Elhiszed azt, hogy a galambok nálunk jobb befektetők?

A pszichológusok évtizedek óta bizonygatják, hogy ha a patkányok vagy a galambok tudnák, mi az a részvénypiac, akkor az emberek többségénél jobb befektető válna belőlük. Ennek az az oka, hogy a rágcsálók és a madarak szemmel láthatóan mintázatazonosítási képességeik korlátain belül maradnak, egyfajta természetes alázatossággal közelítve a véletlenszerű eseményekhez.
Mi, emberek azonban egy teljesen külön történet vagyunk.

Az ezzel a kérdéssel foglalkozó tipikus kísérletekben a kutatók kétféle fénnyel, zölddel és pirossal villantanak a képernyőn. Ötből négyszer a zöld fény villan fel, az esetek 20 százalékban pedig a piros. Ám a pontos sorrend véletlenszerű marad. (Egy 20 felvillanásból álló sorozat például így nézhet ki: PZPZZZZZPZZZZPZZZZZZ. Egy másik pedig így: ZZZZPZZZZZZZPPZZZZZP.) Amikor azt kell megtippelni, hogy melyik fény fog következőnek felvillanni, a legjobb stratégia minden alkalommal egyszerűen a zöldre tenni, hiszen ekkor 80 százalék a találatunk esélye.

És a patkányok vagy a galambok általában pontosan ezt is teszik, ha morzsákat kapnak jutalmul a következő fény színének eltalálásáért. Az emberek azonban hajlamosak felsülni ezeknél a kísérleteknél.

Ahelyett, hogy állandóan a zöldet választanák, és 80 százalékos eséllyel bebiztosítanák az igazukat, jellemzően ötből négyszer zöldet választanak, és rövid idő alatt belemerülnek abba a játékba, hogy megpróbálják kitalálni, mikor fog legközelebb piros fény felvillanni. Ez a céltalan próbálkozás azt eredményezi, hogy átlagosan mindössze 68 százalékban találják el a következő fény színét. Ami ennél is különösebb, hogy az emberek még akkor is kitartanak ezen viselkedésük mellett, amikor a kutatók kifejezetten elmondják nekik - patkány vagy galamb esetében ez ugye képtelenség -, hogy a fények véletlenszerűen váltakoznak.

Más állatokkal ellentétben mi, emberek azt hisszük, elég okosak vagyunk a jövő előrejelzéséhez - még akkor is, amikor határozottan közlik velünk, hogy az előrejelezhetetlen. Mélyen gyökerező evolúciós paradoxon, hogy pontosan a nagyobb intelligenciánknak köszönhetően a patkányoknál és a galamboknál alacsonyabb pontszámot érünk el az ilyesfajta feladatokban. (Ez jusson eszünkbe, amikor legközelebb késztetést érzünk "tyúkeszűnek" nevezni valakit.)

A "gondolkodás" és "érzés" közötti konfliktus hasonlóan furcsa eredményekhez vezethet. A Massachusettsi Egyetem pszichológusai cukorkákkal töltöttek meg egy kisebb és egy nagyobb tálat. A kisebb tálba 10 darabot tettek, amelyek közül 9 mindig fehér, 1 pedig piros volt. A nagy tál 100 cukorkát tartalmazott, amelyek közül 91-95 darab volt fehér, a többi pedig piros. A kísérlet résztvevőinek egy dollárt ígértek, ha a két tál bármelyikéből piros cukorkát húztak ki. Először is azonban emlékeztették őket, hogy a kis tálban lévő cukorkák 10 százalékát teszik ki a pirosak, míg a nagy tálban legfeljebb 9 százalék az arányuk.

Melyik tálból húztak a résztvevők? Aki elemzően gondolkodik, az mindig a kisebb tálból húzna, hiszen az állandóan 10 százalékos nyerési esélyt kínál, míg a nagy tál esetében a színes cukorka kihúzásának esélye soha nem haladja meg a 9 százalékot. Ennek ellenére az emberek közel kétharmada azt a tálat preferálta, amelyről "tudták", hogy alacsonyabb nyerési eséllyel kecsegtet, mert úgy "érezték", hogy - a számszerűen, de nem arányaiban több piros golyó - több lehetőséget kínál a nyerésre.Elhiszed azt, hogy a galambok nálunk jobb befektetők?

