Ennyi fsz nem tudom, hogy van-e még valahol a világon egy rakáson. Egyik életszerűtlen lépés után jön a másik.
Ennyi fsz nem tudom, hogy van-e még valahol a világon egy rakáson. Egyik életszerűtlen lépés után jön a másik.
én arra, hogy ne baszakodjunk óraátállítással és télen is maradjon nyári. (nekem az is jó, ha az épp a román- azok mindig amúgy is jól helyezkednek).
A legrosszabb az lenne, ha maradna egész évben a téli, akkor elköltözöm Erdélybe. Vagy Indiába, ott nincs téli nyári átállás sem.
Ígéretemnek (arra fogok szavazni , aki eltörli a téli időszámítást) megfelelően még a végén meg kell hasonuljak és erre a bohócra kell szavazzak:
Az új fizetési csatornák létrehozásának ötletéről Heiko Maas német külügyminiszter írt a Handelsblatt hasábjain, amit a Financial Timesszemlézett. Maas szerint Európának nem szabad hagynia, hogy az USA a feje felett kavarjon, amit nem is a saját kárára tesz. Európa autonómiájának megerősítéséért ezért az Amerikától független fizetési csatornák létrehozása mellett egy európai monetáris alapot és egy független Swift rendszert is megalkotását is javasolja.
Az európai politikusok próbálják egyben tartani az iráni atommegállapodást, miközben próbálnak az Iránnal szemben felállított amerikai szankciókkal is megküzdeni, amelyek megtiltják az amerikai hátterű európai vállalatoknak is, hogy Teheránnal üzleteljenek.
Több uniós miniszter is kérte Washingtontól, hogy a szankciós intézkedések alól mentesítsék a legfontosabb iparágakat, mint a pénzügyi szektort, az energiaszektort, illetve az egészségügyet, ám ezt Washington visszautasította.
Ennek következményeként a legnagyobb francia energiavállalat hétfőn bejelentette, hogy lemond egy nagy iráni gázprojektet, mivel érinthetik az amerikai szankciók.
Ha Trump nem tesz kivételt, akkor a belgiumi központú SWIFT-nek novembertől több iráni bankot is le kell kapcsolnia a hálózatáról, ami az atommegállapodás végét is jelentené. A SWIFT ugyanis egy létfontosságú pénzügyi hálózat, amely több mint 11 ezer bankot köt össze a világon, és ez teszi lehetővé, hogy a pénzintézetek a határon átnyúló fizetéseket is lebonyolíthassanak. Maas felhívása, hogy kerüljék meg rendszer a megállapodás megőrzése érdekében, jól mutatja, hogy a szövetségen belül egyre nagyobbak a feszültségek.
Az Európai Uniónak teljesen meg kellene nyitnia piacát az afrikai áruk előtt, hogy segítse a gazdasági fejlődést – javasolta a német fejlesztési miniszter, hozzátéve, az agrártermékek vámjának és kvótáinak eltörlésével több millió ember juthatna munkához a fekete kontinensen. A tárcavezető szerint abban is meg kellene állapodniuk a feleknek, hogy az afrikai országok visszafogadják az illegálisan Európába érkezetteket, cserébe pedig az uniós tagállamok lehetőséget biztosítanak a legális foglalkoztatásra. Az agrárimportot jelenleg a szigorú brüsszeli növény- és állat-egészségügyi szabályok is korlátozzák.
Az Európai Unió gazdasági kérdésekben évek óta bajlódott mind Japánnal, mind Kínával: az ázsiai gazdaságok zártsága miatt nehéz volt egyről a kettőre jutni velük. Aztán jött Donald Trump a kereskedelmi háborújával, és az EU hirtelen megkötötte a világ legnagyobb kereskedelmi paktumát Japánnal, miközben Kínával is javulnak a kapcsolatok.
