5 gondolat a közgazdaságtan Obi-Wan Kenobijától:
1, A pénz havi 75 ezer dollár felett nem boldogít
2, A magasak és a nagyszülők nélkül élő unokák örülhetnek
3, Az, hogy a gazdag országok segélyt küldenek a szegényebbeknek, többet árt, mint használ
4, A Világbank rossz irányba teper, a szegénység nem csak matek
5, Ha nagy az egyenlőtlenség, a gazdagok megszívathatják a szegényeket
Így van, mindig önmagunk kell legyünk.
A cikkben meg az van, ha úgy érzed,hogy ez veszélybe kerül, menekülj el onnan. Inkább, minthogy kibújjál a bőrödből.
Végülis kevesen vannak, akik bármiféle helyzetben emberek bírnak maradni.
sztem akkor soha nem tanulnál..a meleg akol vágya.
mellesleg a zsidók ilyenek..ha beszélget kettő..akkor a többiek odagyűlnek.. többször megfigyeltem reptereken..
azt sem értem miért ne lehetnél önmagad valaki társaságában... annak kell lenned.. bármilyen helyzetben.
A jó és rossz helyzetekben is lehetsz önmagad.. mert az ember egy paletta..egy tól-ig határ között az mind te vagy.. a konfortzóna és az önmagad határai az nem azonosak.. vészhelyzetekben találja meg az ember önmaga határait.
" Ha valakinek a társaságában úgy érzed, közelebb kerülsz önmagadhoz, akkor érdemes azzal az emberrel (könyvvel) együtt lenned.
Akinek a társaságában nem lehetsz önmagad, attól menekülj. "
Közhely, de jó.
jól indult, majd a felénél jött a felismerés, hogy egy könyv felvezetője
http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150918-feldmar-andras-alom-pszichologia-botranyhos.html
jók ezek.. de a hétköznapokhoz nem sok közük van..mármint a döntésekhez szerintem ezt nem sokan használják..nekem kellett 5perc mire meglett..
huszonéves koromban jobban mentek ezek..
a döntési modelleket ismeritek? abban is van jópár..
fekete hattyú modell, hosszú farok modell.. monte carlo modell, fogoly dilemma.. stb stb..
A való életben én azt gondolom a logika az empátia és a pszichológia (és al- vagy alantas változata a marketing) együttese adják az eredményeket.. azok sikeresek akik együttesen ösztönből alkalmazzák..és még kontrollálni is tudják a verbális és nem verbális kommunikációjukat.. azért ilyenek nem sokan vannak a világban.. nem tudhatjuk a másik oldal mit tud.. edzőm azt mondta soha nem tudhatjuk ki van a zakóban..
A kor előrehaladtával vagy a koraöregek..azok rutinból oldanak meg dolgokat..és ez adja a határaikat.. esetleg még tanulnak..de már nem használják a döntéseikhez..ha eredményes a rutin akkor jó..(bár nem élvezetes) de bármilyen változás vagy válság sebezhetővé teszi őket.
A magam részéről nyílt tárgyaló vagyok.. nem alakoskodom..saját magamat adom.. nem akarom kicsontozni az ügyfelem..ha eladok valamit akkor azt értékarányosan teszem.. így ezt órákig tudom csinálni..mert konfortzónámon belül vagyok.
de persze van amikor tudok hátteret ismerem vagy van infóm a partnerről.. ilyenkor természetesen megy a játszma.. amúgy gyorsan túl lehet terhelni a partnert..egy idő után kizökken lefárad és magát adja..kilátszik a valós szándék..
Ha látom nagyon bekészül és gyorsan le akarja tudni akkor hosszabb lazító bevezetést tartok..2-3 dologról beszélek vele párhuzamosan.. váltogatom a beszédem sebességét..esetleg változtatom artikulációmat..vissza-visszatérek dolgokhoz..látom merre akarja vinni a beszélgetést de elkanyarodom.. visszaugrom előző témára...esetleg nagy lendülettel az ő általa kijelölt irányba megyek..már számokról beszélek..közel a megállapodás de gyorsan vissza az alapokhoz..esetleg látom a csapdát amit állított..és szépen gyalogolok a közepébe..közben figyelem a mozdulatait..esetleg egy kis fárasztás után megkérdezem ok mit szeretne elérni..mi az az eredmény ami kell neki.. 20perc után már kijön a való.. vagy hagyom beszélni..látom nagyon készült és koncentrál.. akkor mondom pl szép órája, tolla van (pl kamu rolex... ) esetleg beleszólok akkor amikor épp a legfontosabbat mondja..belekérdezek..és amikor válaszolna 2x egyszerre beszélek vele..de ezer tréfa trükk..
