:) Van benne valami, de csak azért, mert állandóan azt hangsúlyozza a válaszában, hogy NINCS RÁ IGÉNYE és nem azt, hogy "ezt szeretem" ;)
Egyébként, xmann-al értek egyet, pont ugyanezt szoktam én is írogatni.
Ricsi véleményével egyébként az a legnagyobb bajom, hogy nem veszi észre azt, hogy megváltozott a világ. Mig a múltban egyáltalán nem volt ritka az, amikor valaki magasabb kezdő(!)nyugdíjat kapott, mint a fizetése, sőt, kifejezetten rendszer volt az, hogy aki tovább dolgozott, az kevesebb(!) kezdőnyugdíjjal ment nyugdíjba, mint a korábban nyugdíjazott akkori nyugdíja (azonos értékű fizetések mellett a kezdőnyugdíj ugyanannyi volt, mig a korábban nyugdíjba mentnek addigra már javában emelkedett az inflációval...), na ez már nem lesz.
Azaz, aki rendesen bérből és fizetésből él, az sem számíthat a nyugdíjra, merthogy az nemhogy 70-80%-ra történő visszaesést jelentene, hanem 50% körényékére visszaesést, TEHÁT MEGTAKARÍTANI KELL. Ez korábban egyáltalán nem volt szükséges, most alapvető.
Ennek megfelelően tök mindegy, hogy milyen életszínvonalon élő emberről beszélgetünk, igenis fel kell mérnie, hogy a nyugdíjba vonulás (visszavonulás) után mekkora életszínvonalesést tud elfogadni, azaz, hogy mennyivel kevesebb jövedelemre van szüksége a megélhetéshez, hiszen a költségei is csökkenni fognak, de növekedni is.
Ennek alapján pedig meg kell nézni, hogy mennyi kiegészítés kell a nyögdíja mellé, és az annak megfelelő vagyonalapot kell nyugdíjas korára összerakni. És ez a pedagógustól a pár száz milliós vagyonnal rendelkezőkig igaz, hiszen a több száz milliós vagyonnal (+saját ingatlan[ok]!) rendelkezők, de leginkább a milliárdosok esetében a jövedelmet jellemzően már a cégeik termelik, azok pedig ezt folyamatosan biztosítják a számukra, vagyis a visszavonulás valójában nem jelent jövedelemkiesést.
Szóval, manapság pont az a felelőtlen gondolkodás szerintem, amikor valaki nem számol azzal, hogy idős korában hogyan és miből(!) fog megélni, hogy nyugodt, békés öregkora lehessen.