Donald Trumpot az utóbbi időben sok bírálat érte, amiért konfrontatív magatartása rombolólag hat a nemzetközi szövetségekre és a kontinensek közti együttműködésre. Azonban az amerikai elnök amúgy nem minden elemében jogtalan Európa-gyalázása bizonyos fronton kifejezetten használ, ha a világ egymástól távoli helyeinek összekovácsolásáról van szó, látszólag ugyanis Európa és Ázsia között sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok, mint korábban. Ennek két jele is volt az elmúlt napokban:
A két példa sok tekintetben eléggé eltérő, közös bennük, hogy hosszú évek óta tartó kisebb-nagyobb problémákon sikerült relatíve gyorsan felülkerekedni, mihelyst Donald Trump belekezdett kereskedelmi világháborújába. Ami azt jelzi, hogy ha Amerika kapui az eddiginél szűkebbre zárulnak, akkor Európa Ázsia felé keresi majd gazdasági jövőjét.
A Japán és EU közötti kereskedelmi megállapodásról még 2011-ben indultak megbeszélések, és a hivatalos tárgyalások 2013-ban kezdődtek meg, hogy aztán hosszú évekig ne tartsanak semerre. Bár az eredeti céldátum 2015 volt, hamar kiderült, hogy annyira nem sürgős a dolog: az EU nem akarta csökkenteni az autópiaci vámokat, a japánok pedig nem akarták beengedni az európai mezőgazdasági termékeket és gyógyszereket, ezért megmerevedtek a frontok.
Aztán 2017-ben hirtelen minden megváltozott: sokéves huzavona után hirtelen néhány hónap alatt letárgyalták a nézeteltéréseket, és tavaly ilyenkorra már megszületett az elvi megállapodás, amit végül most írtak alá.
Ennek a fő oka Donald Trump volt. Washington korábban éveken keresztül szekálta Japánt, hogy lépjen be a Csendes-óceáni Partnerség (Trans-Pacific Partnership, TPP) nevű szabadkereskedelmi, befektetési és gazdasági szerződésbe, és nyissa meg piacát az amerikai áruk és cégek előtt, aztán mire a híresen zárt gazdaságnak számító Japán nagy nehezen belement, Trump hatalomra jutott, és első húzása volt elkaszálni a szerződést (amit azóta Amerika nélkül tizenegy másik állam megkötött azért). Hogy aztán második húzásaként ugyanezt tegye az Egyesült Államok és Európa közti, mindkét helyen sokat bírált transzatlanti kereskedelmi egyezménnyel is.
MIUTÁN TEHÁT AZ EU-T ÉS JAPÁNT IS KIKOSARAZTA AMERIKA, EGYMÁSRA TALÁLTAK, ÉS LÉTREHOZTÁK A VILÁG LEGNAGYOBB SZABADKERESKEDELMI ÖVEZETÉT, AMELY 630 MILLIÓ EMBERT KÖT ÖSSZE, ÉS A TELJES VILÁGKERESKEDELEM ÉRTÉKÉNEK 37 SZÁZALÉKÁT, A HIGH-TECH KERESKEDELEM 70 SZÁZALÉKÁT (!) LEFEDI.
Ezt nagyjából az összes elemző úgy értékelte, mint az Egyesült Államokkal szembeni, a kereskedelmi protekcionizmus elleni lépést. Bár az aláírás után a ratifikáció még hátravan, a jelek szerint ez kevésbé lesz problémás, mint korábbi uniós kereskedelmi szerződések esetében.
A végső megállapodás szerint a vámok 99 százalékát eltörlik Japán és az EU között, az európai cégeknek nagyjából egymilliárd eurós anyagi terhet spórolnak a vámon, és nagyságrendileg hasonló összegről mond le az uniós költségvetés a japánok javára.
Az egyezmény két fő eredménye, hogy az EU hét év alatt a jelenlegi 10 százalékról nullára csökkenti a japán autók importvámját, magyarul olcsóbb lesz a Toyota Prius; másrészt Japán egyszerűbbé teszi az európai gyógyszerek engedélyeztetését, és 10-15 éves távlatban egy csomó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék vámját jelentősen csökkenti. Például a húsokét 30-ról 9-re, a tejtermékekét 30-ról nullára, a borét 15-ről szintén nullára. A fentiekből látszik, és német számításokból is kiderül, hogy
EZZEL MAGYARORSZÁG NEM FOG ROSSZUL JÁRNI.
