Az amerikai intézményes sajtó, mint például a New York Times és a Wall Street Journal meglepetését fejezte ki, amiért Oroszország támogatja a szíriai tűzszünetet, hogy Putyin csökkenti a támadást az Iszlám Állam ellen, és részlegesen kivonja az orosz erőket.
Az amerikai sajtó intézményei a saját propagandájuk foglyai, és most meglepettek azon tény miatt, hogy a propagandisztikus előrejelzéseik kudarcot vallottak.
Miután megfosztották az Iszlám Államot a támadó képességétől és felszabadították Szíriát a Washington által támogatott terroristák uralmától, Putyin most diplomáciára váltott. Ha a béke meghiúsul Szíriában, a kudarc nem róható fel Oroszországnak.
Nagy kockázat Putyin számára megbízni a neokonzervatívok által fertőzött amerikai kormányban, de ha a Daesh (Iszlám Állam/ISIS) kiújítja a konfliktust Washington támogatásával, akkor a Putyin által megtartott légi és haditengerészeti bázisok Szíriában lehetővé teszik Oroszország számára, hogy folytassa a katonai műveleteket.
Körültekintő megfigyelők, mint Michel Chossudovsky professzor a Global Research-től, Stephen Cohen és a The Saker megjegyezték, hogy az orosz kivonás valójában időkérés azon idő alatt, amíg Putyin diplomáciája átveszi az orosz katonai képesség helyét.
A Daesh leverésével kisebb a veszélye, hogy Washington egy békés tűzszünet segítségével feltámaszthatja az Iszlám Állam katonai képességeit. Ezért a kockázat, amit Putyin vállal azzal, hogy bízik Washingtonban kifizetődő, ha az eredmény az, hogy erősíti az orosz diplomáciát, és Washington fenyegetésre, kényszerre és erőszakra hagyatkozása fölé emelheti.
Putyin célja valójában az, hogy az európaiak végre rádöbbenjenek, hogy Washington hűbéreseiként szolgálva az európai kormányok az erőszakot támogatják a békével szemben, és magukat is eláraszthatják a neokonzervatívok egy halálos konfliktusba keveredve Oroszországgal, ami Európa pusztulását jelentené.
Putyin azt is demonstrálta, hogy ellentétben Washingtonnal, képes döntő katonai eredményeket elérni igen rövid idő alatt orosz áldozatok nélkül, és visszavonulni anélkül, hogy egy állandó megszálló erővé válna. Ez a nagyon meggyőző teljesítmény az oka annak, hogy a világ most újragondolja, hogy vajon melyik ország a valódi szuperhatalom.
Az amerikai hanyatlás megjelenését megerősíti a tehetséges vezetők távolmaradása a republikánus és demokrata párti elnökjelöltségtől. Amerika már nem képes előteremteni egy sikeres politikai vezetést, mivel az egymást követő elnökök fokozatosan egyre rosszabbak. A világ többi része pedig zavarban van, hogy egy olyan ország, amely képtelen kiállítani egy megfeleleő elnökjelöltet, hogyan lehet szuperhatalom.
Paul Craig Roberts