A MÉM egy kulturális viselkedésminta ideája, amelyet Richard Dawkins vezetett be annak idején.

Az alapgondolat szerint a mém-ek ugyanúgy a saját túlélésükért küzdenek, mint a gének:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%B6nz%C5%91_g%...

https://hu.wikipedia.org/wiki/Memetika

Bármi lehet Mém, az esti imádság, a segítség a terhes anyáknak, a tanulás iránti vágy, vagy az, ha pacifista vagy.

"

A mémek trükkjei[szerkesztés]

Blackmore szerint a legnépszerűbb eszmék, sőt vallások nem az emberiség számára legtökéletesebbek, hanem valamilyen más szempontból, a mémek szempontjából kiemelkedők (2001). A legnépszerűbb eszmék olyan trükköket tudtak kifejleszteni, ami lehetővé tette számukra, hogy rengeteg agyban elterjedhessenek, jó tartósan, és állandóan le is másolja őket ez az agy.

A gének esetében az egyik legjelentősebb képesség a csoportokba rendeződés volt. Egyre nagyobb és egyre bonyolultabb biológiai szervezetek, „túlélőgépek” jöttek létre, melyek állandóan hatással voltak egymásra, így gének által hajtott ökoszisztémák jöttek létre. Blackmore ezt a csoportokba rendeződési adottságot figyelte meg a mémek esetében is. Blackmore mémplexeknek nevezi (a mém-komplexum szóösszetételből rövidítve) azokat a mém csoportokat, amelyek egymás segítésével – és más mémek, mém-halmazok háttérbeszorításával – hatékonyabban tudnak terjedni. A mémek csoportokba rendeződése csak egy példája annak, hogy a mémek is fejlődnek, létezik tehát egyfajta memetikai evolúció is.

Dawkins szerint azzal, hogy a mémeket replikátornak tekintjük, egy teljesen új szempontból tudjuk megvizsgálni az emberi gondolkodást és a kultúrát, mégpedig a mémek szempontjából (1986). Dawkins egyik - divatból vett - példája, a baseball sapka viselete előre vagy hátra fordított silddel megmutatja ezen mémek haszontalanságát – mármint az ember szempontjából, hiszen végül is teljesen mindegy hogy egy plázában merre fordítjuk a sapkát. De ha a replikátor szempontjából nézzük, akkor a két különböző viselet két replikátor harca. Amikor Dawkins feljegyezte ezt a példát, a baseball sapkákat rendre hátrafordítva viselték a fiatalok. Manapság pedig azt látjuk, hogy a baseball sapkát - divatból - többnyire újból silddel előre viselik."

Mondom már ránézek, h mi ez a mém, erre a Wikipédián ezt írják: "Bár a mémek létezését még nem bizonyították.."

Úgyhogy ezek szerint ebben is vagy hisz az ember, mint az ufokban, vagy nem.. :-)

Mindent nevezhetünk mémnek de igazából nagyobb dolgokat érdemes annak venni pl izmusok liberalizmus, hazaszeretet, vallások környezettudatosság stb.
A csoport az értéksemleges a csorda meg pejoratív. A csoportban inkább van valamilyen kohézió a csordában inkább csak esetlegesség és feltétlenül fizikailag is megjelenik (nem lehet csorda a neten). De ezek puha fogalmak szal nem lehet éles határt húzni, de matematikailag is kezelhetően más clustert jelentenek És persze az ember is azért érzi a határokat és a különbségeket. Az emberek többsége alapvetően nem szeret csordába kerülni, kerüli is az olyan rendezvényeket ahol ilyen előfordlhat (foci meccs ultrákkal, tüntetések /nem véletlen az általában alacsony szám/ stb.) És a lényeg h az egyes embernél felmegy-e a tudatos szintre a döntés vagy sem, én a tudatosról beszéltem. És az is igaz h sok csellel le lehet vinni a tudatos szint alá a döntést, de ez nem jelenti azt h a mémje ellen döntene

persze h találtak meg találtak hazudós embert is. De egyrészt akkor is megéri evolúciósan ilyenkor menekülni, mert sokkal súlyosabb következménye lehet annak ha nem hiszel és meghalsz mint ha hiszel és bukod a napi kaját. Az más kérdés h az ősemberek a fals riasztás után agyon verték vagy kirakták a csoportból az illetőt, gondolom a majmoknál is van bünti

én pusztán arra reagáltam, hogy szerinted az ember nem csordaszellemü, hanem mémek után megy. ehhez hoztam némi gondolkodnivalót.

