A keresztény emberek egy része is óriási tévelygésben van, nem vitás, mivel a vallásosság mellől hiányzik a megtérés ajándéka. Kereszténység esetében meg kifejezetten ritka, hogy gyerekek meg tudnák érteni ezáltal valóban átérezni Jézus keresztáldozatának jelentőségét, hogy ez mit jelent az ő életükre nézve. Magukat kereszténynek valló felnőttek közül se mindenki érzi át ezt, nemhogy a gyerekek. Saját tapasztalat. Egyrészt saját élettapasztalat, másrészt nevelési tapasztalat.Aki valóban megtért, az Krisztus élő testéhez tartozik, és látod is az életén ezt, aki meg nem, az le van metszve a Szőlőtőről. És látod is az életén ezt. A gyümölcs megmutatja hogy mi is a helyzet. Nem véletlen szoktál jönni az álkeresztény dumáddal.

Mondjuk Ricsi (bocs Ricsi) valóban megtért embernek tűnik. Egyrészt szeret Isten jelenlétében lenni, keresi a társaságát, hirdette itt is az evangéliumot, tanubizonyságot tett hitéről, hogy ez számára mit jelent, hogyan éli meg kapcsolatát Istennel. De ő sem hibátlan, mivel ember. Keresztény ember, de ember. A különbség közte meg köztünk az, hogy tudja egyetlen út van, és az Jézus megváltásán keresztül vezet. Hogyha valóban megtért, akkor ujjászületett. És ez az életére/életmódjára is minden bizonnyal hatással volt. Áldás került az életére, és ennek látszódnia kell. Követ el bűnt gondolattal,szóval, cselekedettel és mulasztással azóta is? Minden bizonnyal. De ettől még nem álkeresztény, mivel egyetlen bűntelen volt a világon, isten aki emberré vált. Sőt nem is önfelmentés, hogyhát úgyis meg vagyok váltva, akkor most már bármennyit lehet bűnözni. Ellenkezőleg. Nem akarsz bűnözni mert Jézusra nézel. Ezt a mércét (bűntelenség) ember nem érheti el, ezt csak Jézus vére válthatja meg. Na most ő ezt tudja, hiszi, elfogadja. Akik nem hisznek, azok meg az önmegváltásban hisznek. A saját istenképben a maguk módján. Ahogy banyaiz mondaná: ami kényelmes azt megtartom, ami korlátoz azt kidobom. "Isten szeretete jöhet, ha kérek tőle valamit az jöhet, de hagyjuk már ezt a hablatyot Jézusról, a pokolról, meg az örök élet lehetőségéről, meg a büntiről az utolsó ítélet napján."

A kereszténység egyedülálló vallás abban az értelemben, hogyha megkérdezel bármely vallás követőjét beleértve az ateistákat is, akkor mindegyik azt mondja: ha betartom a törvényt, jót cselekszem, áldozatot mutatok be, akkor a nirvánába, mennyországba, paradicsomba jutok 40 szűz közé, az én érdemeimért leszek boldog stb.

Egyedül a megtért keresztény ember mondja azt: érdemtelen vagyok, egyedül Jézusra való tekintettel/ őt követve nyerhetem el az Életet, léphetek vissza Isten jelenlétébe.

Na most ez minőségi különbség ahhoz képest, hogy vallásosnak mondom magam aztán karácsonykor elmegyek az éjféli misére mert bár a szüleim, nagyszüleim minden héten/minden nap jártak, nekem viszont erre már nincs időm. Vagy minden vasárnap elmegyek éppen ugyanúgy - szokás hatalma - de nincs élő kapcsolat már Istennel.

Hát akkor idézném az alábbi cikk utolsó mondatát, amit maga a szerző írt, (nem olvastad el figyelmesen a cikket):

"It is, of course, impossible to conclude from any of this data that secularism, in and of itself, causes societal well-being, or that religiosity causes social ills. Peacefulness, prosperity and overall societal goodness are undoubtedly caused by multiple, complex factors — economic, geographic, cultural, political, historical and so forth. "

"Természetesen nem lehet ezen adatok bármelyikéből arra következtetni, hogy a szekularizmus önmagában társadalmi jóléthez vezet, vagy hogy a vallásosság társadalmi károkat okoz. A békésség, a jólét és az általános társadalmi jóság kétségtelenül többszörös, összetett tényezők - gazdasági, földrajzi, kulturális, politikai, történelmi stb. következménye."