Ezek jó játékok..de részben feleslegesek.. mert ha közös az érdek akkor úgy is megegyezünk.. ha nem akarom kicsontozni vagy átverni a másikat akkor is felesleges..
Azt gondolom az élet akkor sikeres ha nem megadott betanult sémákat használunk saját magunk fedezzük fel a világot.. a sémákat azért kell ismerni egyrészt mert hátha valamelyik illeszkedik a gondolkodásmúdunkhoz..vagy tudjuk de nem fogalmaztuk meg ennyire egységesen.. egy sejtés szintjén használtuk.. másrészt azért ha valaki a meglévő sémák valamelyikével akar nálunk eredményt elérni..akkor láthatjuk a végső célját.
Akkor lehetünk sikeresek ha nincs olyan amit muszáj elfogadnunk.. ha szabadon dönthetünk.. ha egy-egy döntés nem kötelezően hatrozza meg az életünket.
Sosehalunkmeg de egyszer igen nagyon nagyon soká de akkóse mi!
Igaza van Mérőnek.
Az origos fejpántos feladvány meg elég egyszerü.
Ezt viszont még nem volt időm megnézni közelebbről:
http://www.origo.hu/tudomany/20150911-einstein-fejtoro-lewis-carrol-ket-szazalek.html
http://hvg.hu/kultura/20150917_A_Hitlerbajszos_cimlap_miatt_otthagyja_a
de teszem hozzá igazi bölcsész..semmi haszna :)
ő még liberális.. nem újlibibsibalos.. tudja nem lehet kettős mérce.. ha elvárom meghallgassanak nekem is meg kell másokat hallgatnom..
Talán Magyarország topikba is beleférne, de inkább ide való. :)
Hátborzongató ahogy a cikk és a videó összehangzik.
Óriási!
...Kondor Péterrel most kezdünk bele egy témába, ahol bár az alapok régebbiek és nem is hozzánk tartoznak, de talán sikerül alkalmazni őket egy új területen. Van egy megdöbbentő kísérlet, ahol a tudós pénzt szerez a résztvevőktől. Ez úgy zajlik, hogy kitesz a kutató egy befőttesüvegnyi aprópénzt a néhány tucat résztvevő elé, és egy árverés keretében eladja nekik, azé lesz a pénz, aki a legtöbbet ígéri érte. Az eredmény az, hogy a nyertes szinte mindig többet fizet, mint amennyi pénz van az üvegben.
Miért?
Mert úgy licitálunk, hogy megpróbáljuk megbecsülni, hogy mennyi pénz van az üvegben. Amit a legtöbben nem vesznek figyelembe, hogy ha te becsülted a legtöbbre a pénzt a több tucat résztvevő közül, akkor valószínűleg túlbecsülted. Tehát ha sikerült megszerezned, akkor valószínűleg rosszul számoltál, ezt hívják a „győztes átkának”. Ez egy ismert tény volt, de ennek a pszichológiáját lehet használni a pénzügyi piacokon is. Vannak ugyanis úgynevezett strukturált termékek, amik a részvényeknél, kötvényeknél, befektetési alapoknál bonyolultabb pénzügyi befektetések, kisbefektetők számára. Ezek körmönfont módon függnek valamilyen más árfolyamtól. Például van olyan termék, ami akkor kifizetődő, ha egy részvényárfolyam nem változik túl gyorsan. Ha viszont gyorsan változik, akkor nagyon nem éri meg. Ha ilyeneket vesz egy kisbefektető, akkor lényegében árfolyammozgásokra fogad, csak rossz áron, mert ezek a termékek elég drágák. Úgy látjuk, hogy ennek semmi értelme egy kisbefektető részéről.
Akkor miért csináljuk?