Továbbra is zavaros, hogy nálad, mi a csorda és mi a csoport... Mert alap, hogy a csoport után megy, de nem csordaszellem?

De mindenképpen off :)

azóta találtak hazudós majmokat..akik kamu riasztást adtak.. amig a többiek elrongyoltak addig ő még belapátolta amit tudott.

te nem érted h én mit mondok ezek a kisérletek teljesen triviális dolgok és az evolúció simán magyarázza- Pl. az Asch-ben Teljesen alap h az embert a percepciójában befolyásolja a csoport vélemény ha nem így lenne már rég kihaltunk volna Ha az egyik majom pl. veszélyt jelez akkor a többi nem azt keresi h hol a faszba van az a párduc meg az párduc-e egyáltalán hanem elrohan mielőtt megenné Azaz elfogadja és nyilván az élet minden területén így van mert ez annyira alap viselkedésünk.. Ha egy csoportból 2-3 ember közös véleményre jut akkor azt alapból elfogadod (kivéve ha valamiért felbasz a dolog) mert egyszerűbb úgy az élet ez van a tőzsdén is. De már több milla év óta így üzemel az ember, és elég jó stratégia ha eljutottunk vele idáig. Ez olyan egyszerű mint egy pofon csak a buták gondolják ezt nagy revelációnak

Ne felejtsétek el, hogy mind a mémek, mind a vázolt kísérletek mind csak a valóság modelljei.

Modellekkel nem lehet tökéletesen leírni a valóságot, csak körülírni.

De mivel a valóság igen bonyolult, ezért más esély nincs, mint ilyen módon közelíteni az igazsághoz.

xx

Egyébként anno én indítottam ezt a topikot:-)

hogyne lenne, legfeljebb nem erted, nem azert soroltam fel par dolgot, hogy izombol elvesd, hanem hogy elgondolkozz rajtuk, de mindegy, ez mar megint csak oncelu offolas lesz megint

pl nehany kapcsolodas

"On the one side, memes spread for prescriptive-normative reasons, and on the other side, norms are themselves memes, aimed at spreading around in a given group or population, and at being adopted and shared by its members."

"Norms are not only prescriptions, but also permissions and prohibitions."

"Thus norms create real (mental) barriers to the diffusion of a given meme."

vagy egy masik tema,

"Particularly interesting in this perspective is the notion of 'authority' which is a specifically memetic notion."

vagy az identity temaja,

de en ezt a vonalat lezartam, csak gondolkodasra szantam, ha nem hat nem :)

Az Asch-nak a legcsekélyebb köze sincs a mémekhez, A MIlgram és a Zimbardo pedig egy szituációs játék ami van a valóságban is ha katona vagy akkor meg kell tenned a parancsot, főleg háború idején nincs mérlegelési lehetőség, különben lelőnek simán az oroszok fejlesztették ezt tökélyre, kb ezt neveztem esetlegességnek meg szükségszerűségnek

A spiral of science az kapcsolatos a mémekkel ha mém kaliberű dologhoz kapcsolódik és nem valami faszsághoz pl. ahhoz h milyen vonalat húzol, de ebben meg nincs semmi új ez hozza a mémváltást. Így terjedt a moszlim pl, a törökök vagy megöltek vagy eladtak ranszolgának vagy felvetted a moszlim hitet de hasonló volt a reconquista is ha keresztény vagy maradhatsz h nem akkor menj a picsába

gondolom ezt a topikgazda tudná pontositani.. a cim az gondolkodási struktúrák..ami egyfajta felépitmény..amibe beletartozhatat a tömegek gondolkodásmódja...a társadalomtudomány...és nem célzottan a logikai elméletek tárháza.. de persze ez egy vélemény.

