Na, szerintem azért egy pár szóra még elidőzhetünk a témánál! ;-) Ha már én vagyok a képzelt menyasszony... :-)
Nem kell szégyellni, amit érzel, én megértem a szívből jövő "coming out"-okat. (Hogy gyomorral nem bírom, az más tészta.)
És bár nálam erősen zárt ajtókat döngetnél, azért nagyon értékeljük a nyílt "metroszexuális" érzelmeid kitárását ország-világ elé. (hoppá, a kutya életbe, milyen polkorrekt gyerek vagyok, ahogy fogalmazok, ugye figyeled?!)
Szóval semmi gond, fátylat rá, és légy nyugodt, hogy soha többé nem fogom ezt a kitárulkozásodat felemlegetni! Á, soha!
De azért mérget ne vegyél rá... ;-)
Ui: Hát én már senkinek sem kellek??? Ursinak alacsony vagyok, Nyeretlennek meg túl jobbos, meg még az is baj, hogy nem vagyok nő, most teljesen reményvesztettnek érzem magam...