Hazánk hosszabb távon az egyezmény egyik legnagyobb uniós nyertese lehet. A Japánba irányuló exportunk nagy része sertéshús, amit olcsóbb lesz exportálni, és a japán gyógyszerpiacban is van fantázia. Az Európai Bizottság is arra számít, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari exportra lehet a legnagyobb hatással a szerződés.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az egyezménynek egyelőre nagyobb a jelképes ereje, mint a gazdasági súlya. Japán jelenleg csak az EU hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere, hiába a világ harmadik legnagyobb nemzetgazdasága. A japán cégek versenyképes exporttermékei már eleve jelen vannak az EU-ban, ráadásul ezen termékek, elsősorban az autók és az elektronikai cikkek jelentős részét eleve nem Japánban gyártják.
A japán piac zártabb, és a szigetországban jóval kisebb az európai jelenlét, mint fordítva, de az európai cégek előtti akadályok nagy részét nem vámjellegű akadályok, hanem a helyi (a hazai cégeket előnyben részesítő) szabályozások és az eltérő fogyasztói szokások jelentik. Ezek tekintetében ugyan hoz konvergenciát az uniós és a japán szabályok között az egyezmény, de a legtöbb területen elég kis mértékben.
Részben ennek is köszönhető, hogy nem kísérték olyan tiltakozóhullámok Európában a dolgot, mint a transzatlanti vagy a Kanadával kötött megállapodást. A megállapodásnak nem része a befektetések liberalizálása és a sokat bírált nemzetközi vitarendezési mechanizmus sem, amelynek keretében a külföldi kormányok lépései miatt kárt szenvedett cégek kártérítési pert indíthatnának. Ezek a kérdések nem kerültek le a napirendről, de pont megosztó jellegük miatt külön tervezik megtárgyalni őket.
Ettől eltekintve jellemzően a jól ismert kritikák merültek fel a paktummal kapcsolatban: a multinacionális vállalatok járnak vele jól (ez szimplán a gazdasági realitásokból következik), a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlottak (a tárgyalók szerint ez elkerülhetetlen, mert aki nyílt lapokkal játszik, az gyengébb tárgyalási pozícióba kerül), a pénzügyi dereguláció veszélyt jelent (a szerződés alig mond valamit a pénzügyi szektorról).
Külön érdekesség, hogy mivel Japánban jellemzően gyengébbek a munkajogi és környezetvédelmi szabályok, az egyezmény a zöldek szerint az uniós jogokra és védelmekre is kihathat. Ám tekintve, hogy Japán egy fejlett ország, és a kétoldalú kereskedelem nagyrészt autókból és high-tech eszközökből áll,
NEM TŰNNEK REÁLISNAK AZOK A FÉLELMEK, HOGY AZ OLCSÓ JAPÁN MUNKAERŐ ÁLTAL TERMELT OLCSÓ JAPÁN TERMÉKEK ELSORVASZTJÁK EURÓPÁT.
Az európai zöldek a japán mezőgazdaságot is féltik, mert az európai konkurencia gépesítésre és modernizációra sarkallhatja a szigetország jellemzően kistermelőkre építő agráriumát. Ami egyébként pont hogy a japán kormány egyik (nem nyíltan vállalat) célja az egyezménnyel. Miután a termelők híresen erős politikai lobbiereje miatt a szektort nem nagyon lehet megreformálni, ezért egyes elemzők szerint a külföldi versennyel akarják kikényszeríteni a modernizációt.
Szintén bírált terület a közszolgáltatások és közbeszerzések megnyitása, ám ez elég korlátolt módon történik meg: mivel a japánok kifogásolták, hogy európai nyelveken is közzé kellene tenniük a helyi közbeszerzéseiket, végül csak a 300 ezresnél nagyobb városok esetében pályázhatnak európai cégek japán beszerzésekre és fordítva.