A totyik eredeti témája valami olyasmi, mint amiről a játékelmélet és a fogoly-dilemma szól:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Fogolydilemma

https://en.wikipedia.org/wiki/Prisoner%27s_dilemma

(a jobb oldalon látható négyzetbe írt számok börtönbüntetéseket jelentenek évben kifejezve, azaz a --> kooperálni felirattal jelzett lehetőség a lehető legjobb kimenetel mindkét vádlott számára)

Ezek olyan témák, amelyek viszonylag jól körülírhatók, mert logikai alapon próbálják leirni a valóságot.

Amiről most beszélünk, azért vált nyúlós katyvazzá (bocsánat!), mert erklölcsi szempontokat is megpróbálunk beépíteni.

Innentől kezdve a döntéseink legalább két középpont körül forognak, a valóság még összetettebbé válik, megszületik az esszé, a vers és a regény:-)

+++

Egyébként érdemes lehet végiggondolni, hogy a valóságban - ha a kifizetési négyszöget pl. pártokra vagy társadalmi csoportokra értelmezzük, miért a --> versengés (megcsalás) és miért nem az --> együttműködés (kooperáció) dominál?

Én máshova súlyoznám a dolgot.

Vannak akik saját utat keresnek, individualisták..értékeket keresnek..és vannak akik belemennek az áramlásba.. nem egyet ismerek akik értelmesek..jól keresnek..de csupán sodródnak..vannak céljaik..de ezek a szokásos célok.. lakás.. évi 1 nyaralás.. új telefon évente.. és jól elvannak az áramlásban..rámennek az országos és nemzetközi trendekre.. ezen az áramláson belül vannak akik keresnek még plusz egy falkát..egy nyájat..ezek politikaiak.vagy..valamelyik izmushoz kötődnek.. vagy szellemi eszméhez.. esetleg trendi jelvényeket tűznek..ki..mentsük meg bálnákat migránsokat.. esetleg valamennyi pénzt is áldoznak..nagyon kis részük rászán pár napot..a valódi segitségre..de kellően dokumentálják..fotók..közösségi oldalak.. jófejkedésbe megy át..lájkgyüjtésbe.. és persze vannak akik attól akarnak egyediek lenni..kitünni a sorból ha szűkebb csoporthoz csapódnak.. zenei irányok..halálvárók.. és persze az ehhez tartozó jelmezek jelvények.

Mellesleg azt gondolom egyik tipus sem probléma..mindegyik emberre szükség van..lehet a boldogság alapja a kész világnézetek és irányzatok követése..

A lényeg mindenki végezze rendesen az elvállalt feladatát..azt várja el másoktól amit ő megtesz..,,és tartsa tiszteletben mások privát zónáját fájdalmát örömét..ez az alap.

Szinesen szép a világ..akkor van gond amikor valami eszme bohóca különbnek gondolja magát másoktól.. és úgy is viselkedik..ekkor egy stockos helyre tudja tenni az eszet.

nem vilagos, hogy miben kulonbozik nalad a csoport mem, es a csordaszellem...

de ez majdnem mindegy, hogy hogyan irhatoak felul, akar a legerosebb csoportmemek is (na meg objektiv tapasztalatok is), arra ajanlom figyelmedbe:

Asch kiserlet (konformitas)

Milgram kiserlet (autoritas)

Zimbardo bortonkiserlete (szituacios magatartas)

Noelle-Neumann spiral of silence (kisebbsegi velemeny elhallgatasa)

ez utobbi szorosan kapcsolodik egyebkent a tomegtajekoztatas, informacioszabadsag stb kerdeskorhoz

Az előzőekben mondottak értelmében talán érdemes ezt elolvasni:

"

Maga biztos nagyon magabiztos

Jön a náthaszezon, sokan fogunk kikötni háziorvosunknál az elkövetkező hónapokban. Képzeljük el az alábbi helyzetet: a megszokott doktor nénink/bácsink épp' szabadságon van, a helyettesítő orvossal pedig most találkozunk először. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az orvos viselkedése és megjelenése nagyban befolyásolná véleményünket a helyettesítő orvosról. 100-ból 99-en jobban hinnénk egy fehér köpenyes, magabiztos, a javasolt kezelést hezitálás nélkül előíró doki diagnózisának, mint egy határozott választ nem adó, bizonytalanságában a jegyzeteiben turkáló embernek. Nemde? A kérdés csak az, hogy jól tesszük-e, hogy valakit az általa sugallt magabiztosság alapján ítélünk meg?

