mindeki elad, vevő meg nincs több........
kínálati a piac, szerinem.
mindeki elad, vevő meg nincs több........
kínálati a piac, szerinem.
nem túl biztató :(
laikusként csak annyit látok, hogy a helyi újság ingatlan rovata az utóbbi időben háromszorosára nőtt.
én ugyan nem vagyok ingatlanos, de eladnék, 1-2 ingatlant.....szerintem reális áron, de nem kell senkinek........ vannak itt ingatlanosok is, de ők még alszanak, jól megy ekik mostanában:))))))
Ingatlanosoktól kérdezem:
szerintetek el lehet adni mostanában egy szobás 36m2-es panellakást normális áron? (GYőrben)
Vagy mindent csak áron alul akarnak megvenni?
A rezsit is leadózhatják a bérbeadók
http://www.privatbankar.hu/html/cikk/cikk.php?kommentar=30063
-VI.ker nagyportálos utcafronti üzlethelyiség 29m2+5nm szerkezeti galéria újépítésü... nt9.6mill.
-ugyan itt újépítésü tsházi alagsori zárt parkoló nt 2,6mill. esetleg bérlövel (havi 22e)
-ugyan itt újépítésü tsházi alagsori zárt parkoló+tároló nt 3,6mill.
-ugyan itt újépítésü tsházi utcafronti nagyportálos iroda v.üzlet 59m2+25m2szerkezeti galéria mögötte udvari 30nm dupla parkoló és tároló egyben 34mill
Lakáspiacok a régióban - Budapest a legvonzóbb?
2009. május 28., csütörtök 9:20 - REsource IngatlanInfó
Az elmúlt hónapokban tapasztalt forintgyengülés még vonzóbbá tette a budapesti lakásárakat. A régió legolcsóbb lakáspiacának árai külföldi befektetői szemmel tovább estek. Miért attraktív a budapesti lakáspiac a régió többi fővárosához képest?
A válság előtti időszakhoz képest az euróval szemben a forint mintegy 20%-ot veszített értékéből: az utóbbi három hónap átlagárfolyama 298 Ft volt. Mindez még vonzóbbá teszi a már a válság előtt is kifejezetten olcsónak számító budapesti lakáspiacot. Mindemellett a régión belül a budapesti piac viszonylag stabilnak tűnik – még a magyar makrogazdasági gondok ellenére is –, míg néhány szomszédos főváros a tavalyi év második fele óta igen jelentős korrekción esett át.
A pesti belváros a legolcsóbb
A lakásárak kizárólag négyzetméter alapú összevetése rengeteg problémát vet fel, ezért pontos mutatónak semmiképpen sem tekinthetjük, de a nagyságrendi különbségekről jó képet nyújthat. Összehasonlításunkban a közép- és kelet-európai régió néhány, egymillió főnél népesebb fővárosának belvárosi lakóingatlanárait vizsgáltuk meg, euróban kifejezve.
Bécs továbbra is messze kiemelkedik a többi közép- és kelet-európai főváros közül, az I. kerület jellemző négyzetméterára 6 ezer euró körül alakul. A régió második legdrágább fővárosa Bukarest, ahol a lej gyengülése és a brutális korrekció után is jellemzően 3 ezer euró fölötti árakkal szembesülhetnek a vevők a Primaverii, a Floreasca vagy az Aviatorilor városrészekben. A térség legnagyobb esését vélhetően Varsó szenvedte el, de a lengyel fővárosban ezt leginkább a zloty majdnem 30%-os leértékelődésének számlájára írhatjuk. Varsó belvárosában, a Sródmiescie városrészben (2600 euró/négyzetméter) még így is legalább másfélszer drágábbak a lakások, mint Budapest V. kerületében, ahol is – az utóbbi három hónap átlagárfolyamát alapul véve – 1800 eurós négyzetméterárakkal kalkuláltunk.
Bukarest esett a legnagyobbat
Ha az árfolyamváltozásokból fakadó áresésektől eltekintünk, akkor egyértelműen Bukarest esett át a legnagyobb korrekción. Az elmúlt néhány évben hihetetlen szárnyalást produkáló lakáspiacon a pénzügyi válság beköszöntével a lufi is kidurrant. A CB Richard Ellis romániai irodája szerint bizonyos városrészekben a lakásárak akár 30%-kal is korrigáltak, és a korábban az eladók által dominált piac már egyértelműen a vevőknek kedvez. A korrekció Bukarestben mindenképpen szükségszerű volt, az elmúlt három-négy évben ugyanis az árak akár meg is négyszereződtek a román főváros belső kerületeiben.
