Walex, válaszodban benne van a nagy magyar valóság, csak nem is veszed észre:
"Addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, egy mm-rel se tovább!
Sokan nem tartották ezt be és most megy a hőbörgés, hogy szemétmocskostolvajbankok. "
Az emberek hülyék, irigyek, a szomszédnak nagyobb tehene van és különben is dögöljön meg. Egy ilyen világban azt, hogy meddig ér a takaró - azt az emberek nem tudják megítélni. VISZONT (és szerintem itt van a lényeg, amiről a napokban értekeztem) ezt egy SZAKÉRTŐ meg tudja ítélni, egy PÉNZÜGYEKKEL FOGLALKOZÓ SZAKEMBERNEK kötelessége az, hogy ezt meg tudja ítélni, ugyanis ennek hiányában az illető hitelképessége NEM FELMÉRHETŐ, ami annyit tesz, hogy számára HITEL NEM FOLYÓSÍTHATÓ egyszerűen azért, mert érdemi hitelbírálat hiányában az illető nem hitelképes..
Azaz a gondolatmenetedben egy logikai lépés kimaradt, pont az, ami miatt szerintem fogható lenne a bankárklán, ez pedig az, hogy ez a mondat:
"Addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, egy mm-rel se tovább..."
...és ezért NEM szabad a bankoknak hitelt folyósítani az annak törlesztésére képtelenek számára, hiszen az, hogy IGÉNY VAN RÁ, az nem azt jelenti, hogy azt SZÜKSÉGES, avagy KÖTELES is egy intézményrendszer kielégíteni, sőt mi több, egyenesen SZÍTANI AZ IGÉNYT.
Tehát a felelőség éppenhogy nem a zemberekre vonatkozik, hanem az uzsoramaffiára, egyebekben pont azért, mert:
"ki az a barom, aki azt várja, hogy majd 20 év múlva is 160 Ft lesz egy CHF."
Valójában az összes devizahitel szerződést erre a feltételrendszerre alapozva kötötte meg az uzsoramaffia, ugyanis teljességgel nyilvánvaló, hogy a messze erőn felül túlhitelezett emberek A SZERZŐDÉS PILLANATÁBAN IS AZ UZSORMAFFIA ÁLTAL TUDHATÓAN KÉPTELENEK VOLTAK A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSÉRE.
Vagyis nagyon nem barmok voltak, hanem aljasok. És efelett akkor sem lehet elsiklani, ha azt mondjuk, hogy a zemberek voltak a hülyék. IGEN, az EMBEREK HÜLYÉK, ahogy szoktam vala írni, csakhogy barátom, ebből pont az következik, amit szoktam vala írni, nevezetesen az, hogy ez annyit tesz, hogy:
az emberek kezét nem lehet elengedni, tehát a liberalizmus még teoretikus szinten sem működik. Azaz képtelenség azt állítani, hogy a liberalizmus, a gyenge állam működőképes, mert az emberek képesek helyes döntést hozni, majd eközben manyuppal, meg hitelekkel tömik ki őket korlátozás nélkül a maffia tagjai.
Ilyen nincs. Pedig errefelé ez volt. EZÉRT van Magyarországon probléma és EZÉRT NINCS máshol probléma, mert ez a fajta rendszer csak nálunk létezett, csak nálunk volt az, hogy eszetlenül az emberekre "bízták" a hitelfelvételt, amiért semmiféle felelőséget nem társítunk a hitel folyósítóihoz. Most hogy mást ne mondjak, eleve ott kellett volna kezdeni a rendetrakást, hogy jelzáloghitel esetében a jelzálog tárgya feletti adóssággal NEM rendelkezhet az adós, egyszerűen azért, mert ez a jelzálog hitel LÉNYEGE, annak LÉNYEGI eleme, ugyanis abban a pillanatban, amikor arról van szó, hogy az adós az adóssággal tartozik, akkor az annyit tesz, hogy NEM JELZÁLOGHITELSZERZŐDÉSRŐL, hanem PÉNZKÖLCSÖNZÉSI SZERZŐDÉSRŐL VAN SZÓ aminek soha nem hívták ezeket a szerződéseket, és amit valószínűleg sokan nem is írtak volna alá.
A megtévesztés tehát már a szerződés NEVÉBEN is benne van, ugyanis ezen szerződések esetében a jelzáloggal terhelt tárgy NEM A SZERZŐDÉS TÁRGYA, hanem az csak az EGYIK fedezete (de nem jelzálog fedezete!) a pénzkölcsönnek.
Namármost, ha PÉNZKÖLCSÖNRŐL értekezünk, akkor viszont egyből más az, hogy valaki CHF-ben, vagy HUF-ban adósodik el és ezt az emberek többsége valószínűleg fel is fogta volna, de így, hogy elméletileg LEGFELJEBB A JELZÁLOGTÁRGY ÉRTÉKÉIG adósodhatott volna el, így nem is értették meg, és a többség a mai napig nem érti, hogy hogyan tartozhat többel, mint amennyit a jelzálog TÁRGYA ÉR.
Mindezen túlmenően többször is leírtam walex, hogy én például CHF-ben vettem fel CHF számlára utalva, CHF-ben törlesztve valódi CHF hitelt LIBOR+X%-ra (szerződésben rögzítve!), és pont akkor, amikor a LIBOR ugye a 3-4%-ról nagyjából 0,5%-ra zuhant le. Ennek megfelelően még 50% CHF drágulás esetében is sokkal kevesebbnek kellett volna lennie (természetesen CHF-ben) a törlesztőrészletemnek, de ennek ellenére ez nemhogy nem történt meg, hanem de facto konstans volt az érték addig, amig fel nem mondtam a szerződést, azaz teljesen egyértelmű volt esetemben is az, hogy az uzsoramaffia még csak nem is pénzkölcsönzési szerződést kötött, merthogy annak sem felelt meg a szerződés, ugyanis mondvacsinált okokkal úgy módosítgatta a szerződést, hogy a törlesztőrészlet legyen azonos.