A Budapest Alapkezelő portfóliómenedzserének írását közöljük.

A fenti dilemmán a Portfolio-n évek óta futó portfólió ajánló sorozat kapcsán időről-időre rágódom, mert a mi szakterületünkön is érvényes ellentmondásra világít rá. Egyrészt portfólió menedzserként jogos elvárás felénk, hogy segítsük a megtakarítókat döntéseik meghozatalában - ahogyan a betegek a doktortól várják a választ, a megtakarítók tőlünk. Másrészt, ahogy az orvosok, mi is tudjuk: sok helyzetben nincs egyértelmű diagnózis. A tőkepiacokon nincsenek bizonyosságok. Valószínűségek vannak, különféle eshetőségek, és számos általunk nem kontrollált tényező által befolyásolt komplexitás. Hogyan ítélnek meg minket mindezek függvényében? Illetve akkor mi is a teendő? Két kérdés, amire nem ártana, ha tudnánk a választ.

Jó hír, hogy az elsőre tudjuk is. A "láthatatlan gorillás" kísérlettel a pszichológiai szakirodalmba nevüket beíró Chabris-Simons szerzőpáros idézi könyvükben azt a kutatást, mely pontosan a bevezető bekezdésben elképzelt helyzetet tesztelte. A kísérlet résztvevői egy olyan beteg-orvos párbeszéd többféle verzióját néztek meg, ahol a beteg egy antibiotikumos kezeléssel kapcsolatban kéri orvosa véleményét. Az orvos a beteg kórtörténetének áttekintése és fizikai vizsgálata után felírja végül az antibiotikumot, de különféle módokon. Az alapesetben mindenféle kommentár nélkül, anélkül, hogy bármiféle bizonytalanságot sugallna akár a diagnózissal, akár a szükséges gyógyszerezéssel kapcsolatban. Egyes esetekben úgy, hogy bár jelzi az antibiotikum szükségességével kapcsolatos kételyeit és bizonytalanságait, mégis felírja a receptet minden további hezitálás nélkül ("Végül is egy pici nem árthat!"). Egyes esetekben pedig csak azt követően, hogy előtte hosszasan tanulmányozza könyveit és jegyzeteit, többször is hangsúlyozva, hogy nem biztos a helyes válaszban.

Melyik orvossal voltak a legelégedettebbek a kísérletben résztvevők? Hát persze, hogy azzal, aki mindenféle bizonytalanság nélkül, kapásból döntött. Legelégedetlenebbek pedig a bizonytalansága beismerését követően a szakmai jegyzeteihez fordult orvossal. Náluk még azok az orvosok is nagyobb elégedettséget váltottak ki a kísérlet képzelt betegeiből, akik bizonytalanságuk beismerését követően egy kézlegyintéssel mentek tovább ("Végül is egy pici nem árthat!").

Mindezek fényében mit mondjak, ha arról kérdeznek, hogy hány százalékot eshet a piac, ha Trump nyeri az amerikai elnökválasztást? Vagy mit mondjak, ha azt kérdezik tőlem, hogy érdemes-e most részvényeket venni? Mondjam azt mindenféle szemrebbenés nélkül, hogy persze, tök jó ötlet. Vagy mutassak némi bizonytalanságot, de azért mégis csak javasoljam a vásárlást ("Végül is egy pici nem árthat!"), vagy pedig mondjam el őszinte véleményem: a piaci folyamatok alakulása ezer dolog függvénye, rövidtávon azok előrejelzése gyakorlatilag lehetetlen, így egyértelmű választ nem tudok adni. Amit pedig mondani tudok, az rengetek kockázatot és bizonytalanságot tartalmaz.

