Izé...Csak érdekességképpen:
Hitler mégis él.
Ime a bizonyítékok:
1) http://www.express.co.uk/news/weird/455810/The-INC...
2) https://vault.fbi.gov/adolf-hitler/adolf-hitler-pa...
3) https://sputniknews.com/latam/201706201054798602-a...
Na jó. Nem biztos, hogy biztos, de lehet.
Vagy talán. De írnak róla, Ez biztos!
jó cikk de valszeg nem igaz itt egy hitelesebb forrás. A lényeg h tulajdonképpen werner heisenberg és otto han akik a 20. század legragyogóbb fizikusai voltak heisenberg talán még einsteinnél is jelentősebb (akikről az amcsiba emigrált a manhattan projectben résztvevő őket személyesen ismerő fizikusok közül senki nem gondolta h ne tudták volna megcsinálni) morális megfontolásokból elszabotálták az atombombát
Nem hiszem, hogy a koreaiak hosszú távon örülnének egy kínai megszállásnak. És azt sem, hogy Kim átadná a hatalmat külső katonai nyomás nélkül.
És Kínának az pont inyére van, hogy ezt az őrült összeget nem ő költi el fegyverkezésre, hanem észak korea és nem kell neki konfrontálódnia közvetlenül az USA-val Dél Koreával Korea egyesítésének az ügyében.
É Korea ott van gyönyörűen neki ütköző államnak, ennél többet ő nem is kívánhatna.
Ezért nagyon nehéz Kínát berángatni ebbe a helyzetbe, mert neki ez így most pont okés.
A valóságérzékem azt mondja, hogy Kína nem fog oda simán bevonulni - de remélem tévedek.
Mindenesetre Trump szépen beletenyerelt ebbe a problémába, Obama meg ügyesen kioldalazott a helyzetből - miután megkapta a Nobel-béke díjat.
Csak egy megoldása van, Kina!
A feltétel, hogy É-Ko. maradjon kinai fennhatóság alatt, miközben marad USA/Orosz/Japán/D-Ko. további status quo. Kina pedig bevonul harc nélkül, átveszi az irányítást ideiglenesen, az előbbiek tudtával. Kim dzsong un a családjával meg kap egy dácsát. Vagy elfogadják, vagy háború!
A történelem során ritkán fordult elő, hogy a gazdaság olyannyira egyértelmű meghatározója lett volna a világpolitikának, mint a Magyarországon kétes hírnévnek örvendő "Gazdag“ Jakab Fugger idejében. Családja, mely egykor a világot uralta döntött háború és hit dolgában, tőlük függött, hogy Habsbourgot vagy Valoist válasszanak-e német-római császárnak, sőt ők pénzelték a mohácsi csata után Habsburg I. Ferdinánd magyar királlyá választását. Jakab Fugger nevéhez fűződik a világ első multinacionális konszernjének a megalapítása, üzleti érdekeltségei Dél-Amerika nyugati partjaitól az európai kontinensen át a Molokai-fűszerszigetekig terjedtek. Hatalma Lorenzo di Mediciéhez hasonlítható, ám még ő sem tett szerre olyan gazdasági egyeduralomra, mint Jakab Fugger a bányászatban, valamint a pénz- és áruforgalomban.
Fugger-dinasztia: a kezdetek
A jelen kor üzletembereinek valószínűleg jelentős előnyük van a Fugerekkel szemben, ugyanis jónéhányan közülük néhány évtized alatt építették fel hatalmas vállalataikat. A középkorban és az újkor kezdetén azonban nem vezetett ilyen "könnyen“ az út a gazdasági felemelkedéshez, akkoriban nemzedékekre volt szükség ahhoz, hogy a kor nagyjai közé kerüljenek. Páratlan üzleti érzéke ellenére Jakab Fugger sem ért volna el sohasem olyan hatalmas gazdagságot, ha elődei nem teremtik meg a szükséges előfeltételeket.
A Magyarországon kétes hírnévnek örvendő dinasztiát egy szegény származású sváb takács, Hans Fugger alapította, aki 1357 körül telepedett le Augsburgban. Előnyös házassága és szorgalma lévén kivívta magának a takácscéh tagságát, a városi polgárjogot és a cégalapítási jogot, és sikeres kereskedelmi ügyleteinek köszönhetően gyorsan tekintélyes vagyonra tett szert, ám a Fuger família neve Augsburg határain kívül még minden bizonnyal imseretlenül csengett.
