"Hatvanmillió. Indiában ennyivel van kevesebb nő, mint férfi. Miért? Mert sok lányt megölnek vagy még magzat korában, vagy újszülöttként. Mert amikor eladósorba kerülnek, csak viszik a pénzt, és amúgy sem jelentenek nagy dicsőséget a családjuknak. Mi a következmény? Egy egyre jobban durvuló társadalom, ahol kiéhezett férfiak erőszakolják halálra a nőket."
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130829-a-nok-kiszolgaltatott-helyzete-indiaban.html
1. Asking questions.
2. Solving problems.
3. Tackling projects.
4. Finding passion.
5. Independence.
6. Being happy on their own.
7. Compassion.
8. Tolerance.
9. Dealing with change.
http://www.lifehack.org/articles/lifestyle/9-skills-that-every-kid-should-learn.html
Mindenkinek sok szeretettel.
You're buying too many things and not enough experiences.
You're more focused on getting more money than buying more time.
You think a McMansion will make you happy.
You're letting yourself have too much of a good thing.
You're investing too much in yourself and not enough in other people.
http://www.businessinsider.com/how-to-spend-money-and-be-happier-2013-7
"Hányan gondolunk bele az uzsorával terhelt ingatlanban élő, güriző hajlott hátúak mindennapi életébe? Hogyan képesek túlélni minden egyes napot?"
"Miért nevetnek a Moszkva téri hajléktalanok, ha egyszer külső szemlélőként nézve leginkább sírni lenne okuk? Pőcze Flóra még alapszakos egyetemistaként ezt szerette volna megtudni. Ezért aztán 2009 nyarán két hónapra kiköltözött a térre, és az ott élő galerivel evett, ivott, aludt, osztozott a bánatukban, amikor egy társuk meghalt vagy lecsukták. És végignevette velük a nyarat, mert megértette, hogy máshogy ezt nem lehet kibírni. Megfigyeléseiből előbb szakdolgozat, idén júniusban pedig könyv született, A Moszkva tér gyermekei címmel. A megjelenés alkalmából arról beszélgettünk Flórával, milyen belső szabályok működtetik a hajléktalan közösségeket, milyen a Moszkva téren élni, és hány forint kell egy boldog naphoz."
http://index.hu/belfold/2013/07/06/ezt_meg_a_joisten_is_penzert_nezi/
Hányan gondolunk bele az utcán élő, kéregető hajléktalanok mindennapi életébe? Hogyan képesek túlélni minden egyes napot?
"Visszakerült a túlzsúfolt menhelyekre a Fehér Istenben szereplő 274 kiképzett filmsztár kutya. Ők is gazdára várnak, a menhelyek pedig felismerték a kiképzés kiutat jelenthet."
South park... :( Cartman for mayor.
"Andrea Diefenbach Szülők nélküli vidék című sorozatában Moldova délkeleti részén fekvő falvakat keresett fel, ahonnan a munkanélküliség és a szegénység elől külföldre menekültek a munkaképes felnőttek. A gyerekeik pedig otthon maradtak, ráutalva arra, hogy nagyon gyorsan felnőjenek. Diefenbach képsorozata számos díjat elnyert, a képekből készült album pedig nemrég jelent meg."
"NOÉ Állatotthon "visszakerülő egyenleg" hétfő 10 és 12 óra között:
- Rezgő (kan) vörösiszapból mentett, 2 éve fogadták örökbe - költöznek és a kutya nem fér bele a projektbe ...
- Mazsi (kan) csíkos, nagytestű, most 5 év körüli kan (teljesen esélytelen kategória), 2 éve fogadták örökbe - a gazdának megszűnt a munkahelye, még magára sincs pénze, enni sem tud adni a kutyának ...
- Sashalmi család egyik kölyke (kan), 6! éve fogadták örökbe babaként, rombol, szökik - ők nevelték fel ... - nagytestű, szinte esélytelen ...
- Dedós Domino (kan) 2 éve fogadták örökbe, a gazdája kórházba megy és senki nincs a családban, aki segítene neki, meg amúgy is felesleges kolonc ...
- 2010-ben talált kutyaként jött be Lajos, 1 nap alatt meglett a gazdája, aki haza is vitte őt, természetesen chipezve. Nos a kedves gazdi azóta sem regisztrálta át a chipet a saját nevére. A kutya most bekerült a az Illatos útra, a chip alapján természetesen minket értesítettek. Az akkori adatok alapján a gazdi nem elérhető. Így szegény Lajos jön ide hozzánk.
Igen, 5 kan, csak ma ... és nemsokára visszajön még:
- Iván, akit 5 éve fogadtak örökbe, csuda álomjó kutya, akinek a gazdája külföldre költözött, a kutyát persze nem vitte magával. A 80 év feletti anyuka jár etetni az háznál egyedül élő kutyát és ezt már nem bírja, bármennyire is sajnálja és szereti őt ...
- Berni, akit a 3 éve fogadtak örökbe, most 4 éves, de már nem szeretnék őt tovább, költöznek talán ... a fura, hogy egy másik állatvédő szervezettől kértek neki segítséget, az örökbefogadás körülményeit nem kissé eltorzítva, elferdítve. Szerencsére eljutott hozzánk a híre ...
- Galagonya, akit 2009-ben fogadtak örökbe, nagytestű és 6 év körüli. A gazdája családon belüli erőszak áldozata lett, a testvére nem tud tovább gondoskodni róla.
1. csak kapkodjuk a fejünket, az emberi sorsok, a pénztelenség, a felelőtlenség ...
2. teljes teltházunk van, válságintézkedésekre van szükségünk - dolgozunk rajta ...