Varsóban ugyancsak dinamikus szárnyalást tapasztalhattak a lakásvásárlók a mögöttünk álló néhány évben, de az áremelkedés mérséklődése már a pénzügyi válság kirobbanása előtt megkezdődött, így a bukarestihez hasonló zuhanást, úgy tűnik, elkerüli a lengyel főváros. A különböző piacelemzések eltérő véleményeket fogalmaznak meg, de összességében legfeljebb 15%-os árkorrekció látszik kirajzolódni.
Budapest egyelőre stabil?
A budapesti lakóingatlan-piac a régió legtöbb fővárosával ellentétben az utóbbi néhány évben reál szinten leginkább csak stagnálást mutatott, így nálunk a válság okozta negatív sokknak elméletileg mérsékeltebb hatást kellene kifejtenie, mint a túlfűtött piacokon. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy hazánk gazdasága nagyobb visszaesést kénytelen elszenvedni, mint a szomszédos országoké.
A lakásárak esetleges csökkenéséről sok ellentmondásos tanulmányt és véleményt olvashattunk már, és bár valószínűsíthető, hogy a kereslet visszaesése miatt bizonyos lokációk és lakástípusok vesztettek értékükből, a kiemelkedően jó budai és pesti városrészek értékállósága egyelőre nem látszik megdőlni. A két legnagyobb hazai ingatlanközvetítő-láncot kérdeztük tapasztalataikról.
Valkó Dávid, az Otthon Centrum vezető elemzője elmondta, hogy a társasházi téglalakások esetében összességében az átlagárak emelkedését tapasztalták februárban néhány szegmensben, és ez a folyamat márciusban is folytatódott. Hozzátette ugyanakkor, hogy a tendenciára vonatkozó következtetéseket a jelenlegi zavaros időkben nehéz lenne levonni. Valkó tapasztalatai szerint az elmúlt időszakban a drágább budai kerületekben (II., XII. kerület) és a belvárosban (V. kerület) mérsékelt árnövekedés volt inkább a jellemző.
Murányi Ákos, a Duna House vezető elemzője szerint sem jellemző általában, hogy a válság kirobbanása óta estek volna a lakásárak. A tulajdonosok próbálják tartani az árat, ami ahhoz vezet, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb mértékben – akár 10-20%-ot is – lehet alkudni a vételárból, különösen a drágább ingatlanok esetében. Mivel a piaci árak az uniós átlaghoz képest így is alacsonyak, kínálati árat az csökkent, aki kényszerhelyzetben van, és sürgősen el kell adnia a lakását. Murányi szerint ugyanakkor vannak viszonylag biztató helyszínek is a piacon, a tervezett V. kerületi sétálóutca környékén például aligha kell a közeljövőben árzuhanásra számítani.
Hosszú távon jó befektetés
A jelenlegi árfolyamszint jó beszállási pont lehet a budapesti lakáspiacra a magasabb kockázatokat is elfogadó külföldi magánbefektetőknek. A már említett belváros mellett ugyanis mind az egyéb belső pesti (VI., VII., XIII.), mind a drágább budai (II., XII.) kerületek lakásait vonzó árszinteken lehet megvásárolni. A várhatóan viszonylag „válságbiztos” budai kerületekben is 1400-2000 euró/négyzetméter áron juthatunk ingatlanhoz. Ha a világ- és a magyar gazdaság kilábal a válságból, akkor hosszú távon erről az árszintről jelentős pozitív elmozdulás várható. Emellett fontos megjegyezni, hogy a lakáshitelpiac drasztikus szűkülése és az általános negatív kilátások okozta kivárás miatt a bérleti piac vélhetően fellendülésnek indul a következő időszakban. Így a befektetési céllal vásárolt lakások kiadása is viszonylag könnyűnek ígérkezik.
Venni a mélyponton?
Befektetői szempontból rendkívül pozitív jel, hogy a budapesti belvárosi és zöldövezeti lakásárak a régió több fővárosával ellentétben egyelőre nem mutatnak árcsökkenési tendenciákat. Ennek ellenére természetesen korai még kijelenteni, hogy a budapesti lakásárak elérték mélypontjukat, hiszen csak az elején járunk a gazdasági válságnak, és rengeteg a bizonytalan tényező mind a világ-, mind a magyar gazdasággal kapcsolatban.
forrás: http://www.resourceinfo.hu/hu/cikk/resource/30909.html
a realitástól elég messze voltak:))
Akkor az én házam nem adóköteles, ha mégis, szivesen cserélek oszkóval:)))
Láttam.. Kókának 500Milkára értékelték az ingatlanát 2Milkás adóval.