Mivel sokan a magabiztosságot a hozzáértés jeleként értelmezik (összekeverik a konfidenciát a kompetenciával), szinte biztos lehetek abban, hogy a legnagyobb elégedettséget az első verzióval váltanám ki, a legtöbb elégedetlenkedő hang pedig az utolsó variáció esetén hallatszódna.

1 jó és 1 rossz példa

A jó: családi ismerősünk, egy orvosprofesszor egy baráti beszélgetésben 60 évnyi pályafutását így summázta: "Nem tudunk mi semmit sem!". A számomra példaértékű mondat nem a tudatlanságról, hanem pont a tudás korlátosságáról szólt. Hatalmas ismeret, tapasztalat - és bátorság - kell annak fel- és beismeréséhez, hogy legyen is bármilyen kiterjedt tudásunk, mindez eltörpül az ismeretlenhez képest. A doktor urat azóta nem csak kiváló orvosnak, hanem (szakmai) példaképnek is tartom.
A rossz: két hete dolgoztam első munkahelyemen a 2000-es évek közepén, amikor az egyik bróker és az ügyfele között az alábbi beszélgetést hallottam:
Ügyfél: Mit szólna egy jó kis EUR/HUF ügylethez?
Bróker: Látok benne én is fantáziát. A jegybank folytathatja kamatvágásait és a költségvetés hiánya is elég kedvezőtlenül alakul - a forint így gyengülhet.
Ügyfél: De én pont nem eladni akarom a forintot, hanem venni, mert szerintem éppen hogy erősödni fog az euróval szemben.
Bróker: Ja... Ja... Értem. (Pici szünet). Az sem rossz ötlet!
Teljes bizonytalanság versus totális magabiztosság - mégsem kell azon gondolkoznom, hogy a doktor úr vagy a bróker szakvéleményére hallgassak.

És ezzel el is érkeztünk a második kérdéshez: mi is akkor a teendő? Az orvosok hippokratészi esküjéhez ("mindent elhárítok, ami ártana nekik") hasonlóan kövessek szigorú elveket és csak az igazat mondjam? Vagy mondjam azt, amit a "beteg" hallani szeretne? És persze miközben ezt mondom, bújjak egy jól szabott öltönybe, ami az orvosok fehér köpenyéhez hasonlóan növeli a szavahihetőségem? "Végül is egy pici...".

Nos, ahogy az elmúlt évek nemzetközi botrányait és a hazai gyakorlatot is nézi az ember, sokan döntenek az első (szerintem sokkal könnyebb út) mellett: magabiztosan állítanak olyanokat, amiben senki nem lehet biztos - komoly károkat okozva ezzel. A károk pedig sok esetben különösen nagyok, mert a pénzügyek területén nem működik a placebo-hatás. Míg egy orvos vagy egy gyógyszer valódi hatóanyag nélkül is gyógyíthat ("Egyen C vitamint, az valóban nem árthat!"), addig egy konkrét befektetési tanács (venni kell vagy eladni) sosem semleges. Nem a C vitaminhoz hasonlít, hanem egy olyan gyógyszer felírásához, amiről nem tudjuk pontosan, hogy milyen hatásokkal is jár. Nem véletlen a tőkepiaci mondás: csak olyat javasolj másnak, amit szüleidnek is javasolnál. Befektetési tanácsot ugyanúgy, mint gyógyszert: a bizonytalanságra és kockázatokra mindig felhívva a figyelmet.

Nem akarom tovább csűrni-csavarni a dolgot, mert Oscar Wilde úgy is sokkal jobban összefoglalta nálam a dilemmát:

Az erkölcsösség olyan, mint a művészet - valahol húzunk egy vonalat.

Ha nem is abból a szempontból, ahogy azt sokan hangoztatni szeretik, de pont ezért szerintem a befektetési tanácsadás is művészet. Itt is meg kell húznunk valahol azt a bizonyos vonalat. A sugallt magabiztosság és az bizonytalanság minél nyíltabb kommunikálása között - lehetőleg közvetlenül az utóbbi közelében.

Pintér András, a Budapest Alapkezelő portfóliómenedzsere."

Abban egyetértek veled, hogy az abszolút igazság az egy elég ködös fogalom lehet sok területen . Ezért jó a matek pl mert az tiszta dolog.