És a legvallásosabb területek közül (Afrika, Ázsia országaiban) milyen arányban keresztény vagy egyéb vallású? Milyen arányban vannak a vallásos muszlim országok és a vallásos keresztény országok?

"legkevésbé a "fejlett nyugat""

És a fejlett nyugat milyen vallási hagyományokkal rendelkezik?

re: hamis öntudat

A vallásosak önértékelésével szemben a valóság az, hogy :

A szekuláris társadalmak

Békésebbek

Kevésbé eröszakosak

Boldogabbak

Egészségesebbek

Igazságosabbak ("egyenlöbbek")

http://www.psychologytoday.com/blog/the-secular-l...

http://amp.theguardian.com/commentisfree/2015/jan...

Még az egyes USA államok szintjén is igaz:

http://www.latimes.com/opinion/op-ed/la-oe-1101-zu...

korrupció és vallás:

A legvallásosabb területek, afrika és ázsia

A legkevésbé vallásosak a "fejlett nyugat" és a posztszoc országok.

http://en.m.wikipedia.org/wiki/Demographics_of_at...

A legkorruptabbak,

Afrika, ázsia és a posztszoc országok,

legkevésbé a "fejlett nyugat"

http://m.ranker.com/list/the-most-corrupt-countrie...

"a vallás úgy látszik öntudatot ad", igen, hamis öntudatot. Mert míg a vallásosak meggyözödése szerint az ö gyermekeik kedvesebbek, altruistábbak, a valóságban fordítva van.

ugyanakkor a vallásos ember nem feltétlenül hívő, szóval: a törvényt ismeri hellyel-közzel szerk: de szeretet nélkül/ szentlélek nélkül mivel nem megtért.

Érdekes összefüggések. a vallás úgy látszik öntudatot ad re:önzetlenség, és mivel vallási tanítások adnak egy képet arról, hogy mi a bűn, nyilván erősebben érvényesül mások tetteinek morális megítélése(különösen kereszténység, muszlimok esetében). (Megj.A muszlimok aránya a felmérésben dupla akkora, mint a keresztények aránya és majdnem ugyanakkora, mint az összes többi kategória) Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a vallástalanság terjedése pl. Magyarországon hogyan járul hozzá a politikusok "bűneinek" elnézéséhez. Amin pl. mindig kiakadtok hogy miért nem ítélik el emberek morálisan pl.a korrupciót Magyarországon, nos a vallástalanság terjedése lehet egy ilyen ok, főleg a 60 év alatti generációk körében. És mindez egyúttal válasz lehet arra is, hogy miért problematikusabbak a vallásos emberek a hatalom számára, mint a nem vallásosak.

a nem vallásosak empatikusabbak:

http://eletmod.transindex.ro/?cikk=25607

Materialista és transzcendens világkép megváltozása, materialista világkép térnyerése a transzendens rovására és akkor a következmény, ami zajlik a morális válság és családok szétesése. Mondhatjuk, hogy a materialista/tudományos világ nem váltja meg a világot.

Nagy koponyák szokták mondani, hogy materiálisan/tudományosan minél inkább megismerjük a teremtett világot, annál inkább rájönnek, mennyi mindent nem ismernek, mert az új terület megismerésével további ismeretlen területek nyílnak meg a tudomány számára, további magyarázatok szükségesek.

A tudomány eljutott odáig, hogy a világ ősrobbanás útján keletkezett. Mennyiben mond ez ellent annak, hogy Isten azt mondja:legyen és egyszercsak berobban a világ. Semennyire.

A tudomány tudomásom szerint nem tudja cáfolni sem bizonyítani Isten létezését - jelenleg. Szóval marad a hit. Van aki abban hisz hogy van, van aki abban hisz, hogy nincs.