Hans Fugger halálakor két fia, András és Jakab még nem volt nagykorú, ezért édesanyjuk vette át a cég vezetését, aki fiait arra sarkalta, hogy a takácsmesterség és a textilkereskedelem helyett tanulják ki az aranyművességet. A dinasztia két ágának sorsa meglehetősen eltérően alakult, eleinte András látszott az ügyesebbnek, így édesanyjuk halála után 1454-ben ő vette át a cég vezetését, ő azonban kizárólag csak kereskedni akart, a takácsműhellyel nem voltak további tervei. Jakob mindig az ügyesebbnek látszó testvér árnyékában állt, noha jó házassága (feleségül vette a város egyik leggazdagabb polgárának a lányát), és a takácsműhely felvirágoztatása révén hamarosan többel járult hozzá a közös kasszához, mint András. Egy később készített leltárbor kiderült, hogy Jakab volt a gazdagabb Fugger, a testvérpár vagyona pedig 10 ezer gulden lehett. Perspektívába helyezve Európa egyik legtehetősebb embere, Cosimo Medici ugyanabban az időben már 270 000 gulden után adózott Firenzében.
1450 környékén a család már végleg két ágra szakadt, András fia, Lukas III. Frigyestől német-római császártól becsvágyának köszönhetően nemesi címet is kapott, aminek a címerállata szökellő arany őz volt kék alapon. Az "őzes Fuggerek“ azonban a kockázatos üzleteik miatt az évszázad végére csődbe mentek. Az idősebbik Jakab ugyan nem futott be olyan fényes karriert, mint fivére, ám kapcsolatai, és házasságai révén mégis ő készítette elő Európa meghódítását a Fugger-dinasztia számára. Halála után fiai Ulrich és Georg vette át a családi vállalkozás irányítását, akik szintén nemesi címhez jutottak, miután jelentős öszegekkel segítették az uralkodóház zilált anyagi helyzetét. Megkülönböztetésül az őzcímert viselő Fuggerektől Jakab utódai ettől kezdve "liliomos" Fuggereknek nevezték magukat, és eltökélték, hogy a háromágú szigonyt ábrázoló Fugger-védjegy és a liliomos címer a gazdasági hatalom jelképe lesz.
A Fugger-fivérek hatalmas adósuknak köszönhetően megalapozták a dinasztia befolyását a Német-Római Birodalomban, öccsük, a pápai kancellárián jegyzői pozícióba emelkedő Markus révén pedig Rómában is hasznos barátságokat kötöttek. Édesapja tizedik gyermekét, a fiatalabb Jakabot is egyházi pályára szánta, hogy tovább erősítse a család érdekeit Itáliában, azonban a családfő korai halála miatt az események más irányt vettek.
Jakab Fugger első évei
Fugger-dinasztia legismertebb tagja 1459-ben, Augsburgban látta meg a napvilágot és Édesapja tervének megfelelően tanulmányait egy ferences kolostorban kezdte meg. Az idősebbik Jakab halála miatt azonban gyors fordulatot vett a fiatal klérus élete, és fivérei parancsának engedelmeskedve Velencébe utazott, hogy felügyelje a család itáliai ügyeleteit. Az első években Jakab idejét nagyrészt utazással töltötte, csillapíthatatlan tudásvággyal faggatta az üzletkötés minden apró részletéről az írnokokat és fuvarosokat.
Visszatérve Augsburgba Jakab mindenekelőtt az ügyvitel korszerűsítését ajánlotta fivérei figyelmébe, ugyanis Velencében látta, hogy a kereskedők milyen magas színvonalon vezetik a könyveiket. Jakabnak köszönhetően született meg a Német-római császárságban a hármas könyvelés, amit a fiatal kereskedő tovább tökéletesített az évek folyamán. Miután Jakab alaposan átvizsgálta a családi vállalkozás könyveit, arra jutott hogy a vállalat egyik legígéretesebb üzletága, az érckereskedelemre és a bányászatra kell fókuszálnia a cégnek, így nyomban hozzáfogott, hogy tovább erősítse családja befolyását az üzletágban. Üzleti éleslátásának köszönhetően figyelme azon tőkeszegény bányavállalatok felé fordult, akik a Salzburgi-Alpokban kitermelt aranyat és ezüstöt Velencében értékesítették.
