Más apropóból írták, de akár ide is illik.
"Nos, az ember ilyenkor érzi, hogy kellene visszafordítani a kedvezőtlen folyamatokat. Mert mindenki jó valamiben, csak meg kell találnunk, mi az, amiben kiteljesedhet. Világosan látszik, hogy gyerekre, családra semmi, de semmi nem hat olyan látványosan, mint az, ha sikerélménye van, ha büszke lehet magára. A sikeres integráció titka, ha ezeket a sikerélményeket a többségi társadalom elvárásaihoz tudjuk igazítani. Mert sikerélmény lehet az is, ha úgy tud pl. egy gyerek ellopni valamit, hogy nem veszik észre. És ezt a sikerélményt a család is megerősítheti. Ez azonban ellene dolgozik az integrációnak. A kert, az iskola, és még sok más pedig érte.
A kényszerítő megoldások is hatnak persze. A rendszer leginkább így próbálja. A még hangosabb szó, a büntetés azonban csak ideig-óráig használ. Mert ki lehet zavarni a gyereket az óráról, sőt, ha nem látja senki, le lehet neki keverni egy-két pofont, le lehet ordítani, hogy féljen, lehet büntetni ezer féle módon. Lehet így is. És meglehet, hogy utána teszi majd, úgy, ahogy elvárják, lehet, előveszi majd a könyvét is az órán, talán próbál majd figyelni is, vagy éppen egy darabig nem verekszik majd szünetben. De teszi ezt egy negatívan megélt hatásra, összeszorított foggal, és az első adandó alkalommal újra kitör. Mert a külső kényszer ebben a helyzetben nem hoz tartós változást. Külső kényszerrel ugyanis nem lehet örömteli tevékenységet végezni. Azt csak a pozitív környezet, a megerősítések, a dicséretek, a sikerélmény adja. Az öröm százszorosan többet segít, mint a kényszer. Ezért kell ezen az úton járnunk. És ez a felnőttekkel végzett munkára éppúgy igaz.
Lehet, persze, ez a nehezebb. Több idő, ráadásul mindig újra meg kell erősíteni, mert a sok negatívum hajlamos elnyomni a kezdetben kis pozitívumot is. De csak így lehet. A pozitív dolgok állandó megerősítésével. Bizalommal, amit, ha kialakul, nem érdemes senkinek felrúgni. Mert a bizalom hosszú távra szól. És pozitív tartalmú.
Mert nincs olyan, hogy valaki eredendően rossz. Legfeljebb úgy nőtt fel, hogy a pozitív pontokat nem fedezték fel benne, és nem találta meg ő sem önmagában. Talán ez (is) lenne az iskola dolga. Meg az, hogy a gyerek öröme újra fontos legyen. És mivel a szegregátumokban élő felnőtteknél is elmaradt ez generációk óta, ott is pótolni kell. Mert mindenki jó valamiben.
Talán az a baj, hogy eltűntek a pozitív rendszerek, megerősítések. Legalábbis az egyensúly megbomlott. A mélyszegénységben már rég csak a negatívumok hatnak, és a külső rendszer is ezt erősíti. Mindenki ezt hangosítja ki. És ehhez igazítja a kommunikációját, tevékenységrendszerét."
http://nyomorszeleblog.hvg.hu/2013/06/01/367-kertecskek/
