Óriási hullámokat vetett a Shell szokatlan lépése
A Royal Dutch Shell szokatlan olajpiaci aktivitása okozhatta a Brent nyersolaj árfolyamának rendkívüli elmozdulásait 2016-ban. Az angol-holland óriás tavaly áprilisban legkevesebb 16 tankernyi nyersolajat vásárolt, ami az adott típusból akkor elérhető mennyiség közel 70 százalékát tette ki - derítette ki a Bloomberg. A fizikai olajkereskedés az árak emelkedésétől és esésétől függetlenül is képes pénzt termelni az iparági vállalatoknak, ugyanakkor a társaság stratégiáját jól ismerő források szerint lehetséges, hogy a Shell ezzel ázsiai ügyfeleinek és finomítóinak nyersolajjal való ellátását kívánta biztosítani.
Rendkívüli ármozgások
Rendkívüli mozgásokat lehetett megfigyelni az egyik, ha nem a legfontosabb nyersolaj fajta, a Brent árfolyamában 2016 tavaszán. Miközben a globális olajkereslet minden fundamentális jel szerint továbbra is gyengélkedett, az északi-tengeri Brent olajfajta árfolyama váratlanul megugrott. A fejlemény egyértelműen arra utalt, hogy a piac valamelyik nagy játékosa óriási mennyiséget vásárolt, ami az adott körülmények között nem kis megdöbbenést (és érzékeny veszteségeket) okozott a tréderek körében. Ráadásul nem ez volt az egyetlen bizarr ármozgás a Brent piacán 2016-ban, amelynek az ára alapvetően meghatározza gyakorlatilag minden kőolaj alapú termék árát, a műanyag kiskanalaktól a kerozinig.
A vásárló pedig minden ilyen alkalommal a Royal Dutch Shell volt - állítja most a Bloomberg iparági vezetőkre és saját adatgyűjtésére hivatkozva. A névtelenségüket kérő piaci szereplők szerint 2016-ban a társaság olyan mértékben dominálta a Brent kereskedelmét, hogy a globális kínálat és kereslet által sugallt iránnyal szemben is képes volt mozgatni a piacot. A társaságról kevésbé köztudott, de a Shell a kitermelés és finomítás területei mellett a világ legnagyobb olajkereskedője is egyben, az általa kezelt kontraktusok pedig messze meghaladják alaptevékenysége szükségleteit. A vállalat világszerte napi több mint 12 millió hordó fizikai nyersolajjal és finomított termékkel kereskedik - ami több mint 10 százaléka a világ olajfogyasztásának - , és ennek többszörösét realizálja származtatott ügyletek formájában.
A piaci szereplők hangsúlyozzák: a társaság nem tett semmi illegálisat, a hallgatólagos szabályokat azonban többek álláspontja szerint megszegte. A Shell szerint a vetélytársaknak nincs alapjuk arra, hogy piaci stratégiáját kifogásolják, hiszen világos szabályok tiltják az olyan fizikai árupiacok manipulációját mint a Brent, a társaság pedig mindennek megfelelt.
5 helyett 170 cent
Jóllehet a 2004-es napi közel 6 millió hordós globális kitermelés napjainkra 2,8 millió hordóra esett, a Brent továbbra is a világ legfontosabb ipari referencia terméke. A benchmark tulajdonképpen négyféle nyersolaj mixe - maga a Brent, a Forties, az Oseberg és az Ekofisk alkotja, ezek keződbetűiből ered a BFOE rövidítés. A négy közül a Forties a legjelentősebb, ennek kitermelt mennyisége a legnagyobb. A Bloomberg adatai alapján tavaly a Shell jelentős pozíciókat épített Forties nyersolajból, az elérhető mennyiségek jelentős részeit felhalmozva, saját termeléséből és külső forrásokra támaszkodva egyaránt. Az angol-holland óriás áprilisban volt a legaktívabb e téren, amikor is legkevesebb 16 tankernyi - mindegyikük hozzávetőleg 600 ezer hordós kapacitással - Forties nyersolajat biztosított saját maga számára, ami a teljes elérhető mennyiség közel 70 százalékát tette ki.
Mindez természetesen alapjaiban befolyásolta a BFOE kosár napi jegyzésárait és kontraktusait. Amint a Shell bevásárolt, a riválisok igyekeztek biztosítani saját pozícióikat. Így fordulhatott elő, hogy a vérszegény kereslet ellenére a Brent árfolyama úgy emelkedett 2016 áprilisában, mintha hiány lett volna a piacon. Az időszak során, mindössze négy hét alatt a leggyakrabban kereskedett júniusi és júliusi kontraktusok közötti különbség mínusz 70 cent és plusz 99 cent között szóródott. A mintegy 170 centes hordónkénti kilengés sokkolóan hatott egy olyan piacon, ahol a fluktuáció mértéke rendszerint 5 és 10 cent között alakul. Míg tehát a Brent piaca kínálati hiányt jelzett, addig egyéb nemzetközi benchmarkokat, így a WTI és a Dubai árfolyamát mindez érintetlenül hagyta, azok továbbra is piaci túltelítettséget jeleztek. Amint a júniusi kontraktus kifutott, a piac visszatért a rendes kerékvágásba. A vállalat 2016-ban az áprilisi mellett még legalább két alkalommal épített Forties-pozíciókat, amelyek azonban jóval kisebb piaci hatással jártak annál.
Egyfajta védelem
A fizikai olajkereskedés az olaj árának emelkedésétől és esésétől függetlenül képes pénzt termelni az iparági vállalatoknak. Az olyan óriások, mint a BP, a Total és a Shell számára a fizikai olajkeresedés így egyfajta védelmet biztosított az elmúlt két évben, amikor is a nyersolajárak az elmúlt 12 év legalacsonyabb szintjére süllyedtek. Ami a Shellt illeti, vélemények szerint a a cég korábban jóval visszafogottabb kereskedési stratégiát folytatott, amelyre nem volt jellemző hatalmas pozíciók kiépítése. A társaság stratégiáját jól ismerő források szerint lehetséges, hogy a vállalat ezzel csupán ázsiai ügyfeleinek és finomítóinak nyersolajjal való ellátását kívánta biztosítani. A Bloomberg adatai szerint 2016-ban a Shell több mint 35 millió hordó északi-tengeri olajat értékesített Ázsiában, a 2015-ös 6 millió hordót követően.
A történet ugyanakkor a Brent benchmarkkal kapcsolatos aggályokra is reflektál. Az északi-tengeri kitermelés folyamatos csökkenésének hatására az iparágban már felvetült az ötlet, hogy a négy jelenlegi nyersolaj összetevőt újabb komponenssel egészítsék ki, akár Afrikából is.