Bár Japán és Kína nincsenek kifejezetten jóban, az EU mindkettővel jól kijön, legalábbis ez tükröződik a hét elején zárult EU-Kína csúcs fejleményeiből. Az unió és Peking ugyan minden évben összejön, de jó ideje inkább csak azért, hogy panaszkodjanak egymásról egymásnak: az előző két évben zárónyilatkozatot sem adtak ki a találkákról, mert nem tudtak miben megegyezni. Sőt, néhány hónapja még úgy tűnt, hogy Washington és Brüsszel kéz a kézben fog nekitámadni Kínának kereskedelmi ügyekben.
Ehhez képest most, hogy Donald Trump arról beszél, az EU ugyanúgy az Egyesült Államok kereskedelmi ellenfele, mint Kína, megtört a jég. A közös amerikai fenyegetés árnyékában idén hirtelen sikerült összehozni egy nyilatkozatot, ami (angol verzióban)
TIZENHÁROM OLDALON KERESZTÜL ÁRADOZIK A CSODÁLATOS KÖZÖS JÖVŐRŐL ÉS A MÉRHETETLEN EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL, A KERESKEDELEMTŐL KEZDVE AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSIG EGY SOR FONTOS ÉS TRUMP ÁLTAL FELRÚGOTT NEMZETKÖZI ÜGYBEN.
A korábbi nézeteltérések persze nem múltak el, és egy sor kérdésben, például a szellemi tulajdonjogok és a technológiatranszfer védelmét (más megközelítés szerint a technológia lenyúlását) vagy a kínai cégek állami dotálását illetően az európai és amerikai álláspont nem különbözik. És hangzottak el erősebb mondatok is a csúcson, az EU vezetői például elég egyértelművé tették, hogy Kínának nem csak beszélnie kellene a szabadkereskedelemről, hanem meg kellene nyitni saját piacait is.
Ettől függetlenül egy sor elemző úgy értékelte, hogy Trump keménykedése miatt Brüsszel és Peking bizonyos szinten egymásra van utalva, mind gazdaságilag, mind a nemzetközi gazdasági rend politikai terelgetése terén. Ami már csak azért is érdekes, mert Trump ezzel egy olyan gazdaságdiplomáciai kényszerszövetséget kezdett el kovácsolni, ami teljesen ellentétes az Egyesült Államok nemzeti érdekével.
Az Európai Unió és Japán vezetői aláírták a világ egyik legjelentősebb szabadkereskedelmi egyezményét. Ezzel a világ 2. és 4. legjelentősebb gazdasága nyit egymás felé, és 600 millió ember tömörül egy szabadkereskedelmi blokkba.
Az EU legjelentősebb, Japánba menő exportcikkei a tejtermékek, míg Japánból elsősorban autók érkeznek ide, ezek kereskedelme a jövőben jóval egyszerűbb és gyorsabb lesz.
A megállapodás nyilvánvalóan szembe megy Donald Trump amerikai elnök kereskedelempolitikájával, melynek keretében épp az elmúlt hetekben jelentettek be komoly vámokat egy rakás, az Egyesült Államokba tartó külföldi termékre.
A megállapodás Jean-Claude Juncker, az Európai Biztosság elnöke és japán tárgyalópartnerei is méltatták, azt mondták, ezzel megmutatják a világnak, hogy a kereskedelem nem vámokról és akadályokról, hanem értékekről és összefogásról szól
---------
toyotát mindnekinek :)
Az Európai Intervenciós Kezdeményezés nevű fegyveres erő felállítását Emmanuel Macron francia köztársasági elnök szorgalmazta még tavaly szeptemberben, a Sorbonne egyetemen mondott beszédében. A feladata a gyors beavatkozás lenne az európai határok közelében kialakult konfliktusokba. A résztvevő kilenc állam: Belgium, Dánia, Észtország, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Portugália és Spanyolország. Az aláírók hangsúlyozták, hogy számítanak Londonra akkor is, amikor az Egyesült Királyság már távozott az Európai Unióból.