3. teljesen mindegy, hogy egy állat 1 napot, vagy 10 évet tölt nálunk, aki egyszer NOÉs volt, azért élete végéig felelősséget vállaltunk, tehát természetes, hogy mindegyiküknek segítünk. Így viszont a várólistások és akiknek sos segítség kellene várniuk kell ..."
http://www.facebook.com/noeallatotthon/posts/10151739391369439
klassz, köszönöm
"A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, akit a gyermek–szülő kapcsolat különféle stratégiáiról kérdeztünk."
"A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod."
"A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani."
"Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben."
"Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek."
http://anyablog.hu/engedjuk-a-gyerekeinket-elni/
Felüdülés volt elolvasni. :)
http://www.fiveyearphotos.com/
19 évesek voltak. Bár lehet, nem annyinak néztek ki. :)
Érdekes képek.
a 82 es képeken az 5 barát azért nem középiskolásnak néz már ki.
"Néhányan bizonyára emlékeznek arra a bejegyzésünkre, melyben 5 jóbarátról írtunk, akik 1982 óta minden ötödik évben elkészítik ugyanazt a fotót, ugyanabban a pózban.
A Brown testvérek, Heather, Mimi, Bebe és Laurie még ezen a teljesítményen is túltesznek, hiszen 1975 óta minden évben készítettek magukról egy közös fotót (igaz nem ugyanabban a pózban, de azért így se semmi teljesítmény).
A fényképeket Bebe férje, Nicholas Nixon készítette, aki egyébként fotóművész és a 36 évet felölelő fotósorozatából "The Brown Sisters" (A Brown nővérek) címmel a New York-i Nemzeti Galériában kiállítás is készült."
http://inspired.blog.hu/2013/05/02/negy_testver_fotoja_1975-tol_minden_evben
Az 5 jóbarát pedig: http://inspired.blog.hu/2013/01/19/barati_csapatfoto_5_evente_ugyanabban_a_pozban
http://lvnte.blog.hu/2013/05/08/egy_utolso_oleles_lehet_az_ev_kepe
http://lightbox.time.com/2013/05/08/a-final-embrace-the-most-haunting-photograph-from-bangladesh/#1
"Ismeretlenül, távolról nézve is hihetetlenül felkavaró kép, nekem sokadszorra is összeszorul a torkom, mikor végiggondolom, mit látok. Elképzelni is nehéz, mit érezhet akkor az a helyi fotós, aki napokig dolgozott a romok között, és ezt a képet készítette. Taslima (39), a fotós évek óta követi az embertelen körülmények között dolgozó gyári munkások életét, és sok szálon kötődik is az áldozatokhoz.
"Olcsó, eldobható munkaerőként tekintettek eddig ezekre a munkásokra. Az én fotóm bizonyíték rá, hogy ők is emberek, az ő életük is számít annyit, mint bárki másé." - írja a képről Taslima Akhter a LigthBoxban."
Lesz mi eszünkbe jusson, ha meglátunk egy Made in Bangladesh címkéjű ruhadarabot...
Április 2-a az autizmus világnapja. (megkésve bár... :))
"Molnár Zoltán legújabb kiállítása Emberek között címmel nyílt pénteken a budapesti Nyitott Műhelyben . Képeit 2010-ben André Kertész ösztöndíjasként készíthette Franciaországban. Részben Párizs belvárosát járta, de a város külsőbb kerületeiben is dokumentálta a 2010-es kitoloncolási kísérletek érintettjeit, felkutatta a kevésbé forgalmas aluljárókban meghúzódó illegális bevándorlókat is. Emellett elzarándokolt St. Marie-de-la-Merbe, ahol a cigány Madonnát ünneplik, és fotózta a normandiai halászokat is. A kiállítás anyagából válogattunk."
"A hajléktalanság alapvető okai – a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek, a munkanélküliség, az alacsony bérek és nyugdíjak, a lakásfenntartási támogatás alacsony összege, vagy a szociális bérlakások hiánya – ellen nagyon nehéz egyedül tenni valamit. A Város Mindenkié csoport éppen ezen dolgozik: összefogással, a hajléktalan emberek érdekérvényesítésének erősítésével és átfogó szakmai javaslatokkal."
"Ezt az összeállítást hajléktalan emberek és szövetségeseik készítették el, hogy útmutatót adjanak azoknak az embereknek, akik szeretnének segíteni, de nem mindig tudják, hogy hogyan vagy nem biztosak abban, hogy mi a segítség legjobb formája."
http://pozitivnap.hu/belfold/igy-segithetsz-hajlektalan-embertarsaidon
Útmutató a linken.
"Nagyon értékes kordokumentumokra találtam Kazahsztánban egy nagy létszámú zárt fogyatékos intézményben a múlt héten. Régi albumokban összegyűjtötték az 50-es években létrejött intézmény életképeit. Az 1978-as album képeiből csináltam egy válogatást, érzékeltetve azt az örökséget, amit a mai napig hordozunk nagy intézményeinkben. Ezek a helyek általában igen vegyes összetételűek voltak, egyszerre laktak/laknak benne fogyatékossággal élő emberek, pszichiátriai betegek, idősek. A korabeli képek jellemzően időseket mutatnak ezzel is érzékeltetve, hogy hozzájuk képest a fogyatékosok és mentális problémával élők még inkább eltüntetendő emberek voltak.
A nagy létszámú, tartós bentlakást nyújtó intézmények annak ellenére, hogy lakóik számára évtizedekig azok otthonául szolgáltak, külsőségeikben és hangulatukban leginkább kórházakra emlékeztettek."
http://annyit.blog.hu/2012/11/16/pillanatkepek_egy_kazahsztani_szocialis_otthonbol
