HVG Hetilap
Keserédes pirula
2013. szeptember 25.
Csabai Károly
Gálánsnak tűnik az Egis többségét birtokló francia Servier felvásárlási ajánlata, ám a kisbefektetők attól tartanak, hogy papírjaikért esetleg jóval többet is kaphatnának.
Twitter
Most állnak rendelkezésre az Egis Gyógyszergyár Nyrt. részvényei 49,09 százalékának felvásárlásához szükséges pénzügyi források – indokolta a HVG kérdésére kedd reggeli ajánlatuk időzítését Pascal Touchon, az Egisben 50,91 százalékos tulajdonos francia Servier-csoport üzletfejlesztési igazgatója. Újságírók előtt éppen azt bizonygatta, semmilyen előnyt nem jelentett nekik, hogy az Egist a tőzsdén jegyzik, soha nem volt szükségük a tőkepiacon keresztüli forrásbevonásra. Ez az érvelés azért is hihető, mert a Servier-csoport leányvállalatai közül kizárólag a magyar érdekeltség részvényei forognak a börzén, az összes többi az anyacég kizárólagos tulajdonában áll. Mégis közel 18 évet vártak a franciák arra, hogy a Budapesti Értéktőzsdére 1994 júliusában bevezetett Egis 51 százalékának 1995. decemberi megszerzését követően ajánlatot tegyenek a kisebbségi tulajdonosoknak, megpróbálva kivonni a részvényeket az értékpapír-forgatagból. Ehhez még a szakhatóság engedélyére van szükségük, melynek megadásáról meglehet, már a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét október 1-jén bekebelező Magyar Nemzeti Bank dönthet.
Biztosra akarnak menni a franciák azzal, hogy az előző napi záróárnál 33 százalékkal többet, 28 ezer forintot ígértek kedden az Egis-részvények darabjáért. Ekkora felár akkor lehet logikus, ha az ajánlattevő olyan információ birtokában van, aminek alapján arra számít, hogy meglódul a papírok árfolyama, ezért később csak jóval drágábban tudná kivásárolni a többi tulajdonost. Márpedig az idei őszbe fordulva egyre több elemzés jelent meg arról, mennyire jók az Egis üzleti kilátásai. A gyár még az idén nyélbe üthet egy ígéretesnek tűnő oroszországi ügyletet; a dél-koreai Celltrionnal való együttműködés gyümölcseként megjelenhet a bioszimiláris – a már engedélyezett biológiai gyógyszerekéhez hasonló hatóanyagú – medicinák piacán; 2015–2016-os üzleti évében jelentős, az éves nyeresége felét elérő egyszeri bevételhez juthat, ha a londoni központú AstraZeneca elbukja az ellene (Magyarországon már forgalomban lévő koleszterincsökkentő gyógyszerének amerikai megjelenése miatt) indított pert; 54 milliárd forintos készpénzállománya pedig hitelfelvétel nélkül teszi lehetővé terjeszkedését.
Természetesen nincs garancia arra, hogy e kecsegtető lehetőségek kivétel nélkül – vagy akár egy is közülük – valóra válnak. Mindenesetre árulkodó jel lehetett, amikor a Servier hosszú évek után pont az idén szakított azzal a hagyománnyal, hogy egy Egis-részvényre mindig a névérték 12 százalékának megfelelő osztalékot fizetett, függetlenül attól, mekkora eredménnyel zárta üzleti évét a cég; ezúttal megduplázta a nyereségrészesedés mértékét. Mivel ebből a Servier-re alig 1 milliárd forintnyi osztalék jutott, miközben a 49 százalékos pakett felvásárlása közel 108 milliárd forintjába kerülne, a kétszer akkora osztalékráta talán annak ágyazott meg, hogy a kisbefektetők barátságosan álljanak hozzá a nagytulajdonos mostani, meglehetősen gáláns ajánlatához.
Ám a 33 százalékos felár ellenére sem biztos az akció sikere. Hiszen a 34 százaléknyi külföldi, valamint 15 százaléknyi magán- és intézményi befektető közül sokan – főként az egyenként 5 százaléknál kisebb, de együttesen fajsúlyos pakettet birtokló befektetési alapok – úgy okoskodhatnak: ha a Servier-nek ilyen sokat ér az Egis-részvény, akkor érdemes kivárniuk, hátha a nem is olyan távoli jövőben 28 ezer forintnál többet is kaphatnak gyógyszerpapírjaikért. Döntésüket nem befolyásolhatja az Egis igazgatóságának október 1-jére beütemezett állásfoglalása, hiszen a 11 tagú vezető testület – hat francia tagja miatt – biztosan az ajánlat elfogadására buzdítja majd a kisebbségi tulajdonosokat.
Ahhoz, hogy a Servier kivezethesse az Egis-részvényeket a tőzsdéről, első körben az szükségeltetik, hogy a felvásárlás révén 90 százalékos részesedéshez jusson. Ez esetben a tőkepiaci törvény értelmében a nyilvános vételi ajánlat lezárását követő három hónapon belül, az úgynevezett kiszorítási eljárás keretében szerezhetné meg azon kisbefektetők papírjait, akik nem fogadták el a vételi ajánlatát. Ezekért a törvény szerint a vételi ajánlatban meghatározott vételár és az egy részvényre eső saját tőke közül a magasabbat kellene fizetnie – valószínűleg a 28 ezer forintot, mivel az utóbbi június végén 25 ezer volt.
Amennyiben a Servier-nek nem jönne össze a 90 százalék, akkor még mindig kérhetné az Egis-részvények tőzsdei kivezetését, ehhez azonban meg kellene szereznie az e célból összetrombitált közgyűlésen megjelent részvényesek 75 százalékának a beleegyezését. Ha ez nem sikerülne, akkor az Egis továbbra is a tőzsdén maradna.
Mintha azonban a befektetők már felkészültek volna az Egis távozására. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Servier felvásárlási ajánlatát követően a BÉT-en szereplő másik gyógyszercég, a Richter Gedeon Nyrt. részvényei több mint 5 százalékkal drágultak, igaz, a nap végére valamelyest olcsóbbodtak. Ezt az első ránézésre meglepő reakciót elemzők azzal magyarázzák, hogy ha az Egis-papírok eltűnnének, akkor a magyarországi tőzsdei gyógyszerportfóliót kizárólag a Richter-részvények testesítenék meg. Márpedig az egyes ágazatok papírjait szigorúan a szabályzatukban lefektetett súlyok alapján vásárló befektetési alapok a Servier-hez hasonló nagytulajdonossal nem rendelkező, így minden bizonnyal még sokáig a BÉT-en maradó magyar ágazati képviselőre összpontosíthatják tőkeerejüket.
CSABAI KÁROLY