es az akkori Viktorok megnyertek a csatat a Rocsildokkal szemben? A plakatbizniszuk biztos nyero volt akkor is :)
es az akkori Viktorok megnyertek a csatat a Rocsildokkal szemben? A plakatbizniszuk biztos nyero volt akkor is :)
top adományozók 2016-ban https://www.forbes.com/top-givers/#15f24c7666ff
amúgy most olvasok egy könyvet, a Pénzvilág urai -t (1-2 vh és a közti pénzügyi intézkedéseket vesézik ki angol, német, usa, francia szempontból egészen a 29es gazdasági válságig) csak lábjegyzetben jegyzem meg, hogy pár hete lesorosozott egy nyugger, hogy most olvasom soros utasításait. szégyelljem a pofám :D na mindegy, abban említik meg, hogy a Rotschildokat támadták az 1920as években úgy, ahogy most Sorosékat, ezért úgy döntöttek, hogy alá merülnek és eltűnnek a színről... az amit most sorosék tesznek beleillik ugyanebbe a képletbe, lóvé alapítványokba, saját vagyon kezelés, és ha meghal az öreg egy két generáció és a népesség többsége azt se fogja tudni kik azok a sorosék, miközben valamilyen szállal mindenhez kötődnek, ahogy a rotschildok is...
na mindegy, csak egy kis elmélkedés volt, hogy melyik a jobb helyzet, ha szem előtt van a tevékenység, vagy alámerülve teljesen háttérből ... :)
vehetjük komolyan is.. amúgy csak utánoztam a neoliberál médiát.. ahol a szilvából kimászó kukac is a zorbán bűne.. és persze nyomja a lbibsi média..kukacos étellel etetik a gyermekeinket..
orbánéknak populistábbnak és aljasabbnak kellene lenniük.. hagy szokják..rájönnének nem csak nekik lehet.. nem kell királykisasszonyoskodni.. werberi stilust..
aranyos volt tgm. mondja..fúj milyen vacak lett a világ..gyűlölet mindenfelé... miközben telefröcsögik
amúgy a soros nem adományoz..hanem befektet.. mint amikor a gyógyszergyár elviszi ingyen thaiföldi bemutatóra a dokikat..
mondok valami újat, csakhogy ne lepődj majd meg :) soros is megverte egyik feleségét, vagy barátnőjét... már nem is emlékszem...
sajnos, ez nem soros féle jelenség... lassan össze taknyoltok mindent, mint a liberálisok...
spekuláns = soros
adományozó = soros
migráns = soros
nőt verő/erőszakoló = soros
a friedmani gazd polt valóban thatcher és Reagan képviselte legjobban, meg is lett az eredménye. Azóta folyamatosan távolodik az egész világ a friedmanizmustól.
Fogalmam sincs, hogy lehet az ellenkezöjét belelátni, de ha valaki nagyon akar, akkor megcsinálja...
Ez persze csak a gazdasági rész, ideológiailag még nagyobb katyvasz.
Érdekes olvasmány ez is a neoliberalizmusról - nem másolom be a teljes cikket, de linkelem, hogy meglegyen.
https://merce.hu/2017/10/29/igy-zabal-fel-mindent-...
"Neoliberalizmus? Lájkpiac, egymondatos ítéletek a Facebookon, Twitteren folyamatosan alakuló árfolyamokkal, áruba bocsátott online magánéletek, a társadalom teljes szétesése, és Orbán Viktor korlátlan hatalma, mint ami ettől “megvédi a magyarokat.” Egyre többet beszélünk a fogalomról, mégis kevesen tudnák pontosan leírni, mit értenek alatta. Orbánék egy időben rengeteget használták, egyik segédfogalma volt a “liberálisoknak” mint szitokszónak, mások a neten pedig egyszerűen valamilyen összeesküvés-elmélet főgonoszaira (Soros Györgyöt itt csak futólag említeném meg) értelmezik újabban. Valójában azonban egy ideológiáról van szó, amelyet eredetileg az emelkedő fasizmus ellenében fogalmaztak meg, mégis annak réméhez vezet minket vissza azáltal, hogy elpusztította a társadalom kötőszöveteit, gyengítette annak ellenállását, az emberekből pedig egydimenziós, fogyasztó zombikat kreált. Hogyan lehet kikerülni ebből az ördögi körből?