Az eredendő bűn ugye az, hogy Isten állított valamit, (ha eszel ennek a fának gyümölcséről meghalsz) majd jött a Sátán és annak ellenkezőjét állította. Az ember akarata szabad és a két állítás közül az Istenét elvetette, a Sátánét pedig elfogadta. De az Isteni állítás volt az igaz.

Tegyük fel, hogy a Bibliát Isten tényleg azért adta az emberiségnek, hogy megismerjük őt, kövessük őt, iránymutatást adjon az emberiség megmeneküléséhez.

Akkor pedig minden "varázstalanítás" hazugság, tévelygés -és hát látszik is a gyümölcsökből, hogy valami nem stimmel.

Amit tényként el lehet mondani az a morális válság. Az, hogy a morális szempont eltűnt a világból gyakorlatilag.

Mi vezetett ide azon már sokat lehetne filozofálni. Nehéz egy dologra rámutatni, vagy egy ideológiára , hogy ez a bűnös. Most elkezdenénk a témában a nap 24 órájában olvasni és 50 év múlva se érnénk a végére. :) Csekély ebben a felkészültségem felállítsam a pontos diagnózist. :)

Viszont ami nagy valószínűséggel ebben a folyamatban fontos szerepet játszott a világ "varázstalanítása" Cseh Tamás után szabadon. :) Az a folyamat amikor a transzcendentális tudatból, a materiális világba . A kézzelfogható, empirikus tapasztalatok világába az emberi közösség "tudata" ment. Az a változás pl amikor az indián azt mondta ne fényképezz le mert ellopod a lelkem, odáig , hogy okostelefonokkal rohangál a mai kor indiánja és fényképez mindent mintha muszáj lenne. :)

Ez mondjuk a felvilágosodás korától ipari forradalomban felgyorsulva eljutva napjainkig.

Szóval azt akartam neked mondani, hogy ma egy magát vallásosnak valló ember modern világban kizárt , hogy úgy élje meg a vallásosságát mint mondjuk a XIV. sz Franciaországában pl. Egyszerűen azért mert a tudata már a sok "tudomány" hatására sokkal materiálisabb mint természetfeletti. Ez szerintem egy tény mint folyamat.

Ebből sok minden következik pl az is, hogy mondjuk egy Rétvári polgártársnak a gondolkodása függetlenül minek vallja magát már messze nem az mint a világ "varázstalanítása" előtt lett volna. Akár a házasság témáról is. Akár a morális kérdésekről, semmiről sem ugyanaz.

Ez nem olyan, hogy egy valakihez köthető vagy egy eszméhez mint okozója, hanem egy folyamat.

Ezekkel a válságtünetekkel , vagy tünetekkel amit mondtam neked pl. Ezt nem lehet ráfogni egy történelmi szereplőre, vagy egy szellemi mozgalomra, politikai mozgalomra , annyira összetett. Nem lehet azt mondani, hogy a liberálisok, vagy Marx elvtárs, vagy Lenin elvtárs tehet a világ ilyen formájú változásáról, és benne az emberi porszemek tudatának a változásáról. Beleértve Rétvárit is. Érdemein felül emlegetem ezt a jóembert. :) Nem akarom filozofikus magasságba emelni nehogy arra gondolj. . :) Nyilván nem az ő személyes emberi sorsa itt az érdekes csak jellemző valahol ezért hoztam példaként.

következmény, ahogy mondod. Amiben benne van Isten, mint abszolut viszonyítási pont tagadása, a házasság kereteinek, a keresztény egyházak értékrendjének tagadása, társadalmi szabályok és konvenciók tagadása / lebontása aminek egyik tünete a családok szétesése. Na és ki támadja /támadta ezeket az értékeket, pontosabban melyik az a szellemi irányzat, aminek mindig lázadnia kell a még meglévő korlátok ellen, az egyéni szabadságjogok kiterjesztésének érdekében, legitimálva önmaga létét? Konzervatív gondolkodók kezdetektől fogva leírták, hogy ez milyen társadalmi problémákhoz fog vezetni. A korlátok nélküliség valahogy nem tesz jót sem a társadalmi szinten, sem mikro szinten.