Tirol és a Kárpátok kifosztása
Akkoriban Zsigmond herceg ült Európa legértékesebb természeti kincsein, azonban azok hasznosításához nem volt tehetsége. Zsigmond vállalkozóknak adta az ércbányák művelési jogát, akik ezért cserébe természetesen jövedelmük egy részét beszolgáltatták az innsbrucki udvarnak. A herceg azonban szeretett nagylábon élni, sőt 1487-ben egy háború is megtépázta az udvar kincsestárát, így Zsigmond újabb és újabb kölcsönök felvételére kényszerült, hogy kiadásait fedezni tudja. Jakab Fugger csak erre a pillanatra várt, segített a hercegnek kilábalni a bajból, azonban a kölcsön adott guldenért tiroli ezüstöt kért és kapott. Ügyeskedéseinek köszönhetően 1488-ra Jakab Fugger már Tirol titkos ura volt. A régió valamennyi ezüstbányája a felügyelete alatt állt, a felszínre hozétt érc felett pedig szinte teljes mértékben ő rendelkezett.
A Tirolban és Salzburgban elért sikerek után Jakab magasztos célt tűzött ki maga elé, titokban az irányítása alá akarta vonni Európa összes rézkincsét, így célba vette a magyarországi és a sziléziai rézbányákat is. Itt azonban akadtak akadályok bőven, ugyanis Jakab Hunyadi Mátyás Bécs ellen vezetett hadjárata előtt is tudta már, hogy a magyarok nem éppen nevezhetők németbarátoknak. A Fuggerek hírhálózatuk révén tudomást szereztek egy neves bányamérnökről, Thurzó Jánosról, aki vízkiemelő és csatornázási berendezéseket tervezett, és évtizedek óta foglalkozott bányászattal. A kereskedő partnerséget ajánlott a bányásznak, aki a Fuggerek pénzén észrevétlenül jutott jutott résztulajdonhoz Magyarország valamennyi nagyobb rézbányájában, vagy hosszú lejáratú bérleti szerződéseket kötött a tulajdonosokkal. Jakab Fugger gyakorlatilag csak akkor fedte fel magát hivatalosan, mikor már az ő kezében volt a Kárpátok egész rézkészlete.
Nagyobbak mint a Mediciek
Az érckereskedelemből és bányászásból befolyó jövedelmeknek köszönhetően a Fuggerek I. Miksa német-római császár legfőbb hitelezőivé léphettek elő, aki tetemes adósságai fejében nemességet, grófi címet és hatalmas birtokokat biztosított az augsburgi kereskedődinasztia számára. Mindeközben a család újra felfrissítette az egyházal való kapcsolatát, Jakab Fugger letaszítva a Medicieket az egyház első számú bankárává vált, ő finanszírozta többek között a II. Gyula által megalapított Svájci Gárda felállítását, a nyújtott kölcsönökért cserében pedig 1508 után másfél évtizedre biztosította családjának a Pápai Állam pénzverdéjének bérleti jogát. Mindezek mellett Miksának köszönhetően a búcsúcédulák árusításából befolyó összegek is a Fuggerek számláira kerültek, akik busás haszon mellett mosták "tisztára" a pénzt az uralkodó számára.
Fuggerek megérdemlik, hogy a kurtizánok fejedelmének nevezzék őket. [...] Felállították piaci standjukat, és amit megvásárolnak a pápától, azt később jóval drágábban adják tovább, nem csak egyházi javadalmakat, hanem tartós kegyeket is; bullákat árulnak, diszpenziumok mennek át bankjukon, és ha a Fuggerek barátaid, mi sem könnyebb annál, mint hogy papi hivatalhoz juss.
-mondta Ulrich von Hutten, a reformáció egyik úttörője a Fuggerekről.