Orbánnak 90milkás volt.
Talán Oszkóé volt a 165Milkás ;-)
Sziasztok.
Ingatlanadó:
Tegnap az RTL klub híradójában volt egy riport, ahol az ország első embereinek, ingatlan értékét becsültékmeg.
Konkrét nevekre nem emlékszem, csak a kb értékelt árakra.
XII.kerületi 171nm-es családi ház 165mill.
Tehát, ha így határozzák meg az ingatlanok értékét, nem fog itt senki ingatlanadót fizetni, ha ilyenek a viszonyszámok:)))
Nagyon alacsony értékeket határoztak meg szerintem, igaz, mondták, hogy minimum ennyit érnek........
A magyarországi ingatlanalapok a 2001-es kezdetektől fogva sajátos fordulatokkal gazdagították a hazai pénzügyi szektor történetét, a kétséges sikerrel kecsegtető, merész vállalkozásból gyorsan csodatermék, majd pedig a magyar befektetési alap piac egyik legkellemetlenebb kudarcává vált. A történet tanulságairól az alábbiakban Boris Mihály írását tesszük közzé változatlan formában.
"A kezdetek
A történet kezdete 2001 hajnalára datálható, amikor három a tőke-, illetve ingatlanpiacon jól ismert szakember gondolt egy merészet és létrehozta az Európa Alapkezelőt és vele együtt az Európa Ingatlan Alapot. A tőkepiac nem kevés kétkedéssel szemlélte a kezdeményezést, hiszen akkortájt a befektetési alap piac jó néhány problémával küzdött. A bankokhoz köthető alapkezelők adták a piac nagy részét, termékeik szerepe a banki forrásgyűjtésben azonban nem volt jelentős, a független alapkezelők termékeinek forgalmazásától pedig a kereskedelmi bankok általában mereven elzárkóztak. Így a kisebb játékosok számára a hatékony üzemméret elérése komoly kihívást jelentett. Márpedig egy ingatlanalap esetében a hatékony üzemméret alsó határa már akkor is jóval magasabban volt, mint a kötvény vagy részvényalapoké.
Az ötlet mögé rakott kitartó munka azonban meghozta eredményét, az Európa 2,5 év alatt rakétaszerűen 15 milliárd forintos nettó eszközértékre gyarapodott. Az alapítóknak nemcsak a bankokat sikerült meggyőzniük a befektetési jegyek forgalmazásról, hanem elérték, hogy több nagy hazai intézményi befektető is a termék mögé álljon.
A csodatermék
Némi késéssel ugyan, de az Európa sikerére több bank is rástartolt. 2002 és 2004 között gombamód kezdtek szaporodni az ingatlanalapok és megindult a betétgyűjtés. Valószínűleg ekkortájt több banki felsővezető is a homlokára csapott, hogy megtalálta az aranytojást tojó tyúkot, hiszen:
a) előkerült egy termék, amit betétszerűen lehet értékesíteni, nem kerül a banki mérlegre, magas az alapkezelési díja, így kockázat nélkül, stabilan akár évi 200 bázispontot lehet rajta keresni.
b) egyszerű az értékesítés, hiszen az ingatlan alapot, mint terméket, se az ügyintézőnek, se a betétes ügyfélnek nem kell sokat magyarázni.
c) az igazi csoda viszont az, hogy az épp masszív expanzióban lévő bankoktól egy saját befektetési alap veheti meg a fiókhálózatot. Azaz úgy lehet megtartani az ingatlanok feletti kontrollt, hogy azok mégsem kerülnek a banki mérlegbe. Mindemellett a "kiszervezés" jótékony hatást gyakorol a szavatoló tőkére (amennyiben könyv szerinti érték felett adja tovább), a tőkemegfelelési mutatóra (csökken a kockázattal súlyozott eszközök értéke), valamint a banki likviditásra.