Hát persze, hogy így a CHF drágulása megnöveli a részleteket, azonban akkor, amikor a CHF-re való hivatkozással mindenféle költséget visznek be a szerződésbe, akkor az már egy egészen más eset. Az ugyanis azt jelenti, hogy a szerződés a bank részéről volt komolytalan a szerződés megkötése időpontjában, azt ugyanis kizárólag egyoldalú és az ügyfél kárára történő módosítgatással tudja fenntartani.
És walex, pontosan innen adódik az a végkövetkeztetésem ezen hozzászólásban, hogy ez viszont az alábbiakat jelenti:
a.) A bank tényleg nem tudhatta, hogy ilyen helyzet előállhat. Valóban lehet ezt állítani, lehet erre hivatkozni, csakhogy ennek van ám egy folyománya walex. Ez pedig az barátom, hogy az adósokon meg főleg nem lehet azt számonkérni, hogy ezekre miért nem gondoltak, hiszen ha a pénzügyi intézmény szakemberei, szakértői sem tudtak erről, akkor nekik amatőrként mégis honnan kellett volna erről tudni? És van ennek még egy következménye ám walex, ez pedig az, hogy az ilyen jellegű alapvető módosulást a szerződések életében úgy szokás hívni, hogy VIS MAIOR, ami viszont de facto úgy működik, hogy nem terhelhető át az adósra a veszteség és a probléma, hanem azt közös megegyezéssel, közös megállapodással kell feloldani, avagy a szerződést meg kell szűntetni és az eredeti állapotot KELL helyreállítani. Namármost, ezzel a bankok nemhogy nem éltek 2008-ban, amikor kiderült, hogy valami sz@r van a palacsintában, tehát ezen irányba haladva is az látható, hogy nemhogy nem megoldani akarták a helyzetet, hanem egyszerűen az adós nyakába varnni a felelőséget, ami egyrészről megengedhetetlen, másrészről ha ezt engedték nekik akkor megtenni, akkor azt 2010-2013 között már nem lehet felülírni.
b.) Az az eset, hogy a bankok tudtak a kockázatról, de magasról tettek rá, mert tudták, hogy vagy a szerződés, vagy a politikai kapcsolatuk révén minden kockázat összes költségét az adósra tudják terhelni. Azt hiszem, ezt az esetet nem kell kommentálni.
Több variáció nincs walex.
És mint fentebb írtam, az utólag hozzászerkesztett részre is az a válaszom, hogy aki CHF-ben vett fel CHF hitelt, az ha úgy tetszik arra spekulált, hogy a CHF SNB alapkamat, avagy a LIBOR és a CHF/HUF árfolyam egymással ellentétesen mozog és ez pontosan így is történt, de ennek ellenére nem tudott nyereséget realizálni.
Mindebből pedig pontosan az következik, hogy egyáltalán nem igaz az az érvelésed, hogy a CHF-ben eladósodó volt a hülye a HUF-oshoz képest, hanem az következik ebből, hogy:
- a bankok felelősége az, hogy messze önerőn felül is hiteleztek,
- olyanokat is hiteleztek, akikről tudható volt, hogy fizetésképtelenek lesznek,
- és legfőképpen pontosan tudniuk kellett, hogy a hitelpiramis nem érhet az égig, azaz az ingatlanok ára nem fogja pár éven belül SEM fedezni a hitelek értékét, ennek ellenére nem a megoldásra, hanem még többletfedezet bevonására is igényt tartottak.
Mindez pedig azt jelenti, hogy valójában az ÖSSZES devizahitelezés, ami a hitelezés utolsó két évében tényleges jövedelem vizsgálat nélkül, az ingatlan vételára alapján történt az valóban semmissé nyilvánítható, de ha azzá nem is, azzá mindenképpen, hogy a jelzálog tárgy értékét a fennmaradó tartozás nem haladhatja meg, egyszerűen azért, mert ha jövedelem vizsgálat nincs, akkor a szerződés tárgya egyértelműen a jelzáloggal terhelt vagyontárgy volt. Pénzkölcsönzés esetében ugynis LEHETETLEN az a rendszer, amiben a JÖVEDELEM nem vizsgálódik!
Szóval walex, nem véletlenül írom azt, hogy ezen az alapon, ebből az irányból kellene valamilyen állami szervnek megtámadnia a szerződéseket elvi alapon, mert azzal igen komoly eredményt lehetne elérni, de az egyedi devizaadós perekben gyakorlatilag nem lehet nyerni, és pont azért nem lehet nyerni, mert önmagában és egyedileg semmiféle rendszerszintű dologról nem lehet értekezni.
Ráadásul az emberek többségének erre se ideje, se kedve nincs. Így például nekem is írták, hogy én simán megnyertem volna a pert az én hitelintéztemmel szemben, mert olyan mennyiségű és minőségű hibát vétettek, ami egyenként is semmisséget jelent (vita nélkül), de egyszerűen nem volt kedvem belemenni egy ilyan bohóckodásba, mert ezeket a pereket valójában nem lehet megnyerni, és pont azért nem, mert EGYEDI ÜGYNEK tűnnek.
És ha jobban megnézed, az összes per számszerűleg is csak marginális töredéke a problémának, problémakörnek, ráadásul nem is célratörőek, hanem ostobák. Ez sem más, csak ugyanaz pepitában, csak most nem a bankok motoroskaszálnak és szívják a vért, hanem a jogászok ugyanazokon a gazdaállatokon, "nesze sánta itt egy púp" alapon.