovjetek előtt ide - ill. de, ha a románok nem ugranak ki - a balkáni partraszállás menthetett volna meg minket a szovjetektől, Churchill szinte sírva könyörgött Rooseveltnek és élete kudarcai közé sorolta, hogy nem sikrült meggyőznie őt..."

És ez a másik, amire utaltam: HA akkor bevonulnak ide, akár csak egy maroknyi katonával, akiknek megadhatjuk magunkat, akkor a fő hadszintér északra terelődik, és TALÁN nem mentek volna rajtunk keresztül a szovjetek, hiszen akkor már nekik nem lett volna errefelé igazi stratégiai céljuk, vagyis a teljes haderőt Berlin ellen vezethették volna északon, ami gyorsabb háború lezárást eredményezhetett volna. EZÉRT volt szerintem értelme annak, hogy a magyar hadsereg nem adta meg magát, mert volt értelme ebben a lehetőségben bízni, onnantól pedig hogy a szovjetek elkezdték az ország megszállását, esélyünk se volt másra, csak az, hogy védekezzünk, már amennyire tudtunk. Nagyon ambivalens volt akkor az egész világ és a lehetőségek, egyszerűen totális képzavar volt az, hogy egy magyar katona mit csináljon. Engedje a szovjet terrort, vagy próbáljon ellenállni, vagy ne engedje, de akkor meg a nácik csatlósának fogják tartani?

Tudod, idéztem már a "Tizedes meg a többikből" az örökbecsű mondatot: "Tévedsz fiam, mi vagyunk csak igazán leszarva". Ennél jobban azt az időszakot jellemezni, azt, hogy mit csináljon egy katona, nem lehet leírni. Adja meg magát és menjen Szibériába nyomorlultul meghalni mint Paulus katonái? Egy tiszt Katyn után miben reménykedjen? Próbáljon nyugatra menni? Hová? Őrült egy helyzet, őrült világ, amiben csak a reményben, a nyugati megadásban lehetett bízni és semmi másban.

"Sem lehetőség, sem valós szándék nem volt a szovjetekkel való lepaktálásra, helyette maradt a "csodavárás" az angolszász felszabadításra. Amint ma már tudjuk, egyszerűen kiprovokálták a kiugrásunkat, azzal a céllal, hogy a németek a megszállással csapatelvonásra kényszerüljenek nyugatról, egy percig sem gondolták komolyan, hogy ide ők csapatokat küldenek, ez a szovjetekre várt..."

Eztettet írtam én is, szépen behülyítettek minket, ahogy ahhoz már hozzászokhattunk. Amugy pedig, a csodaváráson kívül tényleg nem volt más esélyünk, nem mellesleg, érdekes módon különösebb veszítenivalónk sem, hiszen ugye a határoknak az első Bécsi döntés előttire visszaállítása egyben azt is garantálta, hogy abból már nem veszíthetünk.

Alábbiakban két gondolatod megfordítva és összemosva adja meg a válaszom a kérdésedre:

"pont a geopolitikai helyzetünk miatt, a dunántúlt semmiképp sem adták volna fel önként a németek" [...] EZÉRT GONDOLOM" hogy a gyors szovjet megszállás - mint Bulgária vagy Rom. nagy részénél - nem lett volna jobb alternatíva"

A németek maximum visszahúzódtak volna a Dunántúlra (oda pedig a mostani magyar határokon belül elég könnyedén el is jutottak), de teljes képtelenség, hogy Budapestet átengedték volna a hidakkal együtt. Bár nem vagyok szakértője a kérdésnek, de Bulgáriából és Romániából eleve jóval kevesebb egységet kellett kimozgatniuk, illetve eleve nem voltak tarthatóak, de nem is akarták már annyira azokat megtartani - nyilvánvaló, hogy nálunk szóba sem jöhetett volna az, hogy Magyarországot feladják és a birodalom határain BELÜL kezdik meg a védelem kiépítését. Mintha most nem gondolnál arra, hogy Németország az Anschlusstól kezdődően a Lajtáig terjedt, vagyis ne úgy tekints Bécsre, mint az Osztrák fővárosra, hanem úgy, mint a birodalom területére. Nyilvánvaló, hogy Budapestet SOHA nem adták volna ingyen, és nyilvánvaló, hogy mindent elpuszítottak volna a visszavonulás közben. Ha "nem vagyunk velük", akkor talán még többet pusztítottak volna, hiszen tudod, ebben nagyon profik voltak...

De hogy visszakérdezzek, szerinted hogyan lett volna az megoldható, hogy "gyors" szovjet megszálláson "essünk át"? És szerinted annak mi lett volna a történelmi következménye rövid, avagy hosszútávon?