Re: nincs cím

_AT_,

jóideje olvasgatom az eszmecseréket, most gondoltam egy válasz erejéig beszállok, mert pénzügytant érint a kérdésed.

Tehát hogy mit okozna a tartozik/követel jogviszonyok hirtelen eltörlése:

makrofelfogásom szerint az egész rendszer egy hosszú egyensúlyi tengely körül balanszíroz mint egy színusz-görbe, ami a kondratyev-ciklus szerinti módon és idősík alapján bizonyos szélsőértékek között lavíroz. Az alapvető egyensúlyt önfenntartó módon igyekszik beállítani a piaci pénzkereslet és pénzkínálat, amelyben a társadalmi kibocsátást a jegybankok mesterséges beavatkozással kívánják ösztönözni a kúszóinfláció szándékolt megtartásával: ahhoz hogy adott személy az életszínvonalát fenntartsa, a kibocsátását az infláció mértékében évről évre szükséges utánaigazítania, amit a piac vagy akceptál vagy nem. Ha nem akceptálja a piac, akkor visszaesik az eredmény, ha akceptálja a piac, akkor lépést tud tartani az inflációval. De miután a véges földi erőforrások miatt (minden értelemben vett erőforrásokra gondolva, emberi, anyagi, természetbeni) nem tudsz úgy kibocsátást növelni, hogy más elől ne "szívd el a lehetőséget", hát nyilvánvaló, hogy a konjunktúráknak időnként vissza kell venniük és az erőforrásoknak meg kell újulniuk, legnyilvánvalóbban a társadalmi kibocsátani-akarásnak kell helyreállnia (lásd Japán 1990-ben, a társadalom nem volt hajlandó kibocsátást növelni a zéró kamat ösztönzésére sem!).

Na most a mai állapot, amely természetében a hitelpénzrendszer visszahúzódásának irányába igyekszik kényszeríteni a folyamatokat -azaz az egyensúlyi irány pillanatnyilag a kibocsátás és fogyasztás letörésével az eddig kikényszerített (rohanó)infláció leszorítását célozza-, azt a társadalmi viselkedést is megüzeni az embernek, hogy vegyen vissza az egymás letaposását célzó gyakorlatából, vegyen vissza a középosztályt gazdagra és szegényre széttaszító irányából, azaz vegyen vissza a mesterségesen piacra kényszerített hitelpénzrendszer indukálta káros szenvedélyéből, a végtelen kapzsiságból, valamint gyakoroljon önuralmat.

Attila kifejezése, miszerint a recesszió az orvosság a bajra, amely a túlzott zabálás és mohóság, a világon legtalálóbb kifejezés a fennálló helyzetre véleményem szerint.

Na most visszatérve az eredeti kérdésedre: azzal, hogy mesterségesen eltörölnéd a tartozik/követel jogviszony által fennálló törvényszerű kényszert az elszámolási pontrendszer egyensúlyi helyzete felé mutató természetszerű igazodást megelőzendő, természetesen jelentős károkat okoznál bizonyos rétegeknek, leginkább annak a középosztálynak, amely eladósodás nélkül próbált megtakarítani az elmúlt években.

Ugyanis a javasolt beavatkozás ugyanolyan mesterséges infúzió lenne az amúgyis túlfeszített nemzetgazdasági egyensúlyra, mint amilyet a jegybankok a pénznyomtatással teremtettek: a hitelfelvevők eddig elfogyasztott jószágaik után eltörölnéd a visszafizetési kényszert, de az egyensúlyi elmélet alapján ezt az eltörlést valakik mégis megfizetnék: a megtakarítók.

És pontosan azzal, hogy a hitelből történő előre fogyasztás új alapokra történő helyezésével újabb fogyasztási boomot indítanál el, amely nemes egyszerűséggel a ma fennálló elszámolási viszonyok közepette beindítaná a hiperinfláció pusztító jelenségét, amennyiben anélkül indulna el újabb fogyasztás és fogyasztás, hogy vissza kellene szolgáltatni a társadalomnak az előre elfogyasztott jószágokért járó "munkát"!

Ezt az eljárást egészen egyszerűen az eddig megtakarítást felhalmozó betétesek fizetnék ki: miután a Föld erőforrásai kikezdhetetlen egységben állnak, a vissza nem fizetendő tartozásokat a felhalmozott pénzkészlet egyenlítené ki, nevezetesen a munkára és szolgáltatásra váltható mai értékek elveszítenék a bennük felhalmozott "igénybevehető munkát", azaz akik eddig dolgoztak de nem fogyasztották el a jószágokat, azok már nem is fogyaszthatnák el megtakarításaikért cserébe. (annyit, amennyit nem kell már visszafizetni, cserébe el sem lehetne fogyasztani mai pénzbeli elszámolás alapján, azaz az egyensúlyi rendszer a hiperinflációval állna elő)

Ezen túl pedig egyéb piaci turbulenciákat generálna:

az imént említett okok miatt megindulnának a "bank run"-ok, hiszen a betétek egyértelmű vesztesei lennének ennek az eljárásnak, a közelgő hiperinfláció miatt mindenki menekülne a pénzeszközökből, és egyéb reál-eszközökben keresne menedéket, ez pedig újabb lökést adna a bankcsődöknek, azaz az eljárással az egész hitelpénzrendszert totálisan kinyírnánk. Elillanna a pénz mögött álló bizalom (hiszen nem kell visszafizetni, így mindenki korlátlanul használhatja), és idővel már nem fogadnák el fizetőeszközül. Aminek a következménye pedig előbb-utóbb totális anarchia, társadalmi elégedetlenség, polgárháborúk majd a végén VH.

Nekem inkább az böködi az oldalam, hogy azok a politikai és bankári döntéshozók, akik dolármilliós vagyonokat halmoztak fel az elmúlt években, hogy a túróban nem látják azt, hogy a pénzrendszer lepusztításával minden felhalmozott vagyonukat is elveszíthetik? A hiperinfláció ellen véleményem szerint egyébként az ingatlanok, földek adhatnák a legjobb védelmet, nem pedig a nyersanyagok (a Föld megtermeli az élethez szükséges javakat ami mindig fog kelleni míg ember él a Földön, aranyat és ezüstöt viszont nehezen emészt az ember).

De ez már csak ízlés kérdése, hogy ki miben látja a biztonságot. Amiben ma biztos vagyok az az, hogy nem jó a pénzrendszer mögött álló bizalommal packázni, mert ha az elillan, akkor kő kövön nem fog maradni...

In my opinion...