A keynesiánus gazdaságpolitika és követői, valamint Hayek is ugyanazokra a kataklizmákra adtak teljesen eltérő válaszokat: az 1929-es nagy gazdasági válság megroppantotta a klasszikus liberális gazdaságpolitikát, és Európában utat nyitott a fasizmusnak és a nácizmusnak. Míg Keynes és a brit politikai elit a második világháború traumájára a háborús, központi gazdaság kiépítésével reagáltak, addig Hayek (Út a szolgasághoz – 1943) a túl nagy államot teszi meg műveiben a totális diktatúrák a fő felelősévé
Adam Smithből kiindulva Hayek azt vélte, a gazdaságra vonatkozó természeti törvények egyedül egy absztrakt, teljesen szabad piac megalakulása esetén érvényesülhetnének, amelyben minden szereplő fogyasztó, és ahol csupán a kereslet és kínálat számít. Forradalmi gondolata – és Bill Clinton későbbi főtanácsadójára Larry Summersre Metcalf kiemelése szerint ez a gondolat hatott leginkább – az volt hogy a szabad piac által felállított árrendszer egyfajta kollektív elmeként működik, a piac által megszabott ár tehát a természet törvényeinek logikus következménye.
A kormánynak és az államnak pedig nagyjából a rendfenntartáson kívül szinte semmilyen szerepe nem lehet. Ebben a rendszerben csak és kizárólag az egyén önös érdeke számít, és csupán az értékes, amit a piac annak tart. Ily módon az árak rendszerét és a piacot Hayek egy sajátos, magasabb rendű, bölcsebb elmének képzelte el, amely jobban tudja, mit is akarunk, mint mi magunk
Ennek a gondolatnak az igazi, kézzelfogható veszélyét mostanában láthatjuk. Ha ugyanis, ahogyan Hayek állítja, a diktatúra és szolgaság elkerülésének egyetlen feltétele a piac teljes szabadsága, akkor a hagyományos demokratikus intézmények mint a szabad választások, a sajtószabadság vagy a független bíróságok leértékelődnek, másodlagossá válnak.
Mindez azonban vajmi kevés hatással volt akkor a világra. Ma azonban mégis Hayek álmában, vagy éppen rémálmában vagyunk kénytelenek élni. De miért?
A sztori akkor vett igazi fordulatot, amikor a majdnem hetvenéves osztrák közgazdász végül az 1973-as nyugati energiaválság táján mégiscsak barátokra lelt.
Ekkorra Hayeknek és új követőinek meggyőződésükké vált, hogy a kapitalizmus csak akkor éledhet újjá, ha a kormányok és az állam gazdaságirányító szerepe megszűnik, és a piac felsőbbrendű elméje végül diadalmaskodik.
Ez a krízis bizonyult óriási áttörésnek az agg tudós számára, aki egy évvel ezután, 1974-ben, 75 évesen átvehette a közgazdasági Nobel-díjat, majd olyan, feltétlen rajongókra tesz szert, akik meghódítják számára a világot: Ronald Reagan amerikai elnök és Margaret Thatcher brit miniszterelnök. Utóbbi úgy istenítette Hayeket, mint akinek elmélete visszavezetheti a súlyos válságba került jóléti Nagy Britanniát a “tiszta viktoriánus értékek,” a “kemény munka becsületének” világába.
Hayek gondolkodása önmagában egy irányzat, ami akkor vált csupán halálos veszéllyé a nyugati társadalom egységére, amikor azt a közgazdaságon túlmutatóan, univerzálisan alkalmazható elvként kezdték az élet minden területére alkalmazni. Reagan és Thatcher ugyan nem építette le teljesen az államapparátust, ahogy azt Hayek és talán legbefolyásosabb tudós követője, Milton Friedman javasolta, de az adminisztrációt a pénzpiacok, a tőzsde szolgálatába állította. Ahogy pedig a különböző nemzetállami határok, vámok a globalizáció folyamán leomlottak – kialakult az EU, felemelkedtek a kistigrisek, majd Kína – az internet pedig kitört akadályai közül – úgy létre is jött a ma ismert világ, ahol mindenki és minden csak annyit ér, amennyit adott pillanatban a piac ad érte
Iskolák, kórházak, egyetemek, mentőszolgálatok kerülnek válságba, hiszen ebben a rendszerben a “közérdek” és “közjó” a feltétlen szabadságot korlátozó elemek
Stephen Metcalf kiemeli, hogy míg a nyugati, humanista tradíció 200 éven keresztül élesen elválasztotta egymástól az ízlés és a kedvelés fogalmait, addig ezeket a neoliberalizmus összemosta. Albert O. Hirschman filozófus így hívja fel a figyelmünket az eltagadott különbségre
Az ízlés olyan dolgok összessége, amelyeket teljesen személyes okokból kedvelsz és amelyről nem nyitható vita. Olyan ízlések, amelyekről – akár magaddal, akár másokkal – vitatkozni kezdesz, már nem ízlés, hanem valami, amit választottál.”
