Re: A remény rabjai

Sbbacsi, tényleg számoljunk egy picit valamit, amit eddig még soha nem tettem meg, de most az írásod alapján itt az apropó.

A magyar állam teljes adóbevétele legyen mondjuk 15eMilliárd HUF, de ebben aztán minden benne van. Ez pro-kopf leosztva mindössze 125.000 HUF/hónap. Ebből akarsz eltartani több millió közfoglakoztatottat, több millió nyugdíjast, fenntartani az oktatást, fenntartani mindent, meg még támogatni is.

Impossible mission. Nemhogy 1.5 milliós fizetés nincs, hanem töredéke sincs. Ugyanakkor sem a nyugdíjak, sem az állami bérek nem csökkenthetőek számottevően, az általad felsorolt bosszantó dolgok pedig teljességgel elhanyagolhatóak ezen számadatok mellett. Egyszerűen lehetetlen. Ezért is mondom, milyen költségcsökkentésről lehet beszélni egy alulfinanszírozott országban, ami ráadásul el is lett adósítva?

Tudod, ha nem lenne ekkora a lakossági+vállalati+állami adóteher, akkor TALÁN lehetne még egy gombot lukasztani a szíjon, de így nem. Egyszerűen a kiadási oldal olyan szinten van összekapcsolva a bevételivel, hogy lehetetlen elválasztani. Egy olyan országban, amiben azon kiadások, amikről beszélsz a költségvetésben kisebb részt tesznek ki, illetve van komoly beruházás, ott lehet azon gondolkodni amit írsz. Egy olyan országban, ahol az adóbevételek jelentős része NEM a dolgozóktól származik, lehet rajta gondolkodni.

De itt, ebben az országban nem, mert a kiadási oldal csökkentése AZONNAL és legalább egyszeresen, de inkább többszörösen megjelenne a bevételi oldalon hiányként is. És ez a baj azzal az iránnyal, amiről beszélsz.

Egyebekben, sokadszorra írom, hogy a GDP alapú rendszerre tekintettel, a teljes hatást lefedően tudsz mondani olyan kiadást, amely olyan mértékben csökkenthető lenne, hogy az akár csak az SZJA-ban számottevő csökkenésként megjelenhetne? És ugye tudod miért kérdezem az SZJA-t? Csak azért, mert az éppen a töredéke a bérekben megjelenő adóterheknek. Ha az egész SZJA eltűnne, az sem növelne foglalkoztatottságot - sajnos.