HVG Hetilap
Féktelen habzás
2014. március 5.
Vitéz F. Ibolya, Csabai Károly
Még a 15 százalékot sem éri el a Takarékbank és az újdonsült vevője mögött lévő FHB együttes piaci részesedése, így felesleges hűhónak tűnik, hogy a kormány meg sem adta az esélyt a Gazdasági Versenyhivatalnak a fúzió vizsgálatára.
Twitter
A sietségen kívül nem sok értelme volt annak, hogy a kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és az állami többségű pénzintézet privatizációjára egyedüliként jelentkezett, legnagyobbrészt az FHB érdekeltségébe tartozó Magyar Takarék Befektetési és Vagyongazdálkodási Zrt. fúzióját. A rendelet a kiemelést megalapozó „közérdeket” a munkahelyek megőrzésével, a takarékszövetkezetek integrációjának gyorsításával, a szerződések fennmaradásának elősegítésével és a pénzügyi ellátás biztonságának fokozásával indokolja – jóllehet mindezeket nem veszélyezteti semmi. A nemzetstratégiai fúziókhoz viszont nem kell a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélye, így a piaci hatásokat elemző, időigényes vizsgálat sem. Ekképpen pedig nem kerülhet veszélybe a privatizációs akció lebonyolítására szabott határidő. Korábban a felek azt közölték, hogy március 20-áig – azaz még a választások előtt – nyélbe ütik az üzletet.
A Takarékbank két állami tulajdonosa – a Magyar Fejlesztési Bank (35,54 százalék) és a Magyar Posta (19,31 százalék) – február 7-én közölte, hogy „a takarékszövetkezetek meghatározó többségével bíró jelentkező” egyedüliként tett vételi ajánlatot együttesen mintegy tízmilliárd forintot érő pakettjükre. A leírás kísértetiesen illett a Magyar Takarékra, amelyet tavaly május végén, pont a takarékszövetkezetek állami akolba terelését szentesítő integrációs törvény megalkotása előtt alapított – Alpendorf Management Szolgáltató Zrt. néven – ötmillió forinttal Mihálovits Tamás. A céget arra a budapesti címre jegyezték be, ahol a takarékszövetkezeti perekben az államot képviselő Kende Tamás ügyvéd irodája is működik, s ugyanitt vehette át a takarékbanki pályázati dokumentációt a három érdeklődő cég, amelyek közül azonban csak a Magyar Takarék tett ajánlatot. (Arra, hogy ki volt a másik két érdeklődő, és végül miért nem tettek ajánlatot, a mai napig nem derült fény.)
Az Alpendorf januárban átkeresztelte magát Magyar Takarékra, résztulajdonosként beszállt Vida József, a Szentgál és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke, a Takarékbank igazgatósági tagja, a felügyelőbizottságba pedig bekerült Köbli Gyula, az FHB vezérigazgatója. A társaság január 30-án – a pályázat zárása előtt egy héttel – tartott közgyűlésén 20-20 százalékos tulajdonrészhez jutott a Vojnits Tamás egykori FHB-alkalmazott, most Takarékbank-elnök és takarékszövetkezeti integrációs kormánybiztos vezette, 2013 márciusában 100 millió forinttal gründolt – majd alaptőkéjét júliusban 400 millióra emelő – EHPSZ Első Hazai Pénzügyi Szolgáltatásfejlesztési Kft., valamint az FHB Életjáradék Zrt. Ezután emelték fel a Magyar Takarék tőkéjét 1 milliárd forintra, amiből az FHB 25 százalékot jegyzett.
Nagy valószínűséggel nem gördített volna akadályt a GVH az elé, hogy az MFB és a Posta együttesen 54,85 százalékos Takarékbank-részesedését a Magyar Takarék vegye meg. Hiszen a Takarékbank a hozzá tartozó 122 takarékszövetkezet mintegy 1500 fiókjával, összességében 2100 milliárd forintos mérlegfőösszegével és a mintegy 1000 milliárdos mérlegfőösszegű FHB-csoport nem válik a magyarországi bankszektor domináns szereplőjévé: eszközeik és forrásaik alapján számított piaci részesedésük együttesen 15 százalék alatt maradna.
Azért sem tűnik indokoltnak a túlbiztosítás, mert a GVH eddig sem állt ellen az állami indíttatású fúzióknak. Például szó nélkül hagyta a gáztárolók állami megszerzését: azt is, hogy az állami tulajdonú MVM megvette a német E.On leányvállalatait, és azt is, hogy az ugyancsak állami MFB beszállt a Mol gáztárolójába. Utóbbinál azt magyarázgatta, hogy a kormány bankja tulajdonképpen az államtól független szereplő, mert maga dönt az üzleti tervéről.
A Takarékbanknál még ilyen csavarra sem lett volna szükség, de a kistelepülések lakóinak ellátása érdekében elkelt volna a lokális piacok vizsgálata. Az olyan településeken, ahol pénzügyi szolgáltatás csak takarékszövetkezeti fióknál és az FHB-termékeket kínáló Postán érhető el, a monopolhelyzet kialakulását megakadályozandó a fiók eladását vagy az FHB–Posta-szerződés módosítását írhatta volna elő a GVH.
Nem először szólt bele a Takarékbankot, illetve a takarékszövetkezeteket érintő ügyletbe az állam. Az első menetben, az MFB és a Posta tulajdonszerzésekor, illetve a szövetkezetek integrációba kényszerítésekor egyenesen törvény mondta ki, hogy a GVH nem vétózhatja meg a lépéssorozatot. Most pedig a kabinet a Takarékbank esetében alkalmazta először a „nemzetstratégiai” minősítést, élve a versenytörvény tavaly őszi módosításakor kapott jogosítványával (HVG, 2013. november 16.). Akkoriban mindenki arra számított, hogy Koszorús László fideszes képviselő találmánya nemzetstratégiai monopóliumok létrehozását szolgálja majd, mindenekelőtt az energetikában, esetleg a takarékszövetkezeti okkupációt hivatott megkönnyíteni.
Ehhez képest némi meglepetést okozott, hogy elsőként nem államosítási, hanem éppen ellenkezőleg, privatizációs akciónál vetették be a fegyvert. A parlamenti vitában azért felmerült a gyanú, hogy az instrumentum alkalomadtán megkönnyítheti az államosított vagyondarabok magánkézbe adását is, bár az LMP-s Vágó Gábor képviselő nem a milliárdos nagyvállalkozó, FHB-tulajdonos Spéder Zoltánnal példálózott, hanem a Fidesz hátországához tartozó főoligarchákra utalt, „Nyerges-vontatót” és „Simicska-talicskát” említve.
VITÉZ F. IBOLYA, CSABAI KÁROLY