A luxembourgi találkozó alkalmából Florence Parly francia védelmi miniszter egy üzenetben azt magyarázta, hogy az első feladat a fegyveres erők működésének kölcsönös megismerése és az együttműködés begyakorlása. "Kialakítjuk az európai stratégiai kultúrát. Készek leszünk előre látni a válságokat és gyorsan, hatékonyan válaszolni" - írta.
Az új kezdeményezés különbözik az európai védelmi szerződéstől (állandó strukturált együttműködés, PESCO), amelyben az Európai Unió tagállamai vesznek részt három kivételével (Dánia, Málta, Nagy-Britannia).
Kiváncsi lennék, hogy ezeket a korrupcióellenes tüntetéseket ott valamilyen párt ernyője alatt szervezik vagy spontán polgári kezdeményezésből ?
Ez a hírekből általában nem derül ki.
még kitart a tüntetők lendülete http://hu.euronews.com/2018/06/21/rendorokkel-dula...
az adócsökkentés meg a kötvény default együtt nem fog menni. Csak a szakadékig :)
És ezt ugye,egy olyan környezetben, amikor állítólag nem is volt infláció.
"Csökkenteni fogjuk az adókulcsokat, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, hogy több pénzt hagyjunk náluk"
Voltak ilyen ígéretek itthon is.....és tényleg sok adókulcs csökkent is, csak éppen az egyenlet több más változója úgy módosult,hogy nominálisan duplájára emelkedtek a fizetnivalók.
Ha nem kezelik az egyenlőtlenségeket, fenntarthatatlan az európai közös pénz, mondta az EUrologusnak az Olaszországot kormányzó Északi Liga EP-képviselője. Marco Zanni az olvasóink kérdéseire válaszolt Strasbourgban.
Az olasz Északi Liga nem szélsőjobboldali, hanem „új konzervatív” párt, az 5 Csillag pedig a szó jó értelmében populista a Liga EP-képviselője, Marco Zanni szerint. Úgy gondolja, hogy megszorítások helyett a növekedés ösztönzése állami pénzből lenne a helyes gazdaságpolitika. Ugyanis ha nem áll erre az útra az eurózóna, akkor a saját tökéletlensége miatt fog összeomlani. A migráció kezelése érdekében az olasz kormány kivenné a civil szervezetek kezéből a nemzetközi fejlesztést, és közvetlen irányítás alá helyezné. Dél-Európában nagyszabású infrastruktúra-beruházásokkal pörgetnék föl a gazdaságot, és a turizmusra építve állítanák meg az elszegényedést.
Mit gondol arról, hogy az európai sajtó a „populista” állandó jelzővel illeti az 5 Csillag Mozgalmat és „szélsőjobboldali” jelzővel az Északi Ligát? (András)
Ez azért van, mert a külföldi média és a külföldi politikai pártok keveset tudnak rólunk, és előítéletes a felfogásuk. A Liga és az 5 Csillag vezetésével az első olyan kormány alakul meg, amelyik szokatlan ahhoz képest, ahogy eddig gondolkodtunk a politikáról. Hogyha a politikai pályán megjelenik valami új, akkor a hagyományos média megpróbálja a rendes politikai forgatókönyvön kívülállónak felcímkézni: szélsőségesnek, vagy populistának a szó negatív értelmében. (Pontosan ezt mondta magáról Orbán Viktor is abban az interjúban, amint a Politiconak adott 2015-ben – a szerk.)
Az én szememben a „populista” jelző pozitív, azt jelenti, hogy politikai párt a nép érdekében próbál tenni valamit, és nem az elit érdekében. Ez a politika negatívan érintheti a hagyományos pártokat, amelyeket a mainstream média támogat.
