Nos, megint van egy jó cikk azzal kapcsolatban, hogy mennyi "véletlen" dolog van egy vagyonosodással kapcsolatban. Valójában ugyanis éppen arról szól a cikk, amit korábban már állítottam, nevezetesen arról, hogy nincsenek valójában véletlenek az igazán nagy sikertörténetek mögött.
Valójában éppen a predesztináltság van mögöttük, az egy más kérdés, hogy az már nem volt szükségszerű, hogy odáig vigyék az emberek, ameddig vitték, de lényegében arról van szó, amit mindig is állítottam:
Egyszerűen csak éltek a lehetőségekkel. Nem arról van szó, hogy másokat figyeltek, másokat másolgattak, másokról olvasgattak, hanem egyszerűen csak észrevették a lehetőségeiket és éltek is vele:
http://www.portfolio.hu/vallalatok/ok_azok_akik_alkalmazottkent_lettek_milliardosok.4.188265.html
"Ők azok, akik alkalmazottként lettek milliárdosok"
"Steve Ballmer 1956. március 24-én született Detroitban, édesapja Frederick Ballmer volt, aki 23 évesen emigrált az Egyesült Államokba Svájcból, később a Ford Motorsnál kapott állást, édesanyja Beatrice Dworkin amerikai állampolgár volt. Ballmer 1977-ben szerzett diplomát a Harvard Egyetemen matematikából és közgazdaságtanból, itt ismerkedik meg a Microsoft későbbi alapítójával, Bill Gates-szel, akivel ugyanabban a kollégiumban laktak. [...] Az egyetem elvégzését követően a Procter & Gamble vállalatnál két évet töltött termékmenedzser asszisztensként, ahol barátságot kötött Jeffrey R. Immelttel, aki jelenleg a General Electric vezérigazgatója."
"A másik példakép, Roberto Críspulo Goizueta
Roberto Goizueta 1931. november 18-án látta meg a napvilágot Kubában, befolyásos család egyetlen gyermekeként. Tanulmányait a Yale egyetemen végezte, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd 1954-ben visszatért Kubába. [...] Amerikában nagy lendületet vett karrierje, rohamléptekben menetelt a ranglétrán, 1966-ban már a kutatási és fejlesztési részleg alelnöke volt Atlantában. Ez pedig azt jelentette, hogy mindössze 35 évesen olyan magas pozíciót töltött be a társaságnál, mint korábban senki."
Csak hogy mindenki értse, hogy mire kívánok utalni: Valójában IGEN komoly háttere volt, rendkívül jó tanulmányai voltak, és egyáltalán nem fiatalon lett nagy ember, hiszen 29 éves koráig gyakorlatilag egyszerű alkalmazott volt! Aztán a MUNKA, MUNKA, MUNKA, mintegy hat év kemény munka alapján jutott előre, ami sok minden, csak nem viharos tempó - különösen ha figyelembevesszük, hogy addigra már 12 évet dolgozott a Coca-Colánál!
"Goizueta 1975-ben (SZERK: 44 évesen!) a technikai részlegének alelnökévé vált Woodruff segédletével, majd 1980 augusztusában (SZERK: !49 évesen!) kinevezték a Coca-Cola vezérigazgatójává, mely tisztséget egészen 1997. október 18-án bekövetkezett haláláig betöltötte."
Más szavakkal, ismét csak az látszik, hogy kapcsolatok, jó tanulmányok és a lehetőség megragadása vezet oda, amit ma nagy embernek tartanak. És ahogy ezt annak idején Fordnál is bemutattam, szó sincs arról, hogy valaki huszonpár évesen alkot maradandót, jellemzően ekkor a kemény munka ideje van, és később lesz belőlük valaki.
Ha ma valaki ilyen életkorban töltené be ezeket a pozíciókat, vagy ilyen hosszasan lenne valahol, akkor azt - egyszerűsítsünk - lúzernek neveznék ki, de semmiféleképpen nem néznék ki belőle az "agilis managggert", aki majd a cég vezetője lesz.
"Hazánk büszkesége, Charles Simony"
"Simonyi a számítástechnikával már egészen fiatalon, középiskolás korában megismerkedett, amikor egy szovjet gyártmányú Ural-2 típusú számítógép vezérlőtermére vigyázott. (SZERK: Oda bekerülni önmagában csoda volt, az, hogy vigyázhatott rá, az pedig egészen kivételes lehetőség volt!) Az egyik mérnök megtanította a gép programozására, amit követően Simonyi még élénkebben kezdett érdeklődni a számítógépek világa iránt, 18 évesen már fordítóprogramokat készített, sőt egyik programját egy állami vállalat meg is vásárolta."
Ettől azonban története még lehetne Rubik stílusú, avagy floppy lemez módra elbukott, azonban ő fogta magát és úgy döntött, hogy többre vágyik így nyugatra ment. A lényeg azonban nem itt van, hanem szokásosan ITT:
"Simonyi 1966-ban Dániába, majd 1968-ba az Egyesült Államokba utazott, ahol beiratkozott a Kaliforniai Egyetemre, ahol olyan zsenikkel tanulhatott együtt, mint Gordon E. Moore, vagy éppen Andrew Grove (Gróf András). Ezután a Stanfordon tanult tovább, ahol megismerkedett Robert Metcalfe-el, akinek a személyes tanácsára 1981-ben csatlakozott a Microsoft csapatához."
Tehát tetszenek látni? Kapcsolat, kapcsolat, LEHETŐSÉG MEGLÁTÁS, LEHETŐSÉGGEL ÉLÉS ÉS RENGETEG TANULMÁNY A KÉSŐBBI ZSENIK KÖZELÉBEN. Nincsenek csodák, dolgozni kell, tanulni kell, lehetőség észrevételt megtanulni!
Vagyis ahogy már többször levezettem, valójában az igazi sikertörténetek mögött, amit "csodaként, bárkivel megtörténhet" című holliwoodi módon próbálnak eladni, mindig ott lesz a prózai valóság, hogy:
Ez a történet valójában senki mással nem történhetett volna meg, csak az adott személlyel, és azokkal a lehetőségekkel, amikkel rendelkezett.
Éppen ezért tartom fontosnak azt, hogy az emberek azt tanulják meg, hogy "mik a lehetőségeik" és hogy vegyék észre "a lehetőségeket" és "éljenek is vele".
Minden más - zsákutca.