Re: KURULTAJ

Matgab testvérem, a munkám is ezzel kapcsolatos. :)

Tehát ismernie kell az embernek mindent, ami e kis hazával kapcsolatos.

Tájakat, rendezvényeket, szolgáltatókat.

Gondoltam felhívom szíves figyelmeteket pár érdekes rendezvényre.

Tessék kimozdulni mindenkinek a kis családjával, felfedezni itthon minden fát, bokrot.

Elmenni a legeldugottabb kistelepülésekre, tájakra.

Megszállni a kis falusi fizetővendéglátóknál, bejárni biciklivel a környéket.

A nehéz helyzetben lévő hazára kell minden fillért költeni Matgab testvérem.

Minek Adriára menni, mikor a Balatontól, Velencei-tótól, Tisza-tótól nincs szebb a világon?

Én is bejártam a fél világot.

De mindig dobogó szívvel jöttem haza.

A magyar alföld ( Hortobágy, Bugac, stb. ) illatától nincs jobb illat a világon.

Csonkahonon kívül csak az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki magyar testvéreimre vagyok hajlandó költeni.

Hogy is mondta a nagy Radnóti Miklós:

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

.... Hát valahogy így érzek én is.... ahogy kiváló költőnk