Viszont nézze meg, mi történt Donald Trump megválasztásakor, a Brexit népszavazáskor, vagy az alkotmányról szóló népszavazáskor Olaszországban 2016 decemberében, aminek az eredményeképpen Matteo Renzinek le kellett mondania [az olasz miniszterelnökségről]. Sok hagyományos médiafelület stratégiája akkor az volt, hogy megakadályozzák, hogy emberek olyan pártokra szavazzanak, amelyeket ők populistának vagy szélsőségesnek neveznek. Ez a stratégia ellentétes hatást váltott ki.
Mi lenne az Északi Liga helyes jelzője ön szerint? (Index)
Ez egy új konzervatív párt, amelyiknek az alapját három fő politikai cél képezi. Gazdasági reform, belső biztonság és a migráció menedzselése. Ez a válasz a három fő problémára, amelyeket nem sikerült kezelnie az Európai Uniónak az előző 7-8 évben, a nagy pénzügyi válság után.
Meg akarjuk változtatni a gazdasági-társadalmi modellt, amelyen az Európai Unió alapszik. Ne a megszorításokon, és ne olyan gazdaságpolitikán legyen a fókusz, ami csak az exportra koncentrál, hanem inkább a belső fogyasztást táplálja a gazdaság. Vagyis hagyjunk több pénzt a lakosság zsebében, hogy felélesszük a belső fogyasztást.
A második cél, hogy a Liga több forrásért kampányol az olasz rendőrségnek, hogy garantálják a stabilitást és a biztonságot az országunknak.
Marco Zanni
A harmadik téma, ahol változást szeretnénk, az a migrációs áramlatok menedzselése, különösen Afrikából. Ne legyen több pénz illegális bevándorlók integrálására és fogadására, viszont legyen pénz arra, hogy megelőzzük, hogy ezek az emberek útra keljenek. Tehát erősíteni kell az ellenőrzést a külső határon, megerősíteni az együttműködést a harmadik országokkal, mint például Líbiával, és megerősíteni a támogatást azoknak az országoknak, ahonnan a migránsok elindulnak, például a szubszaharai országoknak.
Nem gondolja, hogy jobb lenne a szegényebb régiókat teljesen felzárkóztatni, mielőtt a világ problémái felé fordulnánk, és elmaradott országok támogatása helyett a saját elmaradott régióinkat támogatnánk? (Szilárd)
Azt a modellt kellene lemásolnia az Európai Uniónak, amit a kínaiak használnak a beruházásra az afrikai országokban. Az európai országok sok pénzt küldtek Afrikába, hogy például infrastruktúrába való beruházással előmozdítsák a növekedést. Viszont a konkrét megvalósítással civil szervezeteket bíztunk meg. Mindenféle ellenőrzés nélkül, hogy hogyan költik el az európai adófizetők pénzét arra, hogy segítsék ezeket az országokat. Az eredmények pedig nagyon rosszak. A kínai kormány ezzel szemben közvetlenül ellenőriz minden dollárt, amit ilyen célra költ.
Át kell értékelnünk a civil szervezetek szerepét a migrációs áramlatok menedzselésében. Az olasz kormány nem akarja átadni a határok ellenőrzését magánszervezeteknek. Az olasz hatóságok sok nyomozást folytatnak néhány civil szervezet után, amelyek esetleg segíthettek is az embercsempészeknek az üzleteikben.
Ezen a ponton Olaszország nem fogadhatja el többé, hogy illegális bevándorlók jönnek hozzánk, mert mostanra több, mint 600 ezren vannak. Ez a lakosságunk egy százaléka. Menekülteket, védelemre jogosultakat fogadni nem probléma, az kezelhető. A valódi probléma az illegális bevándorlás. Ezért szeretnénk nagyobb ellenőrzést, és az Európai Uniót is arra kérjük, hogy az uniós költségvetést ne arra használja, hogy segítse a migránsok beilleszkedését, hanem hogy megelőzze, hogy az Európai Unióba jöjjenek.
