Miközben a Quaestor-ügy egyre inkább egy szappanopera jellemzőit veszi fel, a piacokon is érdekes események zajlanak. A Q-botrányban van minden, ami egy rendes sorozathoz kell: váratlan fordulatok, meglepő események, új, rosszarcú szereplők, átverés, kicsi fekete humor (egy csipetnyi szex hiányzik már csak belőle, hogy kerek legyen).
Csak nehogy úgy járjunk, mint a Dallas egyik évadával, amikor kiderült, hogy az egész csak álom volt, meg sem történt. Sokat nem is akarok lovagolni ezen, de mindenképp érdekes, hogy az állam – amelynek védenie kellene lakosságát – aktív szerepet játszik a bedöntésben, így elvonva a készpénzt, azaz a későbbi fedezetet, amiből a lakosság ki lehetne fizetve. Szintén érdekes, hogy a Felügyelet úgy érzi, hogy neki semmi felelőssége nincs, és széles jogköre és sok alkalmazottja ellenére csak széttárja a kezét, hogy nem vette észre az eseményeket – de a könyvvizsgálótól elvárná, hogy sokkal kevesebb erőforrással (és egy-két emberrel) vegye észre, amit ő nem. A „reorganizációs szakértőkről” és büntetett előéletű új, majd gyorsan leváltott vezetőről már szót sem ejtek, mert ez már a „Sopranos” sorozatba illik, nem a „Szomszédok” vonulatát követi. Szintén fura, hogy az fog a végén jól járni, aki nem valódi kötvényt kapott, aki meg valódit, az bukik? Arról nem is beszélek, hogy ezt az egészet persze az értékpapírcégekkel akarják kifizettetni, amelyekre ez nagyobb teher, mint a bankokra a teljes elszámoltatási folyamat. Azt sem értem, hogy lehet 150 milliárd forintnyi „fiktív kötvényből” származó valós pénzt utaztatgatni a cégbirodalmon meg a bankokon keresztül úgy, hogy senkinek ne tűnjön ez fel? Azért itt az éves magyar GDP 0,5%-ról beszélünk, nem arról, hogy Kőműves Józsi számla nélkül rakott fel egy falat, és a kapott 800 000 forintból vett egy használt Opelt, amiért szintén nem kért számlát. Szóval az egész tiszta nonszensz, érthetetlen, és szürreális.
