Öö, lehet, hogy neked van igazad, de én úgy értettem, amit írtak, hogy a Plotinus nyereségének 20%-ra jogosultak, amelyet az elsőbbségi részvényeik arányában osztanak fel egymás között.
Komolyan kérdezem: Arról van adatod, hogy milyen fizetéseket vesznek fel?
"Az igazgatótanács és az audit bizottság tagjai munkájukért javadalmazásban nem részesülnek. "
Osztalékelsőbbségi részvény összesen 200 darab van. 200x2500=500 000 HUF.
Tehát ha hozna a Plotinus pl. 30%-ot 2013-ban, akkor kb 150 000 HUF 20%-át szétosztanák. Egészségükre :-)
Ehhez még azért kéne 100x-ni a részvényárban, h legyen valami, ezen a címen.
"Az igazgatótanács elnöke és alelnöke osztalékelsőbbségi részvényeken keresztül jogosult az adózott eredmény 20%-ára."
Azért ez nem hangzik olyan rosszul. Ahogy egyébként ebből nem derül ki, hogy egyébként mekkora jövedelmet kapnak fizetés címén. Pont erre gondoltam, hogy ezekből az adatokból semmi sem derül ki a tényleges jövedelmekről.
A Plotinusnál viszont "aszkéták" dolgoznak :-) Szóval ez nem a "bérlet" a tuti jövedelemre.
Hmm. Valóban logikus. Olyan mint ha jogot vennék (részvényeken keresztül) egy jó jövedelemre?
Igen, de éppen ezt mondom: Nem szükségszerű még az sem, hogy egy non-profit nyrt-ben vagy zrt-ben ne lenne üzlet, ha mondjuk jól fizető IT tagságok járnak bizonyos mennyiségű részvény birtoklásával. Azaz még az is lehet, hogy osztalék soha nincs mégis megéri a részvények birtoklása, mert egyéb formában komoly haszon származik a cégből.
Ez ügyben pedig elég azt megnézni, hogy még a TV részvény kategóriában is megéri NAGY pakkal részvénytulajdonosnak lenni akkor is, ha egyebekben a részvény nem hoz semmit osztalék formájában. Különösen akkor ha a nagy pakk a kibocsájtó birtokában van...
Marhaság. csak a profit számít, semmi más. egy normális cégben minimális az amit munkajövedelemként és költségként vesz ki valaki. persze itt nem a sarki zőccségesről beszélek
"Én ezen mindig jól felhúzom magam és a mai napig nem értem, hogy miért gondolják azt az emberek, hogy egy non-profit cégben nincs üzlet. "
Meg is adtad a választ:
"Vagyis a profit szó igazából akkor és csak akkor érdekes, amikor KÜLSŐ és KIS befektető(k) van(nak), aki(k) CSAK EBBŐL részesedhet a cégből."
Lagwagoner@Plotinus:
"Csak Ursi kérdezte, hogy kinek jó úgy általában. Nyilvánvaló persze, hogy a cégtulajok se non-profit céget akarnak. Azonban, ha a saját unokák tőkejövedelme is fontos nekik, akkor lehet, hogy kéne már egy vagyonkezelő céget normálisan, tisztességesen üzemeltetni Magyarországon, úgy, hogy a külső befektetők is elégedettek legyenek (és azok unokái). Aztán lehet, hogy ez is kapufa lesz. Már semmin se csodálkozom..."
Ebből ezt emelném ki:
"Nyilvánvaló persze, hogy a cégtulajok se non-profit céget akarnak."
Én ezen mindig jól felhúzom magam és a mai napig nem értem, hogy miért gondolják azt az emberek, hogy egy non-profit cégben nincs üzlet. A profit annyit tesz, hogy valaki a költséeken ÉS havi JÖVEDELMEKEN felül még többletet tud készíteni. Node mi történik akkor, ha nincs meg ez a többlet? Akkor is meg lehet belőle élni, akár nagyon jól is.
Vagyis a profit szó igazából akkor és csak akkor érdekes, amikor KÜLSŐ és KIS befektető(k) van(nak), aki(k) CSAK EBBŐL részesedhet a cégből. Mert ugyebár, már egy 10% feletti csomaggal is járnak, járhatnak extra juttatások, akár IT tagság(!) is, vagy éppen prémium auto és egyebek, amelyek természetesen nemhogy nem a profit részét képezik, hanem valójában egyenesen csökkentik is azt. Ha pedig ezekre megy el a pénz és ezért nincs profit, abból nem az következik, hogy ne lenne értelme ennek a befektetésnek, hanem az, hogy nem a profitot, hanem az összes jövedelmet kell nézni.
Tehát minden olyan cég esetében, amelyben nincs külső befektető, abban az esetben ha az non-profit működik, akkor az már jó a tulajdonosnak, mert az azt jelenti, hogy abból pénzt vehet ki. Ha pedig mondjuk valaki 100%-ban tulajdonol egy ilyen céget, de nem dolgozik benne aktívan, viszont van belőle jövedelme mondjuk a befektetett tőkére vetített százalékos arányban, akkor onnantól a profit már nem is annyira érdekes.
És itt jön ki az, amit már sokszor említettem: Ha a tiéd a cég, akkor tulajdonképpen a jövedelmezőség eléggé értelmezhetetlen a profit vonaláról nézve, egyszerűen azért, mert ha az működőképes, akkor az mindenképpen értéket képvisel és ha csak 1-2-5% hozamot tudsz is belőle kivenni, akkor az is tiszta pénz, ami raádásul folyamatosan felélhető, mivel a cég képes azt megtermelni.