Az értékesítés pedig működött, de még hogy! 2004 végén már 90 milliárd volt az ingatlanalapokban, hogy aztán 2006 közepére elérjék a bűvös 500 milliárd forintos álomhatárt. 2006-ban a Raiffeisen, az Erste és az
OTP ingatlanapja is átlépte a 100 milliárdos nettó eszközértéket, ami azt jelentette, hogy csak ezen a terméken fejenként több mint 2 milliárd Ft alapkezelő díjat tudtak évente keresni. Közben 2004-ben az Európát a tulajdonosai eladták a HVB-nek (ma Unicredit) piaci pletykák szerint milliárdos vételáron. A mai napig ez volt a legnagyobb alapkezelő értékesítés Magyarországon.
Baljós árnyak
Részben az óriási siker miatt azonban háttérbe szorult néhány alapvető strukturális probléma. Merthogy a termék egyébként beteg volt a kezdetektől fogva. A kórisme röviden az alábbi:
a) Kezelhetetlen likviditás - Az ingatlan, mint eszköz hosszú távú befektetés. A hazai nyíltvégű ingatlanalap viszont úgy működik, mint egy pénzpiaci alap. Napi nettó eszközértéke ugrál jobbra-balra. A kisebb mozgások kezelhetőek, a nagyobbak nem. Többek között emiatt a 2007 végéig tartó boom idején nem is tudták a befektetési politikának megfelelően elkölteni az alapok a pénzüket. Az ingatlanarány sok esetben 50% alatt maradt, a tőke nagy része állampapírokban vagy banki betétben csücsült. Ennek köszönhetően a betegségnek hosszú ideig semmilyen tünete nem volt.
b) Versenyhátrány - A magyar ingatlanalapok, szemben a régióban aktív, jellemzően Luxemburgban vagy Jersey-n bejegyzett alapokkal, csak közvetlenül vehetnek ingatlant. Bár kaptak illetékkedvezményt, így is 2%-al többe kerül nekik minden vételi és eladási tranzakció, mint a versenytársaknak. Arról nem is beszélve, hogy az eladónak, ha az magyar projektcég, ez plusz 16% társasági adót jelent a profitból, ami cégeladás esetén egy jól strukturált ügyletben megspórolható. Csak hab a tortán, hogy a Tőkepiaci Törvény (Tpt) a külföldi alapoknál alkalmazottnál alacsonyabb szinten korlátozza a hitelfelvételi lehetőséget, ami tovább rontja az elérhető hozamot.
Főként ezekre az okokra visszavezethetően az igazán jó minőségű budapesti (prime) irodaházak, bevásárlóközpontok rendre külföldi alapok tulajdonába kerültek.
A szakma többször nekifutott, hogy meggyőzze a felügyeletet és a pénzügyminisztériumot, hogy változtassunk a törvényi szabályozáson, de igazából semmi sem történt.
Az összeomlás
Az ingatlanalapok október-novemberben pár hét alatt úgy dőltek össze, hogy igazából nem is kellett volna összedőlniük. Nem volt Postabankos visszaváltási pánikroham. Mindössze annyi történt, hogy a likviditási válság és az alapkamat emelés október közepén arra kényszerítette a bankokat, hogy 12-13%-os betéti akciókat hirdessenek, és nyomás alá helyezzék a fiókvezetőket, hogy forrásokat szerezzenek. Az ügyintéző szemszögéből nézve pedig mi sem egyszerűbb, mint a felajánlani az ügyfélnek: vegyük ki a kb. 8%-os hozamú alapból a pénzt és tegyük át 4%-al magasabb kamatú betétbe. Az alapkezelő meg kezdhette vakarni a fejét, hogy miként fog ennyi visszaváltási kérelemnek eleget tenni. Tetézi a bajt, hogy néhány ingatlanalapnál a portfolió jelentős része hosszú lejáratú állampapírokból áll, amik ugyanúgy illikviddé váltak, mint az ingatlanok. Bennfentes piaci szereplők szerint a folyamatok ekkor felgyorsultak; Válságtanács összeül, bank nem szeretne se tőke, se hitel formájában pénzt adni, ingatlanokat se akar visszavásárolni, mert épp neki is gondjai vannak. És jön a megoldás: függesszük fel az egészet! Pár alapkezelő összeáll, PSZÁF-nak elmagyarázzák, hogy ők mindig mondták, hogy rossz a szabályozás! Most hogy itt a válság csak sokkterápiával lehet kezelni. A PSZÁF pedig nagyon gyorsan dönt, november 7-én az összes ingatlanalap forgalmazását 10 napra felfüggeszti és egyidejűleg kötelezi az alapkezelőket a tájékoztatatók módosítására. Az Országgyűlés rekordidő alatt november 17-én módosítja a Tpt-t. Az alapkezelők pedig áttérnek a 90 napos forgalmazásra és egy részük bejelenti, hogy átalakul zártkörűvé.
