Látok magam előtt egy hatalmas szélerőművet, amely úszkál az óceánon és összeszedi a nejlonzacskókat is:
A szélenergia megoldhatná az emberiség energiagondjait?
A nyílt tengeri szélenergiában rejlő potenciál, illetve egy körülbelül 3 millió négyzetkilométeres szélfarm elméletileg az egész emberi civilizáció villamos energia igényének kielégítését lehetővé teszi - következtet egy friss tanulmány, azonban figyelmeztetnek: a gyakorlati megvalósítást ma még számos tényező gátolja, és amúgy is, egyetlen forrás helyett célszerűbb továbbra is több energiaforrás és technológia mixében gondolkodni.
Bár nem valószínű, hogy ezt az elméleti potenciált valaha megközelítőleg is kiaknázná az emberiség, azonban a hatalmas potenciál folyamatos támogatást nyújthat a technológiafejlesztésnek is. A szélerőművek terjedésének következő nagy hulláma így a nyílt tengeri úszó szélerőmű farmokról szólhat, amelyek egyébként máris megjelentek a világ különböző pontjain. A technológia révén a sekélyebb partmenti vizeket követően a belső, mélytengeri területeket is meghódíthatják a szélerőművek, amelyeknek nincs szükségük szilárd talapzatra.
A jelentés zöld jelzést adhat az iparágnak a további fejlesztést, illetve annak irányát illetően
- véli Ken Caldeire, a tekintélyes Carnegie Intézet kutatója, a jelentés egyik szerzője.
A Washington Post által ismertetett számításaik során a tanulmány készítői arra az eredményre jutottak, hogy egy ugyanakkora alapterületen telepített szélfarm akár mintegy háromszor annyi energiát termelhet a szárazfölddel összehasonlítva. A szárazföldhöz képest az óceánok szélsebessége átlagosan 70 százalékkal magasabb, vagyis a szélerőművek telepítése sűrűbben is történhet. A konkrét kalkuláció azt vizsgálta, hogy egy 2 millió négyzetkilométeres területre telepített szélfarm mennyi energiát képes termelni az Egyesült Államok központi szárazföldi területein, illetve az Atlanti-óceán nyílt vízein.
Ahhoz azonban, hogy az emberiség teljes energiaigényét - hozzávetőleg 18 terawatt - ki lehessen elégíteni, egy ennél is nagyobb, körülbelül 3 millió négyzetkilométeres nyílt tengeri szélfarmot kellene telepíteni, ami meghaladja Grönland területét is. A szerzők azonban nem győzik aláhúzni, hogy mindössze teoretikus számításokról van szó, amelynek hatályát számos prakikus tényező korlátozza - például az ilyen nagyságrendű gazdaságos termelést lehetővé tévő technológia hiánya is.
Egy ilyen méretű mesterséges létesítménynek önmagában közvetlen hatása lenne a globális klímára. A tanulmány szerint azáltal, hogy a természetből hatalmas mennyiségű szélenergiát vonna ki, bizonyos sarkvidékeki területeken több mint 10 Celsius-fokos lehűlést idézne elő. Ez a hatás azonban már azáltal jelentősen csökkenthető lenne, ha a 3 millió négyzetkilométernyi szélfarmot nem egy tömbben, hanem a föld számos pontján szétszórva installálnák.
Mindemellett, már csak a diverzifikációs elvre tekintettel is, a tanulmány készítőinek következtetése az, hogy nem egyetlen forrásra, hanem sokkal inkább technológiák és energiaforrások mixére kellene támaszkodni az emberiség jövőbeli energiaellátásának megtervezésekor.