Az első multinacionális konszern
Jakab álma egy világot átfogó kereskedelmi szervezet volt, éppoly, mint amilyet az egyház a vallás területén kiépített. A Fuggerek fiókteleppel vagy kohóművekkel rendelkeztek Nürnbergben, Frankfurtban, Kölnben, Antwerpenben, Hohenkirchenben, Lipcsében, Boroszlóban, Bécsben, Karintiában, Budán, Besztercebányán, Schwazban, Hallban, Bolzanóban, Velencében, Rómában, Lyonban és Madridban, sőt mindezek mellett folyamatosan finanszíroztak expedíciókat új területek felkutatására. Gyakorlatilag mindennel kereskedtek, amiben hasznot szimatoltak. Rezet szállítottak Magyarországról Londonba, fűszereket Portugáliából Augsburgba.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Fuggerek üzleti tevékenysége Európa jövőjére is jelentős hatást gyakorolt. I. Miksa unokájának, a későbbi V. Károly német-római császárnak a megválasztása, akinek trónra emelése érdekében az üzletember több, mint 500 000 guldent áldozott. Ezzel az összeggel ugyanakkor Jakab Fugger nem csak a Habsburg jelölt győzelmét biztosította, hanem egyúttal a következő évszázadok hatalmi politikájának szereplőiről és a legnagyobb európai dinasztiák jövőjéről is határozott. Mindeközben pedig a császári dinasztia házassági szerződéseinek finanszírozásával, illetőleg a felvidéki rézbányák megszerzésére törekvő II. Lajos magyar király pénzügyi elszigetelésével számos más alkalommal is beavatkozott az európai nagypolitikába.
Nem lopta be magát az emberek szívébe
A kortársak közül talán Luther Márton támadta legtöbbször a kereskedő üzeti politikáját, állítólagos kapzsiságát és az általa finanszírozott vesztegetéseket, de az is gyakori támadások alapjául szolgált, hogy a keresztény etika nem tűrte meg a kamatszedést. Persze Jakab Fugger nem vette a szíváre a támadásokat, 1525. december 30-án bekövetkező halálakor 3 millió gulden értékű vagyont hagyott két unokaöccsére.
Jakab Fugger a műkedvelő és mecénás Mediciekkel ellentétben sosem volt a nép kedvence, annak ellenére, hogy kultúrális törerkvéseik sok esetben még túl is szárnyalták a Medicieket. Az évtizedek során számtalan alapítványt hoztak létre, sőt a nélkülözők számára egy egész városrészt is építettek, amit azonban csupán egy gátlástalan üzletember lelkifurdalásának tulajdonítottak. A családot általában ma is a Fugger névből eredő fukar kifejezésünk tükrében szokás megítélni.
http://www.portfolio.hu/vallalatok/a_vilag_valaha_...
Jó kis összefoglaló a Fuggerekről, még a Rothschildok, meg Soros előtti időkből... ezért is másoltam ki, az utókor számára...
HANULA ZSOLTKÖVETÉS
2016.08.28. 08:18
Ha holnap az orosz hadiflotta felvonulna New York és San Francisco kikötői előtt, abból valószínűleg a világ botránya lenne, és olyan közel kerülnénk a harmadik világháborúhoz, mint még soha. Amikor ugyanez 1863-ben történt meg, Gideon Welles, amerikai haditengerészeti miniszter ezekkel a szavakkal fogadta őket:
Isten áldja az oroszokat!
Gideon WellesFotó: Chicago History Museum / Getty Images HungaryIgaza is volt, az amerikai polgárháborúnak ez a kevéssé ismert epizódja, a cári flotta erődemonstrációja jó eséllyel a nulladik világháború kitörését akadályozta meg, és elévülhetetlen érdeme volt az USA mai formájának létrejöttében.
1863 kora ősze az amerikai polgárháború legizgalmasabb időszaka volt. Az északiak éppen megnyerték a gettysburgi csatát, és Vicksburg sikeres ostromával gyakorlatilag kettévágták a déli Konföderációt a Mississippi folyónál. Hadtörténészek ezt tartják az egész polgárháború fordulópontjának, innentől kezdve kerekedett felül, és győzött végül az északi Unió.
Ezt persze nem mindenki nézte jó szemmel. Anglia ekkor már régóta kacérkodott a közbeavatkozás gondolatával, méghozzá a déliek oldalán. Nem mintha a brit arisztokrácia szimpatizált volna a rabszolgatartással, de a birodalom érdeke a megosztott Amerika, vagyis a Konföderáció és az Unió külön-külön fennmaradása volt. 1862 októberében ultimátumot is intéztek a harcoló feleknek, hogy kössenek tűzszünetet, különben beszállnak ők is a háborúba. Ez nem csak üres fenyegetés volt, komoly haderőt sorakoztattak fel Kanadában, beavatkozásra készen. Az északiak két konföderációs diplomáciai küldöttet is elkaptak, akik Londonba készültek arról tárgyalni, hogy az angolok avatkozzanak be a polgárháborúba. Kész haditervekkel érkeztek volna, ezekben Maine megszállása, New York és Boston ágyúzása szerepelt.