Hamar kiderült azonban, hogy ez is csak átmeneti gyógyír, mivel a zártkörűvé alakulás során ki kell fizetni azokat, akik az eseményeket követően ki akarnak szállni. A kilépő ügyfelek viszont elviszik a bukó nagy részét, mert közben a friss értékbecslések alapján alaponként változó, 10-40% közötti mértékben leértékelődött a portfolió. Igen ám, de a magyar kisbefektető egyet már megtanult, ha valahol gubanc van, ott nem hagy pénzt. Így mire idén tavasszal a zártkörűvé alakításra sor kerül, annyi pénzt vettek ki az alapokból, hogy a bankoknak mégiscsak a zsebükbe kellett nyúlniuk. Kevés médiavisszhanggal kísért hivatalos kommunikáció szerint néhány külföldi bank magyar lánya közel 50 milliárd forint értékben kényszerült saját ingatlanalapjában befektetési jegyet vásárolni idén tavasszal, hogy a visszaváltási kérelmeknek eleget tudjon tenni. Az aranytojást tojó tyúk pedig a vágóhídra került, ugrott a mesés alapkezelői díj, lett helyette egy beragadt befektetés, meg sok csalódott ügyfél, aki valószínűleg most egy jó ideig nem fektet ingatlanalapba, sőt semmilyen befektetési alapba.
Itt a vége, fuss el véle?
Finoman szólva is kérdéses, hogy az ingatlanalapok forgalmazásának hazai felfüggesztése jó döntés volt-e. Volt olyan alapkezelő, aki közleményben ellenezte, a PSZÁF mégis az egész piac felfüggesztése mellett döntött. Utólag nehezen bizonyítható tétel, de valószínűleg kevesebb pénzzel is meg lehetett volna menteni az alapokat. Így talán nem tettünk volna közben tönkre egy sikertörténetet, és a betétesek se haragudnának ránk ennyire. Most pedig itt maradtunk egy hatalmas pofontól szédelgő piaci szegmenssel, amely a zártkörűvé vált alapok nélkül az egyharmadára (kb. 200 milliárd forint összértékre) esett össze, a szabályozáson pedig eközben semmi olyan érdemi változtatást nem végeztünk, amely a termék alapvető betegségeit meggyógyította volna.
Pedig az ingatlan nem lett rosszabb befektetés, mint amilyen volt. A válság közepén is defenzív maradt, az árcsökkenés mértéke, messze alatta maradt a részvénypiaci visszaesésének (15-20% vs. 40%), sőt a hosszú állampapírokon is lehetett nagyobbat bukni.
A legnagyobb baj viszont az, hogy a magyar befektető az ingatlanalapokra sokáig úgy fog emlékezni, mint az orosz válság után a részvénybefektetésekre, ezért a hazai megtakarításokban várhatóan jó időre méltatlanul alacsony marad az arányuk, a hazai ingatlanalapok meg nagyon fognak hiányozni a kereskedelmi ingatlanpiac vételi oldalán."
van egy ajánlatom :)
nem pont az amit kerestetek, de a Megye stimmel. Terület sem kicsi.. hátha :)
talán nagyobb biz..
Eladó ásványvíz üzem (zöldmezős beruházás)
A Kft Tolna megyében van Szekszárd és Sárbogárd között. A cég 2005-ben alakult. A tevékenységi köre üdítőital gyártás.
2005-ben készült el a kút - 2007 m mély, ásványi anyagokban gazdag.
Összes ásványi anyag tartalom 1570 mg/l. A kút vízhozama 420l/perc.
A vízkezelés megvalósult: a legmodernebb PLC vezérelt mikroprocesszoros pneumatikus automata berendezés, nemesacél szűrőkön, tartályokon keresztül tisztítja a vizet. Garantáltan állandó minőségű ásványvizet ad. A víz katalitikus tölteten keresztül vákuumos, valamint ózonos készüléken megy át.
A cég rendelkezik valamennyi szükséges engedéllyel.
A terület 72000 m2., erdős környezetben /külterület/ Beépíthetősége 30%.
Eladási ára: 330 millió Ft
Magyarul: Jó éjt! érteddd?!! (eight angolul) :)))
sebaj.. késő van
Egy hiphopertől ennyire tellik :)
