Egy nagyon értelmes hozzászólás a portfolio.hu-ról
"Elolvastam Horváth András 20 oldalas szösszenetét, meg a későbbi nyilatkozatait. Semmi újdonság nincs benne. Az EU-ban 20 éve nagy számban előforduló körhinta csalás export változatát írja le a 20 oldalban, illetve a az import változatát a későbbi nyilatkozatokban. Az export változat visszaigénylésre, az import változat adó eltitkolásra megy ki. Nálunk az EU csatlakozás, azaz 2004 óta csinálják a körhintát. Előtte inkább sima számlagyárat és fiktív termékes láncszámlázást működtettek a fehérgallérosok.
Horváth a becsléseit az egyes ágazatokban és/vagy egyes országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalom megugrására alapozza. Valószínűleg jelentős részben igaza is van. Csakhogy a bíróságok nem fogadnak el statisztikai bizonyítékot. Nagy különbség van a között, hogy a külker forgalom változásából biztosak vagyunk abban, hogy ipari méretben megy ÁFA csalás és a között, hogy ezt konkrét láncolatokra rá lehet verni, úgy hogy bíróság előtt is megáll.
Függetlenül attól, hogy mennyire működik jól a NAV, a csalók behozhatatlan előnyben vannak. Egy fiktív céget alapítani és elkezdeni számlát gyártani egy hét alatt is lehet. Ahhoz hogy ez bármilyen szuper számítástechnikai szűrőn fennakadjon, néhány bevallási periódusnak el kell telnie. Ez a csalók behozhatatlan időelőnyének technikai minimuma. Ha a NAV rosszul derít fel, akkor a csalók egy céghálót pár évig tudnak használni. Ha a NAV nagyon jól derít fel, akkor pár hónapig, vagy pár negyedévig. A NAV felderítési hatékonyságának esetleges javulása simán ellensúlyozható a cégháló létrehozási ütem növelésével.
Ezért szerintem zsákutca azzal ostorozni a NAV-ot hogy miért nem deríti fel sűrűbben az ÁFA csalásokat. Horváth András ezt teszi. Ahelyett, hogy azokat a megoldásokat népszerűsítené, amelyek eleve kizárják a körhinta csalást.
Ráadásul hiába verik rá egyes cégekre a csalást. A csalás lényegi eleme a hiányzó kereskedő, vagy a fizetésképtelen cég, illetve a számlagyár, amely a ténylegese bűntettet elköveti és amely minden esetben feláldozható, kifejezetten erre a célra hozták létre. Ettől az adóhiány behajtani reménytelen. Horváth András nagy ötlete, hogy a haszonélvező cégekre verjék rá a balhét, amelyek jellemzően kiemelt adózók. Ezzel az a baj, hogy nagyon nehéz jogszerű indokot találni egy vállalkozás elmarasztalására pusztán azon az alapon, hogy a kereskedelmi láncban néhány céggel előtte volt egy adóminimalizáló hiányzó kereskedő vagy fizetésképtelennek szánt cég. Ha az áru nem fiktív, akkor a haszonélvező a számlagyárral nem hozható kapcsolatba. Mindössze annyit lehet megállapítani, hogy a haszonélvező cég olcsón jutott áruhoz mert menet közben valaki megoldotta okosban és megtakarította az ÁFÁ-t. Az ellen igencsak erős közfelháborodás kerekedne ha a NAV pusztán azon az alapon, hogy megítélése szerint egy kereskedő túl olcsón szerzett be egy árut adócsalónak minősíthetné a kereskedőt. Van az Európai Bíróságnak egy ítélete is, ami a NAV ilyen irányú próbálkozásait csírájában elfolytja.
Két valódi megoldás létezik a problémára. Az egyik hogy az EU-n belül legmagasabb, 27 %-os ÁFA kulcsot - ami ezért csábítja a bűnözőket - egyes olyan termékeknél, melyek súlyát a fogyasztói kosárban növelni szeretné az állam 10 % alá kell vinni. Ez azért megoldás, mert a valós áruval elkövetett körhinta csalás önköltsége nagyjából 10 % körül mozog. Józan ésszel ezt csak az elsősorban, vagy kizárólag hazai előállítású termékeknél érdemes megtenni. Ráadásul tényleg csak néhány termékkörben, különben az állam lemondana az ÁFA bevételek legnagyobb részéről, ami nagyobb veszteség az állam számára, mint maguk a csalások.
A másik megoldás a fordított ÁFA.
Mindkét megoldással egyre szélesebb körben próbálkozik a Kormány, de mindkét megoldás EU-s ellenállásba ütközik. Az EU meghatározza a kulcsok számát és a minimális kulcsot. Ráadásul az e kereteken belüli, egyes termékekre vonatkozó kulcscsökkentéseket sem nézik jó szemmel. A fordított ÁFÁ-t pedig szektor függetlenül ellenzik (bár nem tiltják).
Lehet vizsgálni a NAV ellenőrzési hatékonyságát, de ez egyrészt nem hoz végleges és kielégítő megoldást, másrészt ez aztán végképp szakmai kérdés. Sem a parlamentbe, sem az ügyészségre, sem a bíróságok elé nem való. Értelmetlen parlamenti vizsgálóbizottságot felállítani, mert valószínűleg egyetlen képviselő sincs, aki kellően ért az ÁFA ellenőrzés módszertanához. Ugyanígy értelmetlen nagy általánosságban feljelentést tenni az ügyészségen, mert a probléma nem az, hogy egy két NAV-os összejátszik egy két adócsalóval és ha ezt felderítik akkor meg is van oldva a probléma. Az ügyészség és a bíróság sem ért az adóellenőrzéshez. Ők a büntetőjoghoz értenek. Ha már vizsgáltatni akarják a NAV működését, akkor a legesélyesebben a KEHI-ben, vagy ha az valakinek nem elég független akkor az ÁSZ-nál lehet erre szakembereket találni. Nekik legalább a számviteli összefüggéseket és az adójog alapjait nem kell nulláról elmagyarázni.
Ami ezzel az üggyel kapcsolatban most folyik az részben politikai szarkavarrás, részben pedig pótcselekvések sora. Amatőrök okoskodnak bele szakmai kérdésbe.
Ha egy ellenőrző szervezettel szemben a bűnözők behozhatatlan előnyben vannak akkor nem azon kell sopánkodni, hogy mennyire hatékony az ellenőrzés, hanem jogszabállyal be kell zárni a kiskaput. A körhinta csalás lehetőségét az EU-s ÁFA elszámolási szabályok teremtik meg. Ezeket nem tudjuk átírni. Viszont fordított ÁFÁ-val lehet olyan helyzetet teremteni, mintha ÁFA szempontjából nem lennénk az EU tagja. Nyilván ez az EU-nak nem tetszik. Mégis egyre több EU-s tagország nyúl ehhez a megoldáshoz.
Fundamax"