Hozzászólás
Érdekes hírbe futottam bele a minap, ami kapcsolódik a témához, amiről beszélgettünk nemrégiben:
http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-564904
"Sokkoló tények a nőkről
Negyven százalékban a nők tartják el azokat az amerikai családokat, amelyekben gyerekek is élnek - ezt a meglepő eredményt hozta egy friss felmérés. Ez az arány 1960-ban még csak 11 százalék volt. A közelmúlt gazdasági átalakulása is erősíti a nők kenyérkereső szerepét."
Ez ügyben pedig érdemes megfigyelni azt, hogy a nők általában kevesebbet keresnek és ha egyedülállóan nevelik a gyereküket, akkor még kiszolgáltatottabbak is. Vagyis ez az eltorzulás inkább csak kihangsúlyozza a problémák gyökerét:
Azt, hogy valójában sokkal több munkavállaló van a munkaerőpiacon, mint korábban.
Jól jelzi a helyzet meg nem értését az is, hogy:
"A tengerentúli társadalom megosztott abban a kérdésben, hogy jó-e ha az anya válik a fő kenyérkeresővé. A megkérdezettek 79 százaléka elutasítja, hogy a nők visszatérjenek "hagyományos" szerepükhöz, ugyanakkor csak 21 százalék gondolja úgy: jó dolog, hogy egyre több kisgyermekes anya dolgozik az otthonon kívül."
Magyarán szólva teljes a képzavar, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy "bár a társadalom szerint egyáltalán nem jó hogy megszűnik az anyaszerep, mégsem fogják fel, hogy ennek az oka az emancipáció".
Más szavakkal, senki sem azt akarja mondani, hogy egy nő helye a tűzhely mögött van, de valójában erre vágynának. És mivel ezt nem mondják ki, ezért ennek a következménye az, hogy:
"Ezzel párhuzamosan drasztikusan visszaestek a házasságok. A gyerekek 40 százaléka házasságon kívül születik és egyre több az egyedülálló anyák által eltartott háztartások száma."
Vagyis az, amiről értekeztem korábban. Egyszerűen megváltozott az a felállás, hogy egy nőnek szüksége van egy férfira. Persze még messze nem tartunk ott, mint amit a klasszikus lengyel Szexmisszió c. film felvetett, de azért az már jól látható, hogy mennyire jellemző az egész világra a magyar társadalomban IS megtalálható probléma:
"A válság miatt sok munkahely szűnt meg a hagyományos "férfi ágazatokban", az építőiparban és a gyárakban. Emiatt a közepesen fizetett tanári, adminisztrátori és ápolói állások is hirtelen a jól fizetettek közé kerültek."
Vagyis arról szól az élet, hogy mára már régen nem az "egyenjogúságnál" tartunk, hanem ott, hogy teljesen felborult és kifordult az egyenlet és az egész emberiség eddig megszokott világképe. És most utalnék vissza arra, hogy sokan írták már, hogy három-négy gyerekre mennyi pénz is kell, ugye a 6-700eFt-ok csak úgy röpködtek - pedig ennyit messze nem ér el a magyar átlagkereset, és mégis vannak családok, amelyben több gyereket nevelnek fel tisztességesen.
Ugyanakkor most nem is ez jutott eszembe, hanem az, hogy mennyivel egyszerűbb az életet szingliként élni ennyi pénzből. Egyszerűen az a helyzet, hogy ma már a házasságnak - mint olyannak - nem túl sok haszna van, és mivel ma mindent a haszonelvűség ural, ézért nincs is értéke.
Ugyanakkor nagyon fontos odafigyelni ezekre a tendenciákra, hiszen ezek a jövőben csak erősödni fognak, ugyanis az úgynevezett hagyományos férfi munkakörök megszűnőben vannak(!), és ezen többé-kevésbé semmi sem fog változtatni - és egyre inkább igaz lesz az informatika és az automatizálás terjedésével az, hogy a nők egyre több munkakört tudnak majd ellátni.
Ezt pedig úgy lehetne nevezni, ahogy azt szerintem még senki sem mondta ki:
Az elmult évezredek katolicizmusra épített patriarchális társadalmai kezdenek átalakulni matriarchális társadalommá, és ezt még az iszlám és a szélsőséges iszlám által uralt országokban sem fogják tudni megakadályozni, Európában pedig az égvilágon semmi sem fogja megakadályozni.
Ezt pedig bizony az egzisztenciális életkép esetében is érdemes figyelembevenni, hiszen manapság egészen más életképe van egy nőnek, mint amilyenje akár csak húsz éve lehetett - és még az az életkép sincs köszönőviszonyban azzal, amilyen életképe mondjuk a 70-es, 80-as években lehetett.
Ez az identitásprobléma azonban még komoly problémákat fog okozni a nőknél, sokkal komolyabbat, mint azoknak a férfiaknak az esetében, akik nem fogják megtalálni a helyüket amiatt, hogy nem tudnak "családfők" lenni, de leginkább akkor lesznek majd problémák, amikor a nők már nem a nulláról indulnak meg az életbe, hanem öröklés okán például lesz már olyan egzisztenciájuk, ami az önálló életet is lehetővé teszi.
Ezt ugyanis nagyon sokan elfelejtik, illetve bele sem gondolnak: Azzal, hogy az öngondoskodás előre lép a rangsorban, valahová az élre, azzal olyan vagyonok kezdenek felhalmozódni, amik ugye azt teszik lehetővé valakinek az életében, hogy abból megéljen (és a nyögdíjra ugye nem számítunk komolyan) - ami ugye triviálisan annyit tesz, hogy abból a halála után is megél valaki, hacsak nem a felélésre bazírozott.
Namármost, a csökkenő gyerekszám mellett ez egyben azzal is jár, hogy a vagyon koncentrálódik, tehát a következő felnövekvő generáció már olyan lesz jórészben, amely rendelkezik kellő forrásokkal, vagyis teljes önállóságot biztosíthat a nők számára is.
Ha pedig ez igaz lesz, akkor már végképp megkérdőjelezhetővé válik a családmodell, hiszen minek egy nőnek a férj, ha csak a baj van vele? :) És ha ezt tovább nézzük, tovább modellezzük, akkor bizony minél előbbre jutunk az időben, annál inkább ez fog látszódni, azaz az, hogy egyre inkább válnak generációkra előretekintve önállóvá a nők.
Vagyis ha úgy tetszik, akármilyen furcsa, valójában a család szerepének erősítése nem férfi sovinizmus, de még csak nem is valami nőt a tűzhelyhez ragasztani vágyó ideológia, hanem az, ami arról szól, hogy:
MI A LEGJOBB EGY GYEREKNEK.
Márpedig minden gyereknek az a jó, ha olyan családban nő fel, amiben APA és ANYA van - minden más csak olyan, amire jó a mastercard is. És pontosan ezért is fontos a család, mert csak az az, ami képes arra, hogy a szerepek is megmaradhassanak és mégis mindenki tudja a saját életét is élni.
Így sem lesz egyszerű, de ha ennek ellenében cselekszünk, akkor végképp széthullik a társadalom és igen komoly társadalmi feszültségek lesznek. Mert bár egy kielégítetlen, frusztrált nőnél kevesebb veszélyesebb van az Univerzumban, azért a tömegesen helyüket kereső és magukkal mit kezdeni nem tudó férfiak esetében se sokkal jobb a helyzet.