pedig ugye, ha komoly az elköteleződés, akkor nyilvánvaló hogy egy életen át együtt fogsz élni a házastársaddal, tehát aki belegondol ebbe, és komolyan veszi pont fordítva cselekszik (kellene hogy cselekedjen): tudja, hogy nem csak holnap, de 10-20-30 év múlva is házastársával él együtt - tehát a saját életed minősége szempontjából nem nyerő stratégia, ha a házastársadhoz hűtlen vagy. Most nem csak szexuális értelemben, hanem abban az értelemben is ahogy Te írtad (ellustul, ellaposodik a kapcsolat).

Fel van adva a lecke a plakáttörvény újabb módosítására.
A Fidesz köztársasági elnöke valószínűleg aláírná ezt is.
http://index.hu/belfold/2017/07/18/marhir_simicska...

"sokan mondják egy párkapcsolat lehet annyira jó mint egy jó házasság, nem a papírtól függ, akkor ha annyira jó, miért ne legyen belőle inkább egy jó házasság?"

Mindent amit egy házasság adhat megélni, de nem kell esküvő, nem kell papír stb.

Korszellem itt is, hogy az előnyöket élvezni belőle , de a nyűgösebb részét elhagyni. Pedig magának a "procedúrának" ahogy Prospero mondja komoly jelentősége lenne elvileg, valamikor még gyakorlatilag is volt.

Az a megfontolás is bőven benne van arra a rövid időre minek még papírt is gyártani róla. :) Lásd statisztikákat .

Amit mondasz Csusza , hogy megváltozik valaki. Persze, hogy megváltozik, az élet nem habostorta. :) Következményei társadalmilag, emberileg ennek a szabadságnak. Lehet, hogy ma van olyan ember aki többször elvált egyedül mint 200 éve az egész ország lakossága együttvéve produkált statisztikailag.

Felmerül a kérdés, hogy ezeknek a szerencsétlen más nemi identitásúaknak az egy büntetés lenne ha engedélyezik a számukra ezt, vagy egy áldás. :) Jogilag egy plusz lehetőség, de sajnos a folyamatok alapján nehéz lenne egyértelműen eldönteni .

Ilyen tünetek mellett pótcselekvésnek érzem ezt a melegházasság mint a világ megrontója történetet.

Itt is bizonyos kötelezettségek elhagyása mint "ballasztnak" általános érvényű jellemző. Modern embert minek terheljék papírmunkával, ha már ilyen "apróságot" akar mint családot alapítani még hozzon össze egy esküvőt is, vagy legalább menjen be az anyakönyvvezetőhöz. Felfedezhető ugyanez a folyamat .

Szerintem közelebb kerül a diagnózishoz egy önelemzéssel mintha pl a melegek jogaiból próbálja a házasság intézményének válságtüneteit levezetni . A világot tönkre akarják tenni valakik. Hát nézzen körül milyen világban él, és ő maga milyen .

Szóval én nem hiszek igazán ebben , hogy ez a meleg házasság téma ennyire kulcskérdés lenne az emberi párkapcsolatok témában. De furcsa egy dolog az biztos, ehhez a két menyasszony, vagy két vőlegény témához kell egyfajta nyitottságot magamra erőltetnem nekem is. :) Olyan vígjáték, vagy tragikomédia jellegű. De ha abba gondolok bele milyen lehet egy ilyen embernek az élete. Ez a sorsa , és ettől jobban érzi magát akkor felőlem. Áldásom rá, annyira nem botránkoztat meg ha ragaszkodik egy ilyen joghoz. De vegyes érzelmeket vált ki belőlem is, az tény minek is tagadnám.