Ízlés és kedvelés különbségének teljes felszámolását tapasztaljuk mai, a Facebook és Google által irányított világunkban, amelynek megálmodói már Hayek önérdek és a piaci elme mindenhatóságáról alkotott elméletein nőttek föl. Ez a gondolkodás azonban antihumanistává tette a Szilícium-völgy pápáit.
Ha ugyanis minden piac, minden termék és mindenki magányos fogyasztó, akkor a legtöbb érték, amelyre az ember vágyik, és amely nem számszerűsíthető, jelentéktelenné, viszonylagossá válik.
A Facebook egyszerűen a lájkok és megosztások piaca, ahol profilodnak, posztjaidnak megvan az árfolyama, a rendező algoritmus pedig a saját ízlésedet teszi eléd felnagyítva. A Google pedig, amely ma már szabályozza, mit látunk az internetből, hasonló tetszés-algoritmust használ, amikor a keresési eredményeket mutatja meg. Mintha csak olyanokkal beszélhetnél, akikkel többnyire egyetértesz.
.
.
Metcalf írásában ugyancsak kiemeli a neoliberalizmus Nyugaton létező “szakértőkultuszát” amely igazolta a pénzügyi szféra, majd hozzá hasonlóan a Szilícium-völgy hatalmát. Ezeknek a valóban hatalmas kongolomerátumoknak a vezetői ismeretlenségbe burkolózó avagy valamiféle ál-egzakt tudományosság mögé bújó “szakértők”, akik személyiségük helyett a kompetencia mítoszával igazolják hatalmukat.
“minden amit el lehet adni, értékes”
És ezzel több baj is keletkezett. A pénzügyi-piaci kapitalizmus fő pénzforrása ugyanis a fogyasztás. A kapitalista cég nem azért gyárt autót, hogy legyen miben utaznunk: autók helyett profitot termel, ennek pedig a gépkocsi a mellékterméke. Friedrich Hayek mai kritikusai – és Stephen Metcalf kétségtelenül ide tartozik – szerint egyszerűen túlzottan leegyszerűsíti az emberi természetet. Minden emberi igény, amely nem a fogyasztáshoz, az egyéni profittermeléshez szükséges, jelentéktelen Hayek szemében.
Az emberi természet azonban többet akar, többre tartja magát mint az egyszerű egyéni siker, társakat, családot, sőt tágabb közösséget, azon belüli együttműködést is kíván. Ezek Hayek és egyik legjobb chicagói tanítványa, Milton Friedman szerint csak annyiban értékesek, amennyiben az igény piaci igénnyé fordítható le.
Ez a logika beépült mindennapi gondolkodásunkba. A teljes értékrelativizmus, a hayeki-friedmani “minden amit el lehet adni, értékes” felfogás vezetett Metcalf szerint végül Donald Trump és más “erős vezetők” sikeréhez.
Korai kampányeseményei ugyanis nézettséget, kattintást generáltak, így eladhatóságuknál fogva értékesek lettek, mutatva ezzel azt, amit a Guardian szerzője is hangsúlyoz: a közösségi médián a lájkok és megosztások száma a tartalomtól, és az uszító demagógia társadalomromboló hatásától függetlenül értékessé tehet egyébként erkölcsileg elfogadhatatlan, és a többség által nem is támogatott gondolatokat.