Nem kizárt, hogy a kisbefektetők a befőttesüveges kísérlethez hasonlóan nem veszik figyelembe, hogy mi a többiek információja. Hiszen lényegében amikor ilyet vesznek, profik állnak az eladói oldalon, és egy profi csapat ellen fogadnak árfolyammozgásokra. Ez nem túl jó ötlet, nagyjából olyan, mintha a tanszékről összehívnám néhány barátomat, és kihívnánk a magyar vízilabda-válogatottat egy tétmeccsre. Hiába tűnhet jónak valami, ha a másik oldalon a profik azért teszik eléjük, azaz fogadnak velük adott lehetőségben, mert ők úgy gondolják, hogy nem egészen úgy fognak alakulni a dolgok. Ebből sok minden következik, például, hogy bizonyos keretek közt minél többet olvas utána egy alapvetően amatőr kisbefektető, annál rosszabbul jár. Mert hiába olvas sokat, egy profi csapatnál valószínűleg kevesebbet fog tudni, és amit olvas, annak egy része félrevezető lesz számára. Azért, mert a profiknál átlagosan sokkal rosszabb minőségű információhoz jut, és nem fogja megérteni a mélyben rejlő folyamatokat. De a szerzett információ azért egyfajta magabiztosságot ad neki, és bátrabban veszi a számára rossz termékeket.
A lakossági devizaspekuláció is lehet hasonló? Ott is javarészt profikkal állnak szemben, de nehezen lenne egyre népszerűbb, ha tudnák, hogy leginkább Klicskót hívják ki bokszolni.
Igen, itt nem kizárólag profikkal állnak szemben, de ugyanaz a jelenség, amikor azt hiszik, hogy ők is tájékozottak, és a sokkal nagyobb tőkeerejű, képzettebb és régebb óta üzletelő szereplőkről hajlamosabbak elfeledkezni. Átlagban vesztenek, és ráadásul elég sokáig tart az ilyen szereplőknek a felismerés, hogy nem kéne ezeken a piacokon lenniük.
Mekkora kárt okozhatnak azok a termékek, ahol az ügyfél nem érti egész pontosan, hogy milyen terméket vesz?
Ezt a társadalmi szintű kárt megpróbáltuk számszerűsíteni. A hitelkártyapiacokkal kezdtük, ahol sok fogyasztó nem érti, hogy rengeteg kamatot, késedelmi díjat vagy más büntetést fog fizetni, és emiatt alulbecsüli a termék költségét. Ha elég intenzív verseny van, akkor az ár, amit látnak és figyelembe vesznek a fogyasztók – leginkább az éves díj –, alacsony lesz, és így túl sok embernek lesz túl sok hitelkártyája.
Egyszerűen fogalmazva, ha a fogyasztók azt hiszik, hogy lényegében ingyen jutnak hozzá valamihez, amiről tudjuk, hogy vannak magas költségei, akkor túl sokan fognak vásárolni. A kárt bizonyos feltevések mellett lehet számszerűsíteni, amire nekünk az jött ki, hogy akár a teljes hitelkártyapiac forgalmának fele is lehet a kár. Ez más közgazdasági károkkal összehasonlítva is óriási szám, egyetlen piacon nagyjából annyi háztartásonként, mint amennyit a brit versenyhivatal becsült arra, hogy az összes tevékenységük az összes piacon mennyi hasznot hoz a háztartásoknak. Ebből úgy tűnik nekünk, hogy relatív szinten több energiát kéne fordítani a félrevezető termékekre, mint mondjuk a monopóliumokra.
http://index.hu/gazdasag/2015/03/25/koszegi_botond_interju_kozgazdasagtan_dij/
Szerintem ez inkább kiegésziti az eddigieket!
Ezek a gondolatok jól kapcsolódnak a ma oly divatos 'viselkedési közgazdaságtanhoz', melynek ez az úr a legfőbb képviselője:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Daniel_Kahneman
Könyve, mely Nobel-dijas kutatásai eredményét összegzi "Lassú és gyors gondolkodás' cimmel kapható a magyar könyvesboltokban is vagy rendelhető az Amazonon keresztül.
A cikkben emlitett több példa is kisértetiesen egyezik a könyvben emlitettekkel.
A dolog lényege, hogy gazdasági döntéseink nem objektivek, rengetek torzulást szenvednek el nem tudatos - az ember pszicológiájára visszavezethető - okok miatt.
Ez egyébként a tőzsdén is igaz!