Ott a különbség a véleményünkben, hogy szerinted ez egy cél, szerintem pedig egy következmény. Kinek a célja gonosz Sorosnak a házasság intézményét is tönkre akarja tenni, vagy a párkapcsolatokat? :) Vagy kicsoda akarja ezt? :)

Pl Rétvári és Rétváriné házassága így végződött az lényegében annak a következménye amiről beszéltem mint komoly "válságtünet" vagy a világ változásának a hétköznapi megjelenése a morál és a belső iránytű ügyben.

Persze, hogy ő hihet bármit bármiről így a házasságról is , csak gyakorlatilag ez a korszellem eleve arra ítélte ezt a két embert , hogy ez legyen a sorsuk. Bármennyire hittek bármiben. Vagy gondolták, hogy ők hisznek valamiben. Mert ennél a hitnél sokkal erősebb volt az, hogy mégsem olyan jó ez a házasság ezzel a másik emberrel hát szálljunk ki belőle. Megtehetjük, persze , csak el kell menni az ügyvédhez és vége. Essünk túl rajta minek erőltetni ami nem megy.

Ez volt a nagyobb erő a történetben.

Korunk jellemzője , hogy ezek után ez az ember aki bekerült a kor fogaskerekei közé , mint családügyi akárkicsoda elmélkedik a világról és osztja az észt a népnek a házasság szentségéről vagy nem tudom miről ő se tudja szerintem. :)

Érzed az abszurditását ennek valahol?

Ez kb olyan mintha Trump elnök arról tartana előadást milyen jó dolog a házastársi hűség , vagy az üzleti etika. :)

Meg is tartja ezt az előadást csont nélkül , erkölcsi aggályok nélkül. Ez a korunk etikai normája. Mint gyakorlat.

Akkor ilyen figurák megtalálják a melegeket, hogy miattuk szar a világ, és az ő jogaik egyenlőek a világvégével.

Mert ez egy jó politikai játék nekik.

Szóval valami félrecsúszott nem kicsit, és azt hiszem nem a melegek jogaiban kell a mumust keresnünk, ha valami kiüresedik, vagy még jobban kiüresedik. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a történet egy tollvonással meg lehetne oldani.

"sokan mondják egy párkapcsolat lehet annyira jó mint egy jó házasság, nem a papírtól függ, akkor ha annyira jó, miért ne legyen belőle inkább egy jó házasság?"

Sok kapcsolatot sajnos a házasságkötés tesz tönkre. Az emberek hajlamosak házasságban "kiengedni", úgy érzik, már biztonságban vannak, megvan a másik, már az övék, nem kell küzdeni, hogy megtartsák. Elkezdenek nem törődni a másikkal és magukkal sem, ellustulnak, elhagyják magukat, elhíznak, a kapcsolat ellaposodik, sokszor kiüresedik.

Persze ez nem törvényszerű, de nagyon gyakori.

nem is mondtam, hogy ők tehetnek, csak azt mondtam, hogy TOVÁBBi hozzájárulás/adalék a házasság intézményének kiüresítésének céljához.

Egy házasság felbomlásához két ember "hozzájárulása"kell gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Mondjuk nem tudom Rétvári esetében konkrétan mi volt az elválás oka - de nem is érdekel. A lényeg, hogy egyedül nem tudod fenntartani, ha a másik fél -bármi okból - nem akarja folytatni. Ettől még egyetérthetünk abban, hogy attól még hogy neki nem sikerült, gondolhatja helyes dolognak, követendőnek, példaértékűnek, stabilabb, támogatóbb intézménynek a házasságot, mint a más együttélési formákat. Ami mindenesetben igaz, "jó" házasság esetében. Felvetődik a kérdés, hogy "jó" más együttélési forma esetében ez miért nem igaz, miért nem lehet ugyanolyan támogató példaértékű , mint a házasság intézménye? Mert hiányzik belőle az egy életre szóló elköteleződés (ígérete) és az ebből fakadó bizalom- bizalom ami könnyebbé teszi a nehézségek leküzdését -együtt. És adódik a kérdés még: sokan mondják egy párkapcsolat lehet annyira jó mint egy jó házasság, nem a papírtól függ, akkor ha annyira jó, miért ne legyen belőle inkább egy jó házasság? ;-)!