Az olasz kormány pártjai korábbi eurószkeptikus elképzelésükből (kilépés az eurózónából vagy akár a teljes Európai Unióból) mennyit fog megvalósítani? (Ádám)
A két párt kompromisszumot kötött, amikor eldöntötték, hogy közösen fognak kormányozni, és közös programot alkotnak. Világossá vált, hogy az EU-ból való kilépésről, vagy az euró elhagyásáról nem fognak megegyezni. Szóval ezek az ügyek nem szerepeltek a szerződésben, és így ez a kormány nem fog egyoldalúan kilépni az Európai Unióból vagy az eurózónából.
Mit gondol arról az egyenlőtlenségről, ami megosztja a jelenlegi EU tagállamait gazdaságilag? (Szilárd)
Mélyreható tárgyalást kezdeményezünk az eurózónáról, amit a makrogazdasági egyenlőtlenségekkel kell kezdeni, amelyeket az eurózóna működése és felépítése okozott a múltban. Ha a többi uniós ország nem ért ezzel egyet, akkor nem az olasz kormány fogja elhagyni az eurót vagy az EU-t, hanem az eurózóna fog felrobbanni a tökéletlensége miatt, a gazdasági egyenlőtlenségek miatt, és a makrogazdasági egyensúly hiánya miatt. És ezt nemcsak én mondom, hanem sok londoni és New York-i pénzalap vezetője és komoly közgazdászok is. Ha nem csökkentjük az egyenlőtlenségeket, akkor azok egyre nagyobbak lesznek, és egy pont után már nem lehet őket fenntartani.
Az eurózóna a német gazdasági modellen alapszik, ami pedig az exportra épül. Világos, hogy ez nem működik. Túlságosan függ más országok döntéseitől. Az USA pedig kezd mérges lenni amiatt, hogy a német folyó fizetési mérleg hatalmas többletben van. Ugyanis ez annak a nem túl tisztességes német gazdaságpolitikának az eredménye, ami kihasználja az eurót. A dollár/euró árfolyam túlságosan alacsony a német gazdaság erejéhez képest, ezt pedig pedig arra használja Németország, hogy felpörgeti a saját kivitelét az eurózónán kívülre. Nemcsak Trump mérges emiatt. Már az Obama-kormány elkezdte újraértékelni a német-amerikai kereskedelmi kapcsolatot.
Nem akarjuk folytatni ezt a gyakorlatot, amelyik veszélyezteti Európa és Olaszország stabilitását. Ehelyett egy olyan eurózónát szeretnénk, amelyik jobban fókuszál a belső keresletre, és a bérek emelésére az összes EU-s országban.
Merthogy van egy belső fogyasztási probléma az Európai Unióban, az eurózónában a pénzügyi válság óta. Az EU-s recept a válság kezelésére az volt, hogy megszorításokat kellett bevezetni: kisebb költségvetés, kevesebb kiadás, kisebb költséggel üzemelő társadalmi ellátórendszerek, alacsonyabb nyugdíjak és így tovább. Ez egy rossz hozzáállás volt. Nézze meg a makrogazdasági mutatókat: Olaszországban 2011 végén, Mario Monti technokrata, Európa-barát, németbarát kormányzásának az elején onnan indultunk, hogy közel 110 százalék volt az államadósság a GDP-hez képest. Miután Monti elvégezte az összes megszorító intézkedést, amit az Európai Bizottság és Németország javasolt, 132 százalékos államadósságot értünk el.
Világos, hogy a megszorítások, amelyeket az európai intézmények erőltettek, hibásak voltak, és rosszul érintették a gazdaságunkat. Tehát több fókusz kell a növekedésre az állami költségből, nem kell tovább csökkenteni a költségvetést, hanem növelni kell a beruházásokat közpénzből, hogy kihasználhassuk a pénzügyi sokszorozó hatásukat.
Mik azok a legfőbb elképzelések, amelyeket az új kormány megvalósítana Dél-Olaszország felzárkóztatásának érdekében? (Ádám)
A kormány létrehozott egy minisztériumot, amelyik Dél-Olaszországgal foglalkozik. Az univerzális alapjövedelem az egyik olyan dolog, ami könnyíthet a dél-olaszországiak helyzetén. De ez önmagában nem elég, csak egy rövidtávú intézkedés, ami a zsebükbe juttat valamennyi pénzt, és az megforgatja.