De azért azt már nehéz elfogadnom valakinek a mémje lehetővé teszi, hogy az abszolút igazság vezető út az első lépéstől logikai bukfencektől hemzsegjen. :)

Megyünk az abszolút igazság felé olyan propagandával aminek az első mondatában háromszor tökön lőjük és szembe köpjük magunkat? Hát köszönöm szépen de inkább ne.

Vagy az abszolút igazság felé ennyire sok út vezet mint Róma felé? Ilyen bukkanókkal van tarkítva amondó vagy?

Nem lehet, hogy az egyik emberekre jellemző mém a hülyeség? :) Pontosabban ha génjei alapján esetleg képes lenne gondolkodásra az a mémje , hogy ne gyakorolja ezt a műfajt?

Nézzünk egy vallási példát. Galilei azt mondja a föld kering a nap körül, és azért lesújt rá az egyház, az akkori kor minden népi támogatásával együtt.

Akármekkora mém is a vallás adott időben ha az adott ember gondolkodó ember alapvető jellemvonása megismerés vágya, a kételkedés.

Attól, hogy hisz egy Teremtőben vagy Istenben elfogadhatja azt, hogy a földi helytartói esendő emberek akik akármekkora hülyeségre képesek lehetnek még arra is, ha tudomány ellentmond valamilyen dogmájuknak akkor fejüket a homokba dugják. Vagy a hírvivőt támadják.

Mi akadályozta ebben az akkori egyszeri embert ezen elgondolkodjon, a gondolkodás képességének/ismereteknek a hiánya .

Ha meg is lett volna genetikailag a szürkeállománya , egyszerűen az ismereteknek a hiánya megakadályozta, hogy ő egy ilyen kérdésről gondolkodni tudjon érdemben. Mert lövése nem volt se a csillagászatról se semmiről ami ahhoz kellett volna véleményt alkosson az ügyben.

Ugyanez felállás a mai korban is. Függetlenül attól, hogy ez a gondolkodás jó vagy rossz eredményre vezet.

Lehet, hogy valakinek a mémje egy konzervatív, keresztény vonal , de attól még elég vakhitűnek kell lennie és mellette elég egyszerűnek ne érzékelje a logikai bukfenceket . Azt, hogy gyakorlatilag akikben ő hisz azok nem is ezeket az értékeket testesítik meg, visszautalva ezzel erre a Tőzsdenyúl féle cikkre.

Valakit ilyen olyan mémje megakadályoz abban felismerje a logikai bukfenceket egy összetett mondatban? :) Akkor vagy genetikailag van gond, vagy a mémje elég érdekes. :)

Mert azért már nem Galilei korában vagyunk ha gondolkodni akarna ne legyen hozzá ismeretanyag.

ne kavarjuk a dolgokat, tudatos döntésekről és cselekvésekről beszélünk és nem arról h a tudatalatti (ösztönök) alapján is összeállhatnak kiválthatók viselkedési minták akár a saját mémek ellenében is (pl. nemi vágy stb.). És persze h van mémváltás az emberben és persze h a mémek vetekednek egymással és bekebelezik vagy lerabolják az alanyokat, ez a lényegük.A váltáskor vagy a váltás ellen játszik a kognitív disszonancia csökkentése is.De mémváltáskor már nem megy szembe a mémjével. És nincs olyan h egyéni mém, illetve lehet de rendkívül gyenge szinte nem áll ellen semmilyen erősebb konkurens mémnek A mémeknél is van erő sorrend minél többen tartoznak egy mémhez annál erősebb és persze minél befolyásosabb (akár fizikailag) annál erősebb függetlenül az igazságtartalmuktól mert az igazság mint olyan eleve se megismerhető legfeljebb részigazságok belőle. És minden csorda mém mentén áll össze kivéve a biológia csordát amik természeti v valamilyen katasztrófák v esetlegesség szükségszerűség után állnak össze.

persze, nincsenek kizarolagos dolgok, mindig van parhuzamossag mindenben

de a csorda felul tudja irni az egyeni memeket

a kulturalis mem is egyebkent csorda