Elég egyedi humorod van neked Bazsy...
1) 10/8
2) 10/3
3) 10/5
A technikai pontszámot nem mondom meg.
Egy Londoni hotel recepcióján:
Vendég:Excuse me, can I have the porn channel disabled?
Recepciós: A whaaaat??? Fuck off you sick minger!
Tegnap belestem egy családi ház ablakán, és láttam, hogy egy nő épp átöltözik. Hirtelen elgondolásból beugrottam, és megerőszakoltam. Közben végig ezt kiabálta: "Kérem... kérem... gondoljon a gyerekeimre!" Ekkora beteg perverz ribancot, minek néz engem...
Tizenhárom arab meg akart erőszakolni egy német nőt. Az nekiállt kiabálni "Nein! Nein! Nein!"
Úgyhogy négyen kelletlenül távoztak....
"Have you ever known,
that their stuff is shit
And your shit is Stuff?"
Egy férfi bemegy egy bárba, ahol a kiszolgáló egy robot. A robot megkérdezi tőle:
– Mit kér uram?
– Egy Martinit.
– És mennyi az IQ-ja, uram?
– 168.
Ezután a robot elbeszélget vele a fizikáról, az orvostudományról és az űrhajózásról.
A férfit nem hagyja nyugodni a kíváncsiság, ezért később visszamegy a bárba.
Újra Martinit kér, és amikor a robot az IQ-ját kérdezi, azt válaszolja,
hogy 90. Ezután jól elbeszélgetnek a fociról és az időjárásról.
A férfit még mindig nem hagyja nyugodni valami, ezért harmadszor is visszamegy:
– Mit kér, Uram?
– Egy Martinit.
– És mennyi az IQ-ja, Uram?
– 15.
A robot közelebb hajol:
– Ugye milyen szerencse hogy a miniszterelnök úr megvéd minket
Brüsszeltől? Mert ő egy igazi hős ! Mert család védelmi akcióterv szóval
akcióhős is és mer a Gyurcsány az is lopott és különben is Soros!!
Tüskevár :)
Tutajos erre kissé elpirult. – Még nem Matula bácsi, majd jövőre. – Mutasd! – mocorgott Bütyök. – Majd ha egyedül leszünk… – Megbolondulok a kíváncsiságtól. ***************************************************************************
A szoba már majdnem teljesen sötét volt, de Gyula nem gyújtott villanyt, és Bütyök sem vágyott világosságra. Ez a nap a mámoros beteljesülés napja volt, amely – mint minden mámor – a vágynak újabb ablakait nyitogatta ki. *************************************************************************** Bütyök füle olyan piros volt, mint egy naplemente, ami szelet ígér, Gyula Lajos pedig úgy érezte, hogy a gerincén valami hangyahad vonul végig. – Na, húzd, Bütyök! – rendelkezett Kengyel, és Bütyök reszkető kézzel egyre lejjebb húzta ***************************************************************************
– Ne féljen, csak játszik a farkával. Fene egye meg az ilyen játékot – gondolta a megrémült Tutajos ***************************************************************************
– Gergely bácsi – kezdte akadozva –, senki előtt nem szoktam levetkőzni. Matula mereven nézte a tüzet, s hosszú ideig nem válaszolt. Ez a gyerek, ez az idegen, kapkodó, puha lélek, most szólította így először, és nem is tudta, Matula is csak érezte, hogy a fiú valóban levetkőzött. – Jobban szeretem, ha azt mondja, hogy Gergő… ***************************************************************************
A verejték már a füle mellett folyt le. – Jól bírja! – dicsérte Matula. – Azt hittem, hamarabb kiáll… – Hát… ami azt illeti… ***************************************************************************
Matula már elment, a puska a földön, mellette a két patron, és Gyula megbűvölve nézett a villás farkú szép ragadozó után. ***************************************************************************
“Jól kiszívatom magam…” És Tutajos valóban jól kiszívatta magát. ***************************************************************************
– Ezt vedd be! – fenyegetőzött Gyula, és egyre jobban megfeszültek idegei, hogy eltalálja a kellő pillanatot. Hiába, hiába, hiába! ***************************************************************************
– Nono – mondta –, ebből alighanem lesz valami. – Merhetek, Gergő bácsi? – De gyorsan, mert nagyon kívánom. ***************************************************************************
– A gatyáját miért nem veti le? Gyula enyhén megrándult, aztán idegenkedve végignézett ösztövér mivoltán. – Megszárad így is… – Okosabb, ha leveti… ***************************************************************************
– Hanem – nézett végig Matula Bütykön – ez a ruha alighanem meleg lesz. – Van másik is, Gergő bácsi. – Akkor jó. Aztán – mérte végig a fiút, aki kicsit zavarban volt –, aztán úgy látom, jól megleszünk mink hárman. ***************************************************************************
– Feküdjünk le – didergett Gyula –, van itt elég pokróc. – Piszkosak vagyunk. – Nem bánom, Bütyök, bújj be! De három pokróc alatt is nehezen melegedtek fel, pedig összebújtak, mint a szegény ember sovány malacai. ***************************************************************************
– Nem kívánom, Gergő bácsi.
– Hát kérdeztem, hogy kívánja-e? ***************************************************************************
– Szappanozzátok le egymást, itt vannak az ingek, aztán be az ágyba. Majd akkor meglátom, mit kell veletek tenni. … És fél óra múlva ott állt a két fiú tisztán és szárazon ***************************************************************************
– Gyula, te hogyan szereted? – Tutajos keserűen mosolygott.
– Ülve… és borogatás nélkül.
– Remek – örvendezett a doktor ***************************************************************************
Most azonban nagyon hiányzott Bütyök, és este, amikor megérkezett, a betegségtől elgyöngülten és kissé szentimentálisán azt mondta: – Te már nem is törődsz velem. Bütyök azonnal megsértődött, mert a szerelem őt is érzékennyé tette. – Haza is mehetek, ha ilyeneket mondasz… – Bütyök! ***************************************************************************
– Ne röhögj, Tutajos. Kicsit összement. – Kicsit? – fetrengett Gyula. – Kicsit, jóságos isten! De – tette hozzá, látva Bütyök elkeseredését – a kalapos majd kitágítja. Olyan lesz, mint az új. ***************************************************************************
– Bütyök – kiáltott –, hogy érted ezt. – Sehogy – suttogta a szerelmes ifjú –, sehogy, Tutajos… én magam sem hittem volna, aztán most itt van. ***************************************************************************
– Elmentél? – Béla, megbolondítasz, hogy mentem volna el, mozdulni sem merek. ***************************************************************************
Matula mosolygott. – Köcsögre kellene húzni, de hát így is jó; nem szorít? – Nagyon szorít – vallotta be Bütyök ***************************************************************************
Mi ez a kemény? – nyúlt hátra a jeles ifjú, mert mintha éles kövön ült
volna. Persze, a csákány!
