Fiam, mutass valamit a fura zenéid közül!
Mint ahogy a Star Warsszal kapcsolatban mindennek, annak is komoly szakirodalma van, hány helyen siklott ki majdnem a teljes projekt, mielőtt az első film elkészülhetett és moziba kerülhetett volna, de végül minden jóra fordult. Thompsonnak azonban van még egy ennél is jobb példája a véletlen szerepére: a Rock Around The Clock minden idők egyik legsikeresebb kislemeze, csak a White Christmasből adtak el többet, de Bill Haley felvételének tulajdonítják az egész rock and roll őrület kirobbantását is. Pedig minden az ellen szólt, hogy ebből sláger legyen.
Az utókor persze úgy beszél róla, hogy forradalmi hatású felvétel, ami egymaga megváltoztatta az egész kultúrtörténetünket, és joggal hihetjük azt utólag, hogy egy kivételes pillanatról beszélünk, amikor bombaként robbant az új hangzás, olyan ereje volt ennek a számnak. Ehhez képest a kislemez (melynek csak a B-oldalán volt a Rock Around The Clock) első megjelenésekor kis túlzással a kutyát sem érdekelte, egy hetet töltött a Billboard listán, majd eltűnt a rádiókból.
Igaz, már az is kisebbfajta csoda, hogy egyáltalán a felvétel létrejött: Haley countryból indulva próbálkozott újabb stílusokkal, és amikor felajánlották neki a Rock Around The Clockot, hiába vette volna fel, a kiadója vezetője ugyanis nem engedte, sőt, még a kottát is összetépte a stúdióban. Haley és zenekara, a Comets ezért egy másik kiadónál, a Deccánál próbálkozott, ahol azzal a feltétellel mentek bele, ha egy másik dalt is felvesznek mellé.
1954. április 12-én délelőtt 11-re volt kitűzve a felvétel ideje egy New York-i stúdióban, a zenekar azonban ekkor még egy zátonyra futott kompon vesztegelt a Delaware folyón. Kétórás késéssel érkeztek meg, és a maradék stúdióidő nagy része is elment a másik felvétellel, a Thirteen Womancíművel, úgyhogy maradt a Rock Around The Clockra negyven percük. Az első felvétel szörnyen szólt, úgyhogy még egyszer gyorsan feljátszották, és már pakolniuk is kellett, ráadásul fogalmuk se volt, használható-e. A producerek azonban a kettőből összeraktak egy működőt, amelyből aztán nem lett sláger. Legalábbis nem elsőre.
A kislemezből így is elment 75 ezer darab (ahhoz, hogy sláger legyen, tízszer ennyi kellett volna), és az egyiket egy kilencéves fiú, Peter Ford vette meg. Ő a színész Glenn Ford fia volt, és mivel egyedül érezte magát az óriási luxusvillában, amiben laktak, a zenébe menekült, és a ma már elfeledett, korai rock and roll előadók kislemezeit gyűjtötte.
Egy alkalommal náluk vacsorázott Richard Brooks, aki a Blackboard Jungle című filmet forgatta épp, melyben Glenn Ford játszotta a főszerepet. Brooks arról beszélt, hogy valami tempós dalt keresnek a film legelejére, mire a szülei megkérték a fiukat, Petert, ugyan mutasson már párat a rendezőnek a fura kislemezei közül. A dalok között ott volt a Rock Around The Clock is, és amikor Ford elment az apjával a film bemutatójára 1955 elején, örömmel fedezte fel, hogy az általa mutatott számok egyikével indul a film.
A Blackboard Jungle lázadó fiatalokról szólt, és nagyon beletalált valamibe: a filmre tódultak a tinédzserek, akik aztán tonnaszámra vásárolták Bill Haley és a Comets kislemezét, a többi pedig már történelem: az amerikai slágerlista két-három év alatt gyökeresen megváltozott, a rock and roll pedig letarolta a világot. És mégis, egy évvel korábban ugyanaz a dal, ami az egészet előidézte, nyom nélkül tűnt el a rádiókból.
Az eredeti bejátszás helyett ime az 1955-ös trailer:
https://video.search.yahoo.com/search/video;_ylt=A...