És pont ugyanez a probléma a komolytalan méretű tőzsdei cégekkel, az ilyen pár milliós-pár milliárdos összértékű bohóckodásokkal, az, hogy valójában az ilyenek működési költsége összevethető a bevont tőkével, azaz gyakorlatilag egyszerű tippekkel és trükkökkel ízlés szerint lehet teljesen törvényesen akár nagy profitot, akár nulla profitot kimutatni, ami felosztható a részvényesek között. Egy százmilliárd, vagy még nagyobb vég esetében ez már másképpen működik, mivel abban az esetben bár lehet trükközni, de az ilyen tételek, mint az IT létszáma, vagy azok juttatása, az tulajdonképpen az intézmény működési költségeit nem érinti.
Egy 1 milliárdos cég esetében azonban az, hogy az IT mondjuk éves szintem 1 milliót vagy 10 milliót oszt fel, vagy éppen, hogy mennyi tagja van - az alapvető befolyással bír az osztalék mértékére. Ezért nem érdemes ilyen cégekkel komolyan foglalkozni, mert valójában a végzett tevékenység és a kapitalizácó egyszerűen úgy alakítható, ahogy azt nem szégyellik.
Bizony ez nekem is nagyon tetszett... Én is köszönöm.
Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
Jogos az észrevétel, igazad van - így valóban másképpen hangzik.
Viszont így meg meglehetősen alacsony a szám, amit mondanak az ehhez a réteghez tartozók :o
Mentségükre legyen mondva, hogy a kérdés úgy hangzott, hogy mekkora összeget szeretnének, ami biztosítani a nyugodt(!) nyugdíjas éveket.
Fel kellett volna tenni azt a kérdést is, hogy mekkora nyugdíjat tartanak valószínűnek saját maguknak.
Bruttó átlagfizetés feletti nettó nyugdíj, nem mondom, ez azért engem is meglepett... erős, nem kicsit erős, főleg ha azt vesszük figyelembe, hogy talán a fele lesz a vágyottnak a tényleges - abban a körben, ami ezt felvetette.
Egy cikk, mely egybevág _AT_ korábbi házassági véleményével!
Egyébként, továbbgondoltam ezt és eszembejutott még pár dolog :)
Az egyik az, hogy a rendszerváltás idején, illetve az uzsoramaffia térnyerése idején rengeteg pénz került az emberekhez és onnan a gazdaságba, ennek oikán rengeteg ember fért hozzá pénzhez, akik egyébként erre nem lettek predesztinálva. Nos ők azok, akik vállalkozónak hitték magukat és akik mostanában, amikor a PÉNZÉRT MÁR DOLGOZNI KELL, AZ NEM JÖN HÁZHOZ, akkor döbbenten állnak, hogy "mivé lett a vállalkozásuk" - hiszen valójában soha nem vállalkoztak.
Na ennek a rétegnek a nagy része az, aki azt hiszi, hogy egy kormányváltás újra oszt neki majd munkát és pénzt - ez azonban már soha nem lesz így, hiszen az elpocsékolt pénz a rendszerváltáskor el lett pocsékolva - nem fog már visszatérni. Sem az elpocsékolt nemzeti vagyon, se az uzsormaffia pénzosztása.
A másik történet érdekesebb. Ez pediglen az, hogy a rendszerváltáskor egy egészen más világ volt és ennek során számtalan multit kellett a semmiből kiépíteni. Ez pedig egyfajta vállalkozási logikát igényelt, hiszen a nulláról építés közben számtalanszor volt szükség arra, hogy "hogyan lehet megoldani".
EZÉRT is voltak böszme nagy fizetések akkoriban és ott ezekben a pozíciókban.
Aki viszont ismeri ezeknek a cégeknek a fejlődését, az pontosan láthatja, hogy mára ez már alapjaiban megváltozott, hiszen - minden látszat ellenére - a jogi környezet unalmassá, kiszámíthatóvá vált, már nincsenek olyan kérdések mint akkoriban. Ennek megfelelően pedig ebből a környezetből is kikerült ez a logika, mára a multik esetében is csak alkalmazottakról van szükség, akik a bejáratott logika mentén működtetik csavarként a gépezetet.
Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a árudömping és az erőfölény eleve agyonnyomta az országot, akkor nem csoda, hogy a mai generációk nem igazán értik a vállalkozás logikáját, hiszen valójában marginális azon magyarországi cégek száma, amelyek valóban vállalkoznak, vállalkozásként működnek - és nem valami képviselet, multi és bedolgozó formában.
Merthát egy vállalkozó nem meggazdagodni akar, hanem egy életképes vállalkozást felépíteni, egy olyat, amelyből természetesen képes lesz kivenni az általa remélt, elvárt jövedelmet.
Meggazdagodni könnyű, ahhoz csak a nokiaexpressz beszállókártya kell, vagy olyan haver, akinek csatlakozása van ahhoz.
De a vállalkozás nem ez, az egészen más, az egészen másról szól. És pont ez az, amit a film bemutat. Majdnem csődbe megy, házal, lop, csal hazudik a siker érdekében - miközben évekig, évtizedekig keményen dolgozik a vállalat felnövése érdekében.
Ez a sikertörténet sem arról szól, hogy "jön a füles" és másnapra gazdag vagy.