A média mint pusztán üzleti vállalkozás tehát végül hús-vér szenvedélyes néptribunokat termel ki, az általuk okozott kár pedig nem állítja meg a folyamatot, hiszen a profiton és a szórakoztatáson kívül más logika nem érvényesülhet. Ha nem vagyunk képesek a célokat, értékrendet újragondolni, akkor viszont Trump és követői is csupán abban az esetben buknának, ha végül “beszakad az árfolyamuk” tehát tulajdonképpen valódi emberként kezdenek el viselkedni – zárja gondolatmenetét Metcalf."
Adalék:
http://makronom.mandiner.hu/cikk/20171020_scott_s_...
"És mi van akkor, ha a közösségi média – különösen az olyan domináns szereplők, mint a Facebook és a Google – egy olyan csoportgondolkodást segítenek elő, amely hatékonyan marginalizálja és hallgattatja el az ellentétes nézeteket? Megtörténhet-e ezek szerint az, hogy a propaganda hatékonyabb a gondolatok és a viselkedések befolyásolásában egy olyan szabad, demokratikus államban – mint amilyen Amerika –, mint a totalitárius társadalmakban az államilag ellenőrzött propaganda, amely jellemzően szörnyen cinikussá tesz?
Az embereket figyelő Nagy Testvér orwelli koncepciója egyértelműen valósággá vált azzal, hogy a Nemzetbiztonsági Ügynökség [NSA] nyomon követi és rögzíti az összes e-mailes, szöveges és telefonos kommunikációt az Egyesült Államokban. De a Nagy Testvérnek most új dimenziója nyílt, és új társa van a közösségi média és a kereskedelmi óriások személyében: a Google, a Facebook és az Amazon szinte mindent tud az emberek gondolatairól és preferenciáiról, mivel mesterséges intelligenciájuk figyeli az embereket »teleképeiken« – számítógépeiken és okostelefonjaikon – keresztül.
A domináns amerikai közösségi médiafelületként a Facebook egy hatékony eszköz az elfogadható gondolatok körének szűkítéséhez. A honlapon azok, akik nyíltan támogatják a politikailag korrekt nézetet – ami látszólag a népszerű többségi vélemény – gyakran kapnak lájkokat, míg az egyet nem értők gyakran némák maradnak, nehogy kritizálják vagy elítéljék őket. Mindez egy ún. »hallgatási spirálhoz« vezet, ami megerősíti a látszólag többségi társadalmi és kulturális véleményekre épülő csoportgondolkodást.”
Állítsd szembe a dollármilliárdokat meg az 50 ezer dollárt...vajon melyik hatékonyabb agymosás szempontjából...mondjuk Soros x milliárd dollárja amit alapítványaiba adott vagy az oroszok 50 ezer dollárja...
szóval számodra elfogadható, és pártolandó, hogy egy másik ország ilyen nyíltan beavatkozik más országok belpolitikájába, alakításába, hogy saját érdekeit helyzetbe hozza...
és facebookon hány milliárd embert ér el a "kívánatos" propaganda? A mindennapi agymosás...Kár, hogy erròl nem szól tanulmány...:-)! Amibe nem 4700$-t fektetnek, hanem dollár milliárdokat...:-)!
"Afrikai “Marshall-terv”
létrehozását kezdeményezi az Európai Parlament (EP)
elnöke. Antonio Tajani Tunéziában bejelentette: azt
javasolja majd, hogy a célra 40 milliárd eurót
fordítsanak az Európai Unió következő, 2020 és 2026
közötti költségvetéséből. Ezzel a pénzzel és az
Európai Beruházási Bank még határozottabb lépéseivel
lehetőség van arra, hogy megváltozzon Afrika végzete –
mondta. Az EP-elnök szerint ez befektetés, nem pedig
ajándék, és a hatása 400 milliárd eurós lenne. A terv
elősegítené az afrikai kontinens gazdasági és
szociális fejlődését, és megakadályozná a migrációs
hullámokat."
Feltéve, ha a hadurak le nem nyúlják :)
még nem tudjuk ki az lmp.. talán az urbánus zsidó értelmiség mérsékelt szárnya.. nem véletlenül verték ki schiffert..és került oda werber
úgy látom a mérleg nyelve akarnak lenni.. majd előjönnek a fogak fehérjei ,).. programot még nem láttam tőlük..és nem is liberálisok..
de tény legkevésbé visszataszitó párt az ellenzéki mocsokáradatban..
Én sem vagyok baloldali, de jobb híján LMP szavazó:-)