Fotó: Print Collector / Getty Images Hungary
Franciaországban III. Napóleon is hasonló terveket forgatott. A franciák ekkoriban éppen Mexikót tartották megszállva, ami nemrég még hadban állt az amerikaiakkal (az 1846-48-as háborúban vesztették el az addig Mexikóhoz tartozó Texast és Kaliforniát). Napóleonnak szintén az volt az érdeke, hogy az USA megosztott és gyenge maradjon, hogy ne tudja a lázadó mexikóiakat segíteni, és ezért akár az ősellenség angolokkal is összeállt volna. Minden készen állt tehát ahhoz, hogy a franciák és az angolok két irányból támadva beavatkozzanak az amerikai polgárháborúba. Amikor 1863 nyarának végén kiderült, hogy az angolok két brutális hadihajót építenek éppen a Konföderáció számára, amelyek alkalmasak lettek volna a déli kikötővárosok köré vont tengeri blokád áttörésére, a feszültség a végletekig fokozódott.
Mindeközben az óceán túlsó oldalán II. Sándor cárnak is megvolt a maga problémája. Éppen túl volt az 1861-es nagy jobbágyfelszabadításon (vö.: Lincolnék és a rabszolga-felszabadítás), ami súlyos adósságba verte az államkincstárat, a britek pedig eközben az akkor még orosz fennhatóság alatt álló Alaszka felé kacsintgattak erősen (emiatt isadták el később az amerikaiaknak). És ha ez nem lenne elég baj, kitört az oroszok ellenilázadás Lengyelországban, amibe a franciák és a britek is szívesen beavatkoztak volna a lengyelek oldalán, csak hogy gyengítsék az oroszokat.
Orosz és amerikai diplomaták tárgyalnak Alaszka eladásárólFotó: Pictorial Parade / Getty Images Hungary
1863 szeptemberében a cár aztán merészet húzott: az orosz balti flottát átküldte New York kikötőjébe, a távol-keleti hadiflottát meg a San Francisco-i öbölbe, azzal a paranccsal, hogy minden támadó ellen védjék meg a városokat. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy ha a britek vagy a franciák beavatkoznak a déliek oldalán, az oroszok Észak mellett szállnak be a háborúba. Egy ilyen konfliktus a történészek szerint óhatatlanul is behúzta volna a háborúba Poroszországot és az olaszokat is az amerikai-orosz oldalon, és vélhetőleg a Habsburg-birodalmat, Spanyolországot, és Portugáliát a brit-francia szövetség mellett. Ez gyakorlatilag az első világháborút jelentette volna, vagy fél évszázaddal az igazi első világháború előtt.
Az angolok végül úgy döntöttek, hogy ilyen körülmények között inkább veszni hagyják a Konföderációt, és nem gyártották le a hadihajóikat. Az északi Unió győzött, az amerikaiak besegítettek Mexikónak, és hazazavarták a franciákat, a lengyel lázadás leverésébe pedig nem avatkozott be egyetlen európai nagyhatalom sem. Az orosz hadiflotta felvonulása így egyetlen ágyúlövés nélkül eldöntötte az amerikai polgárháború sorsát, és létrejöhetett nagyjából a mai formájában a hamarosan szuperhatalommá váló Amerikai Egyesült Államok.
Jó cikk!
Kemény világ volt.
"A gyerekeket nem tekintették óvni való, ártatlanságukban megőrizendő kis individuumoknak, hanem kicsinyített felnőttekként kezelték őket. A számtalan korabeli ábrázolás is mutatja: kisméretű, felnőtt ruhákban járatták a gyermekeket, akik a felnőtt szórakozásokon is jelen lehettek. Sőt. A kivégzéseken a gyerekek külön szerepet kaptak, hiszen többnyire ők voltak a kikötözött, közszemlére tett, kalodába zárt szerencsétlenek legfőbb megdobálói és kicsúfolói."
Ez vajon hol fordult meg?