A közép- és hosszútávú cél az, hogy ösztönözzük a növekedést, és munkahelyeket teremtünk. Először is infrastrukturális beruházásokkal. Megreformáljuk a nemzeti beruházási bankunkat, a Cassa depositi e prestitit, hogy úgy működjön, mint a német fejlesztési bank, a KfW. Ennek a reformnak köszönthetően fel fogunk szabadítani több, mint 50 milliárd eurót két év alatt, amit Dél-Olaszországban fogunk beruházni infrastruktúrába. Ez egy nagy lökés lesz a dél-olasz gazdaságnak.
Ebből a pénzből javítanunk kell a dél-olasz infrastruktúrát, hogy több turistát vonzzon. Franciaország és Spanyolország az elmúlt években túlszárnyalta Olaszországot és Dél-Olaszországot a turisták számában. Pedig jobbak kellene, hogy legyünk náluk. Ebbe kell beruháznunk, és vissza kell szereznünk a turistákat, akik elpártoltak tőlünk.
Ez csak megfelelő infrastrukturális összeköttetéssel lehetséges. A nemzeti légitársaság, az Alitalia szerepe kulcsfontosságú lesz ebben. Sok a fapados összeköttetés, ami remek, de távolabbról is be kell vonzanunk a turistákat, az Egyesült Államokból és Kínából.
A harmadik újítás az egykulcsos adó. Csökkenteni fogjuk az adókulcsokat, különösen a kis- és középvállalkozásoknak, hogy több pénzt hagyjunk náluk, amivel beruházhatnak. A következő hétéves EU-költségvetésbe pedig azt kérjük, hogy ne csökkentsék a kohéziós támogatást és a mezőgazdasági támogatást, mert ezek a mi déli régióinknak segítenek. És mivel Olaszország a harmadik legnagyobb befizető az európai költségvetésbe, erősebb kell, hogy legyen a szavunk, amikor azt kérjük, hogy az EU vegye figyelembe az olasz érdekeket.
Mondana néhány szót a frissen bevezetett adócsökkentésről, mennyi pénzt hagy a munkavállalóknál, hogyan tervezik pótolni a költségvetésben? (András)
A növekedésből. Csak akkor nincs hatása az adócsökkentésnek, hogyha zéró összegű játéknak tekintjük a gazdaságot. De a valóságban ez nem így van. Viszont ha adok magának öt eurót, és maga azt elkölti, annak máris hatása lesz a gazdasági növekedésre. A rendszerben keringő több pénz táplálni fogja a foglalkoztatást, a központi kormányzat több adót hajthat be, és kevesebbet kell fordítania szociális juttatásokra, például munkanélküli segélyre, vagy csődbe jutott cégekre. A kis- és középvállalkozások adóinak a csökkentése jobban képessé fogja őket tenni arra hogy növekedjenek, hogy alkalmazottakat vegyenek, tehát a hatás pozitív lesz.
Azok között az országok között voltunk, amelyek a legfelelősebben menedzselték a nemzeti költségvetést. Nekünk van a legnagyobb felhalmozott elsődleges költségvetési többletünk a világon az elmúlt 20 évet nézve. Ez azt jelenti, hogy eltekintve az államadósságunk kamataitól, kevesebb pénzt költöttünk, mint amit beszedtünk adókból és más forrásokból. Ha ezentúl nagyobb rugalmasságot hagyunk a kormányzati beruházásoknak, az jó hatással lesz a makrogazdasági mutatókra.
Ezzel persze termelni fogunk egy kis deficitet is, ahogy tette Spanyolország és más országok a válság alatt, de ha beruházásokra, infrastruktúrára költünk közpénzt, akkor a GDP gyorsabban fog növekedni, mint az adósság. És pontosan ezt kéri az Európai Unió Olaszországtól.
